Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1878

103

felfogást, mely szerint a leendő polgár és családfő önmagánál máris minden áron több kívánjon lenni, — hogy majd aztán élethivatási körében is vagy ne tudjon, vagy ne is akarjon annak lenni, a mi. S a belátóbb szülők és kivált élelmes izraelitáink csakugyan hamarabb engednek már ma, mint előbb, tanácsainknak; sükert nem látva, jobbat Ígérő pályára viszik gyermeküket. Ennek tudjuk be, hogy az I. és JI-ikat kivéve, osztályaink nem túlnépesek többé, és hogy maga I. osztályunk is, melyre ez évben 103 nyilv. tanuló jelentkezett, már a fölvételi vizsgán 14-gyel, év folytában pedig 16-tal szállott, kiket, egy betegen kivűl, mind az elemi jó alap, vagy a szorgalom s képesség hiánya ütött el e pályától. Kedvezőtlenül sikerűit javító vizsgája szintén más út választására bírt 7 növendékünket; mig más, szintén meg nem felelt 3, a több tárgyból eleget nem tett 23-mal együtt, osztályának ismétlésével tőn újra kísérletet. Az ekként elhelyezett nyilv. tanulók száma az év elején 470-re ment, kikhez az év folytán 3 nyilvános és 10 magántanuló csatlakozván, bejegyzett növendékeink összes száma 483-ra emelkedők. Év folytán ezekből 56 nyilvános, vagy magántanuló lépett vissza, — és pedig szorgalom- vagy tehetséghiány miatt 38; más intézetbe ment 8; magántanuló lett 2 ; betegség miatt lépett ki 4; eltávolíttatott 4. Jól esik ezek nyomában tüstént azon jutalmazó adathoz térnünk át, mely szerint növendékeinknek jelentékenyen nagyobb száma minden tanulmányából legalább is elégséges mértékben, erkölcsi magaviseletére nézve pedig, nem nagy kivétellel, dicséretesen felelt meg. — Hasznos támogatást leltek ltjaink értelmi fejlődésökben, ezúttal is azon munkabuzgalom és verseny által, melyekre az évelején megnyílt könyvtár és önképző egyleti tevékenység ébresztgeté s fölhivá jobbjaikat, s melyeknek szép gyümölcseivel f. é. apr. 20-án (1. IV. szak.) díszes közönség előtt számolának be; hol azonban ismét a legközelebbről érdekletteket kelle sajnálattal nélkülöznünk, — a szülőket s azokat, kiknek tanúskodása éppen legemelőbb s legjutalmazóbb volna az ifjúra nézve akkor, midőn ez saját erejével kivívott sükereit annyi örömmel s oly méltó önérzettel mutatná be. Oly aratás ez, vagy inkább oly aratás volna ez, hol egyszersmind egy újabb vetésnek húllnak el magvai, ha a fogékony ifjú keblet részvétünkkel termő földdé melengetjük. . . — A két Ízben elöntött város kedvezőtlen közegészségi feltétéinek dacára, megóvá a kegyes ég növendékeinket nem csak a járványtól, hanem más, kevesbbé komoly betegségektől is. Egyeseknek huzamosabb — 2-3 heti — gyöngélkedése aránylag csak ritkán fordult elő.

Nemes j óltevő it úgy számukra, mint dicső jótéteik mérveire nézve ez iskolai évben is fellelte növendékségünk. Ki egyfelől a köznevelés áldásait mérlegelni, s másrészről nyomott anyagi helyzeteinket számba venni képes; nem fogta szivének emelkedése nélkül „Értesítőnk“ V-ik szakaszának adatait s bennök amaz emberszeretetet s hazafias áldozatkészséget tekinthetni» mikben intézeti növendékségiinknek egy erős harmada, mely anyagi támogatás nélkül iskoláinkat alig látogathatja vala, első sorban Eger magas lelkű-