Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1877

/ LEVEGŐ fONTOSSÁGA EGÉSZSÉG TEKINTETÉBŐL.

Mindenkor és mindenütt bebizonyult, hogy a természet-törvények ismeretében tett minden haladásnak, minden új ténynek, melyet az észlelet és kísérlet megállapított, minden új módszernek, melyet az előidézett, minden új útnak, melyen a tudomány vezetett, végre gyakorlati eredményei, s közönséges értelemben is hasznos következményei voltak.

Közönséges értelemben hasznosnak mondunk valamit, ha felismerjük, hogy mire használhatjuk. De némely dolog gyakran sok ideig hever, miglen hasznos voltát fölismerjük. így a mozgás törvényeinek ismerete, melyeket G a 1 i 1 e i, Kepler, Newton, Leibnitz, Laplace s mások fölfedeztek, kezdetben semmi nagyobb mozgalmat nem idézett elő; de a mozgás ezen törvényeiből lassankint új, a kezdetleges, érzéki salakoktól megtisztult fogalmak, ezekből pedig később a vaspályák fejlődtek ki, melyeken most naponkint oly sok s oly tetemes terhek, és oly gyorsasággal szállitatnak tova, hogy magoknak a leggyakorlatibb embereknek esze is megáll rajta. Az elmélet és gyakorlat közötti ezen összefüggés, más példákból még inkább kitűnik.

De mielőtt a példákat folytatnám, az elmélet és gyakorlat egymásiránti viszonyáról, Tyndall, angol természetbúvárnak az amerikaiakhoz tartott búcsúbeszédéből tájékozásul a következőket veszem ki: Pa s- t e u r, a francia akadémia egyik legelőkelőbb tagja, hazája veszélyes bukásáról a legutóbbi háborúban, s Némethon erőhatalmáról szólva, folytatólag következőképen nyilatkozik: „Kevés ember ismeri fel a műipar csodás hatásának, s a nemzetek gazdagodásának valódi kútfejét. Erre nézve nem hozok fel más bizonyítékot, mint a hivatalos nyelvben előforduló, de más egyéb iratokban is mind sűrűbben használt ezen hibás kifejezést : gyakorlati tudomány. Nem régiben egy nagy tehetségű miniszter jelenlétében többen sajnálkozának a fölött, hogy oly férfiak is odahagyják a tudományos pályákat, kik azokon fényes sikerrel haladhatnának. Erre amaz államférfiu bizonyítgatni erőlködék, hogy ily eredmények fölött nem csodálkozhatunk, mert Kis zen napjainkban az elméleti tudomány uralma helyt enged a gyakorlati tudomány hatalmának. Valóban mi sem lehet tévesebb, mint eme nézet; mi sem lehet — hogy úgy mondjam — veszedelmesebb, még magára a gyakorlati életre nézke is, mint ama következmények, me1