Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1877
95 gédségeit tanácsaival szabályozza, gyöngeségeit szigorával mérsékli, gondjait s fáradalmait pedig részvéttel megosztja. Az atya bölesesége és segédkezése az egyik házi nemtő, ki a gyermek-élet gyönge növényzetét megóvja a romlás mérges fuvalmaitól. Mivel mégis az anya, gyermeke oldalán, ennek első védangyala, pár levéllel többől fog állani az ő nevelői vezérkönyve, — de koszorúja is. Az ő hivatása éjjeli-nappali gondjainak közvetlenségével, anyai szivének egész szerelmével vinni gyermeke első nevelését, — de bölcs anyai szerelmével, mely fölött higgadt értelme viraszszon, s melynek részét, ha kell, gyermeke javáért meg tudván magától tagadni, miként csecsemőjét, bármint sírjon is ez, pólyába szorítja, hogy gyenge tagjait megóvja a ferde növéstől: úgy utóbb a serdülőnek sírásától sem fél. Az anyai szeretet természetes, mint a nap melege; de hogy jótékony is legyen, nem szabad égetnie ... S az anyai vakszeretet épen lehelete hőségével forrázza le nevelése vetéseit; mig az előrelátó szeretet hideg megfontolással mérsékli önhevét: mert nem pillanatra akarja boldogítani gyermekét, hanem mindörökre. A valódi anyai szeretet az örök szeretet visszképe . . . Volna-e hát anya, t. halig! ki azon óhajtást nem hordaná keblében : „0 bár boldoggá nevelhetném gyermekemet!“ De vájjon tudja-e minden anya, hogy eme boldogság nagyrészint az ő kezében van. Az anya, már mielőtt keblére szoríthatná, szive alatt viseli magzatját; első éveiben pedig egészlen ő reá van az hagyva; ő iránta serken föl gyermekének legelső bizalma s legbensőbb szeretete, s ö iránta nyilvánítja is ezeket elsőben; s azért, viszont, ő gyakorolja arra a legelső, s a legmélyebb és maradandóbb befolyást egyszersmind. A természet maga szolgáltatja tehát ki anyának, magzatnak egyaránt a szerencsés nevelés első föltéteit. Mesternek azonban itten a természet egymaga nem elég. A művészetek művészete a nevelés, melyet tanulmányozni is, aztán pedig telj es önodaadással szükség gyakorolni. Házi nevelésünk hiányai- s visz- szásságainak legelseje tehát : a leendő anyát a női műveltség mindenoldalú ügyességeiben képeztetni, legmagasztosabb hivatását pedig, az anyait, feledni. Gondolható-e főbb érdek, melyet a nőnek számbavennie, vagy fenségesebb cim, melyet az égtől kérnie lehetne, mint az anyai. Micsoda cim jogosíthatna halandókat magasabb dicsre annál, hogy ők ajándékozzák meg a világot a leendő emberiséggel, a szülőföldet a jövendő hazával, sőt magát az eget boldogokkal ... A családi jólétről, örökségről, mindenről gondoskodni tehát,s csak az örökösről feledkezni meg, oly hézag s visszásság, mely nem ritkán a romlás pusztításaival hat vissza a családra s a társadalomra egyaránt. Nem túlzás azért egy tudósnak azon minapi állítása: hogy a nevelés kérdése élet-halál kérdése a mai társadalomnak; mert amannak megoldásától függ ennek jövője. Valóban, minden atyának s anyának tanult neveié sznek kellene lennie.“ S különösen mégis az első nevelésnek — ismétlem — az anya
