Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1876
37 nyelvük elfajulásának, hogy beszedőkön néha egy harmadik nyelv alakulásának jelenségei mutatkoznak már. ') — S mi újság mindez nálunk! Érdemes nyelvbuvárunk, Szarvas (Tábor, hajszálra hasonlót talált szlavóniai magyar tájnyelvünkben. Itt jegyző föl többi közt e szólást : „Hajde, igyónk ebbe a szokakaba egy pohár pivót (gyerünk, igyunk ebben az utezában egy pohár sört),“ s a már beállott syntaktikai feloszlás (kerten maradtam: nem ismeri már minket; röstellefc tőle t. i. magamat; nines neki .'ze7c stb.) példáit is felmutatván, állítja, hogy „ma már vannak eme magyarságnak mondatai, melyekben néha alig akad meg magyar szó.“ * 2) Egészen természetes. A nép előbb cserélgeti, majd az idegenek mellett, mondott viszonyok közt, ősi szavainak egy részét felejti; megőrzött szavainak testét pedig az elfajult hangváltozási fejlődés lassankint fölemésztvén s a soloecismusok nyelvtani alakjain is elhatalmazván, csak romjaiban hagyják fenn a nyelvet. Példák még reá Moldvában. Bukovinában, sőt itthon is a magunk, vagy csak a történet szeme láttára idegenné vált magyar községeink; s tanúi egyszersmind, mily szokatlanul sikeresek az idegenség foglalásai népünknél, ki a mily nehézkes és ellenszenves az idegen szónak érintetlen használásában, épen oly gyors és páratlan mester áttestesitésében.3) Erős nyelvösztönének hatása alatt forog a szó ajkán, kopik, idomul, simul mindaddig, míg — mint a pataktól görgetett kavics — a könnyű eséshez göm- bölyödik. így kezd most készülni fülünk hallatára a Icilogmvimból, hektoliterből az új, mint készült korábban a zaandár, még régebben pedig népszavaink egész ezrede, mely jelenséget csakis a két-anyanyelvűségből, az idegennel tartós érintkezésből, magyar tájainkra nézve pedig a közbenjárt felsőbb nyelv hatásából lehet megfejteni. Mert ha némelykor közvetlenül veszi is át és idomít idegent ajkához; kétségtelen, hogy kölcsönzött szavainak sokaságához magyar vidékeink népe csakis közvetve, a közép- vagy felsőbb nyelv révén ') juthatott, melyeket aztán — mivel a magasabb (polgári, művelt, irodalmi) nyelv kevesbbé idomítja kölcsönzéseit — a maga nyelvén kerekíte járatosabbakká. Csak igy gondolható pl. következőknek 1) L. Steinthal : Völkerpsychol. und Sprachwiss. 1874. II. Hft. 251. 2) Nyelvőr. V. köt. 0. 61. 3) Mely áttestesités vagyis az átvett idegen szó egész testének, saját hangváltozási törvények szerint, saját nyelvéhez idomitása minden érintkező népeknél kölesönös (v. ö. a messzeföldre elszármazott kollasch: gulyás (hús), *o/o-krebs: szala-rák, a Szala folyónak keresett, jófajta rákja stb.). S eléfordul a tünemény, hogy az igy átment s átöltözködött szó több nyelveket bevándorolván, feldúlt arezczal, kopott, foltos öltözékkel tér ismét vissza ősi családjához. Lehet, hogy nem egy ily kósza szavunkra nyomjuk ma a szláv eredet bélyegét nyelvünkben.. . <) Maga a felsőbb nyelv pedig igen gyakran egy vagy több nyelven át veszi a kósza szót a harmadik vagy negyedik nyelvből, melynek az sajátja. így, a lat. alembi- cum-ból az olasz-szláv lambiccos és lambik-on át lett a lombik (Nyelvőr. VI. 98.); a lat. bam- balió-ból (fn.) az olasz bambó-n át a bamba ; a nem. willkommen- v. willkommenglas-ból a horv. bilikunion át a billikom (v. ö. Ihon van az jól jütt bilikum pohara. Zrin. VII ).
