Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1877
107 rad. — Hiú s veszélyes itt az a mentség: „Hiszen, hogy lehessen még az oly kicsinynyel szigorún elbánni; nincs még az ilyennek ahhoz esze.“ Igaz; hanem azért kell, hogy nekünk legyen. Ha esztelent kivan, nem lehet ezt még rossz néven venni neki: de mege ngedni sem. Kiszámithat- lan javára fog válni, ha már korán megszokja: lemondani némely óhajtásairól. Majd az élet is ezt fogja tőle követelni. — De mégis: „Meg kell a gyermeknek az engedelmeskedést könnyíteni!“ — mondják, .lói van; csakhogy egyedül az által fogjuk azt legbiztosabban megkönnyíthetni, ha kezdettől fogva az engedelmesség megkövetelését tartottuk szem előtt, következetesen, s minden alku — azaz jutalom Ígérete — nélkül. Szabad elhatározásból, önkényt és készséggel kell szótfogadnia a gyermeknek; ezt kívánja sok egyebek mellett főleg az ő saját java. A megcukrozott engedelmesség maga vezet az önfejűségre és önzésre. A szerencsés házi nevelés egyik fő feltété lesz még: annak össz- hangzatossága. Ezen szónak: „szülők“, nem két személyt, hanem csakis egyetlen egységes tényezőt szabad a házi nevelésben jelentenie. A szoros kapcsok által egygyé csatolt férj és feleség, úr és asszony, mint atya és anya is egyek legyenek. Nagy hivatásuk e három-egysége lesz családi életük fris levegője, mely fojtóvá válnék magokra s magzatjaikra egyaránt, hahogy ők csakis egymás mellett és nem egymással élnének ugyanazon magasztos célok megvalósitására. De halljuk csak, mit mond egy négy éves fiúcska: „Nem megyek az utcára, mert papa itthon van; papa nagyon rossz (azazhogy szigorú).“ S e gyermeki nyilatkozatná] lehet-e találóbb bírálat az illető szülök nevelésének összhangzat.osságára ? Helyén van, igenis, ha a szigorúság s komoly következetesség elvét az atya, s a gyöngédség- és szelídségét az anya képviseli a házban; csak aztán odáig ne jussanak a gyermekek, hogy az atyai szigortól csak reszketni, az anya szelídségével pedig visszaélni tanuljanak, — különben a nevelés síikére veszve van. S nem egy háznál vétenek e pontban. Az anya eltitkolja az atya előtt a fiú csínyeit; és ez? — újra meg újra, és még nagyobbakat enged meg magának. Védelembe veszi a lyánkát is atyja ellenében, sőt talán valótlan mentségeket rak ajkára ; és a lányka? — előforduló esetben, meghunyászkodás nélküli készséggel fog eléállani. magával az anyával szemben is, hazug mentségeivel. S a gyermekek ily légkörben, mint a széltől erre-arra ingatott oltványkák, egyenes és határozott irány nélkül nevekednek föl. Kétszinfiség a neki serdülőben; csalfaság, álnokság a fölserdültben; s elégedetlenség az egesz életen át, — akarjátok e hármat a gyermeki fogékony lelkekbe oltani? Az atya és anya nevelői meghasonlása a biztos út arra. A nyilt, őszinte egyetértés tehát és a józan s igazságos szigor mindkét fél részéről, — e jó házi nemtők kell, hogy az első nevelésben óvjanak és vezéreljenek. A szülők egységes szigorában felnőtt gyermek rendszerint hálásabb is szülői iránt; — mintha egy belső sejtelem sugallaná neki, hogy többel tartozik azok14*
