Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1876

43

lásának tünetei közé tartozott mindenkor, arról tanúskodván : mint uralkodik nyelvben is az eszme az anyagon, melynek folyton változik, bomla- doz s lassankint kihalhat és kihal élete. Továbbá, hogy mennyire homályos lehet a szónak értéke a még csak fejlődő, s mint meghomályosúlhat ismét a hanyatló nemzet öntudatában. A szók valóban, noha a szokás folytonosságában fentartó támaszukat látszanak is bírni, míg belső értékök szerint lehetőleg ismerve, vagy már ismerve nincsenek, könnyen az esetleges, sőt önkényes, gépies értékesítés zsákmányául esnek. Legszembe- szökőbb példáit ennek a nyelv testéhez holttetemként tapadt kósza szókban leljük. Ilyen pl. a régen hozzánk vetődött frz. hasard (esetlegesség, v. vakmerő játéknem) után támadt hásárt rég. alea, koczka. (És én ruháimon hasartoth veiének. Paul. de Pápa, 1539.); majd csak általában: lu- sus, palaestra (MA.), úgy aztán hásártos : lusor, gladiator, aleator; hásár- tos mester : lanista, vivő mester (MA.), — újabb, házsárt: garázdaság. — Czink (Comen.) : alea, koczka; de czinkos már : histrio és collusor, con- sors in latrocinio; czinkos társ (Baróti); czinkos: complex (Pázmány). S ím még egy pár neme az esetleges associatiónak : lárma — a ném. lärm. rum. larmü, sp. alarma, frcz. aiarmé-n át — az olasz all’ arme ! (fegyverre!) után; kaland: calendae (Kresznerics) ; kalandos v. -us : calendarius rég. am. confrater ; ') kalandos társak : collegae, consortes, contutores (MA.); comites, socii itineris (Sánd.); kalandoz, a XVII. száz. már: tébolyog, szédeleg (Kresz.) ; — újít. kaland: abenteuer (NSzt.); kalandor : abenteurer (Szemere P.)

Hanem hogy fonalunkhoz térjünk : ép szóknak vehetni továbbá azokat is, melyeket a bőven itthonos emphatikus ikerszók felbontása s önállósítása révén és a régiek példáján vittek újítóink az irod. nyelvbe. így található már régibb Íróinknál elválasztva : czeleczulá- ból czula (Pázm. Comen. bútyor, sarcina; Érd. öltönyféle, gúnya; Márt. Lexic. lump; göcsejb. félmérős zsák, kis zsák; ormánys. szapuló-ruha); továbbá : gyökér-bői (hohl-wurz: likas-ér (!) Bécsi névt.) ér, mint wurzel; gyimgyom-ból gyom-, elegybelegy-ből elegy (MA.); — s lett újítóinknál is: ágbog-ból bog (Bar.); csélcsap-ból csel : nugae, ineptiae (Sánd.); mendemondából monda : sage; zeneboná-ból zene, előbb: muzsika; zűrzavar v. zűrzavar-ból zűr (összezúr. Orczy) és zűr: chaos (Vájd. Pét.) stb.

Ugyanígy, a nyelvet fölösleges lomokkal terhelő pleonastikus szószerkezetek feloldása s megtisztítása által is nem kevés szót uj színben tüntetnek föl. A régieknek egyszerű szóalakjaiból t. i. — milyenek : hó : mensis (Heltai); ár (víz-, Gyöngy.); éj, cser, fűz, tölgy (MA.); fenyő (Zrin.); özön, füves : fűszerszámos, hajtás : bolthajtás (Baldi) — a szépet is csak a „significantius“-ban (Kaim. Proi) Minthogy a kalandosok régi vallási, politikai stb. társulatai a hónap 1-jén (kalendae) tartják vala gyűléseiket. L. Századok. 1876. I. és IV.

6*