Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1877

hogy a természet törvényeit hasznunkra fordítsuk. Csak miután a csillag- tan az égi gépezet törvényeit fölfedezte és megállapította, jött az emberi szellem ezen világos, az érzéki salakoktól megtisztult nézetek által az erőmütani elem ama kifejlődésére, mely az ipar és forgalom mezején a jelen kor büszkesége és hatalma a korábbi idők ellenében. A tudomány feladata, minden észlelhetőt felfogni és megérteni ; a tudományra nézve a kicsiny mint a nagy, a szúnyog s annak élete nem különben mint az elefánt egyaránt érdekes és fontos, tehát megfigyelésre méltó azon kis légrészecske is, mely a falon megy át, ámbár annak mozgása egy másodpercben oly csekély, hogy annak huzalma nem is sejthető.

Hogy a falak a légre nézve áthathatok, minden további tényleges bizonylat nélkül már sok más ismert tényekből következtethető. Senki nem állítja, hogy lakóházaink falain a viz át nem hathat, sőt tudja mindenki, hogy épületeink falain a viz igen könnyen áthat. Tudjuk, hogy a hol a fal vízzel érintkezésben van, ott az nedves lesz, mígnem utoljára a viz a fal másik oldalára átszivárog. Már minden természettanilag művelt értelem következteti, hogy ott, a hol a viz áthat, sokkal inkább át kell hatnia a légnek, mivel a lég 770-szer könnyebb és mozgékonyabb mint a viz. A mindennapi tapasztalat tanítja, hogy viz-áthatatlan edények és készülékek könnyen, de lég-áthatatlanok nehezen állíthatók elő; minden gépész, kinek légáthatatian készülékeket kell előállítania, azt mondja, hogy a légnek oly finom fejecskéje vagyon, melylyel ott is áthat, hol az ember gyakran nem is gondolná. Honnan van mégis, hogy mig közönséges a meggyőződés, hogy a viz áthat a falon, némely ember bámul, ha légváltozásról hall a falakon által? de egyszerű a dolog megfejtése: a vizet a falban látjuk és érezzük, a légről pedig a falban semmi közvetetlen érzéki észrevételünk nincsen.

De a légnek valódi átmenete épületeink anyagain érzék ileg is észrevehetővé tehető egy igen könnyű kísérlet által, melyet Bajorország egyik tudós tanárának (Dr. Max. v. Pettenkofer) köszönünk. Ezen kísérletben, egyébiránt az elmés találékonyságot nem tekintve, nem látunk egyebet, mint a mit életünkben már sokszor láthatónk, ha egy kis tavat vagy csatornát, melynek szűk befolyása és kifolyása van, megnéztünk. A befolyás és kifolyás gyakran élénk mozgásban látszik lenni, mely malmokat bir hajtani, de a tónak egész felszínén átalános nyugalom látszik uralkodni. Ha a befolyás és kifolyás szemléletünk elől elvonatik az által, hogy az vagy befódetik vagy földalatti, azt mondjuk, hogy a viz pang, a mivel pedig meglehetősen nagy tévedést mondunk ki. Az említett kísérletre minden közönséges tégla használható. A minden téglát határoló hat fölszin közül behúzunk négyet, melyek egymásra következnek, valamely légáthatatian anyaggal, pl. sárga viaszból, olajból és szurokból készült keverékkel úgy, hogy a tégla két átellenes fólszine menten maradjon. Eákenjük ezen anyagot a téglára mint flastromot a vászonra, és összekötjük megmelegített vas lapátkával.