Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1877
98 gyát, aggkora reméllett vigaszát netalán egy váratlan percben, — egy boldogtalan szó, tett, szenvedély, kaland, bukás, életuntság stb. miatt — tőle elragadja; az anya, ki ezektől retteg, választhatna-e neveléséhez szilárdabb szegletkövet annál: hogy gyermeke szivét mindenekelőtt az é g- n e k nyissa meg, s az eget gyermeke szivének! Lehetne-e méltóbb öröme annál, hogy már karon hordott kisdede gagyogja a legszentebb nevet. Hiszen, ha nem értik is még a kisdedek: mi a világosság ? . . de szükségük van reá, mivel abban élnek és mozognak. A tapasztalás, e legmegbízhatóbb mester tanítja, hogy a mely gyermek nem előbb tanúi imádkozni, mint ezt érti, soha sem fog jól imádkozni tudni; és ha az eget nem előbb tanulja ismerni mint a földet, az örökkévalókat nem előbb mint a mulandókat: alig fogja az valódi hazáját és saját halhatatlanságát s emberi méltóságát megismerni. A kisdedek elfogulatlan szelleme, mint röpke madárka, könnyűden lebeg még a magasba; míg az idősbeket a földhöz vonják le gondjaik, mint a strueot saját teste súlya. Élő hit az anya tekintetében, szavaiban, tetteiben kifejezve — a kisded által is felfogható, legjobb gyermekkáté. Az egyedül biztos takaréktőkét nyeri anyjától az így bevezetett gyermek, hogy majd a szükség napjaiban legyen mihez nyúlni, s az életalkony elhatározó pillanatán abban a még szabadító horgonyt meg lehessen ragadni. A vallásos érzület nélkül hagyott, vagy abból kipusztult kebel a sors erőszakos viharai között hiába támaszkodik majd a földi karóhoz, melynek magának is hiányzik gyökere. A szoktatás tehát mindjárt a gyermek életének első havaiban vegye kezdetét. Állhatatosan ismételtessék előtte, a mire neveltetnie kell; és, viszont, szigorúan tartassák távol, a mire szoknia nem szabad. És a szoktatásnak, fél éves gyermeknél, egy-egy komoly hangú szóval, sőt — ha szükség — a megfelelő módon osztott erélyesebb legyintéskével is érvényt lehet már szerezni. Igen, a maga idején, helyén és módján használt ütéske sokszor csodát művel a kisdednél. Bock, a hires nevelész, véleménye- kint: „a gyermeknek, ki 8 —4 éves korában is csak veréssel indítható jóra, megkéstünk nevelésével.“ Azt fogja tehát a bölcs anya kérdeni mindenkor magától: állandó javára válhatik-e ez, vagy az gyermekének ? És ha úgy sugallná lelke, hogy „nem!“ — akkor minden józan szigort vegyen elő magzatja megmentésére, nem ámítván magát a hiú önhitegetós- sel, hogy „hiszen kicsiny, értetlen még; majd ha serdül, könnyű szerrel le lehet őt a visszásról, a roszról szoktatni.“ A helytelenről, károsról való leszoktatásban a bölcs nevelő nem ismer haladékot; kérlelhetlen erélylyel irtja azt, — nem félve, nem únva a gyermek sírását. A szoktatásnak egyik szerencsés tényezője a gyermeknek utánzó hajlama. A játszás időszakának beálltától fogva rendszerint kedves kis majmocskává lesz a gyermek, utánozván, a mit másoktól lát. S azon fontos kötelme foly azért innét is az anyának, hogy a kicsinyek környezetében csakis a követésre méltót engedje meg magának s mások-
