Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1876

6

így látjuk utóbbi nyelv- és szókönyveinkben ') is lassankint éledezni a nyelv bővítése s megújítása körüli törekvéseket. Verancsics Fauszt felsorolja már ,Dictionariumában‘ (1595) a nyelvünkben forgó számos dal- mát-szláv eredetű szókat (118—122. 1.). Molnár Albert számos, valá-val terhelt kifejezéseink kényelmetlenségére s a magokét elhanyagoló szlávjaink példájára mutatva, nyelvünk szorgalmas művelésére int;* 1 2 *) a XVII. száz. folytában pedig mind hangosabbá s követelőbbé válik már eme nyelvművelés elodázhatlan szükségének tudalma. Tudva levő ugyanis, miként irodalmunk első egyetemesb fejledezése, a tudomány és szóló-művészet összes ágaira kiterjeszkedése, épen ezidőkre esik. Ám a tudomány s a művészet saját nyelvet és hangokat kíván; — és ez az, a miben a nyelvünk fejlesztése körül e korban kifejlett első, jelentékenyebb mozgalmak kulcsát keresnünk kell. 8)

Magának, a tüzetes és öntudatosabb nyelvújításnak nálunk a XVII. száz. közepén virágzott Geleji Katona Istvánt kell első s hatásosabb munkásául tekintenünk. Ö mondja ki legelsőben a bátor szót: „szabad volt mindenkor a dolgoknak illendőképen való kifejezésekre alkalmatos szókat formálni, és szabad most is4) s legelső egyszersmind, ki a puszta empirizmusban vergődő egykorú nyelvészekkel szemben már „a szók gyükereinek, eredetinek és természetinek vizsgálását“ sürgeti;5 * *) ,Mafelhozottakból erdény a másfél századdal utóbbi Haliéinál is ól még, hol azonban a ,Helyes magyarság elvei* (Pest, 1873. 13.) szerint: „okvetlen sajtóhiba“ az. (?) Erény pedig, üaróti által újból feltalálva, vagy csak fölfedezve, két század múltával jelenik meg ismét.

1) Álljanak például Verancsics Dietionariumából: eczetülni: aeere, földeim: lands- mann, többetés: auetio; menyüt, menyütés: fulminat, fűimen; versenyes: pervicax, magán: privatim, szidalom: probrum, öszveszés : controversia, másotás: mutatio, nyerserő: vigor, hitlevél: eommeatus stb. — MolnárAlbertéból (1621): esthajnal, villám, er- dőllő,- és: frondator,- atio; étien: ieiunus , lomp : pluder; szalag: vinculum, idézés, oklevél (Telegd. is), borszesz, virgonez, öszveszerkesztetés stb. — A Bécsi névtelenéből (Diction, quatuor lingvar. Wiennae, 1629.): álajtó, hajfonal: cineinnus; hajfürt, Ízlés, látékos: magát mutogató, idéző-levél, szalagozás : pignoratio, Ehén-vize : Rhenus, Prúzország: Borussia stb. — Comenius: Janua lingv. lat. (1643) szókünyvéböl : ágylepel (Calepin. 1590 : kerevet) : lectisternium, sergelepel: eortina (serge : siparium. Molu. A.), fakúsz : fárakúszó, pardalus (madárfaj), fékemlő : kantár, hihetlenség, hemp : cylindrus, iramó : -odó; oromzat, szivattyú, váz : skelet, vihar (szí.) : turbo, zuhaj, meg- sürüdik stb. így forognak a XVI. száz. végén virágzott Íróinknál: lomb, pont (Illyésnél még utóbb is : punét), regmise : reggeli, hajnali; nyirettyű, sápit s számos efféle új, vagy csak fölélesztett régi.

2) Corp. Gramm. 114. 1.

3) L. Hegedűs János : „A mennyei igazság tüzes oszlopa (1648)“ utószavát, hol többi közt a logikai műszók hiányáról panaszkodván, mondja : „Oly akadályok ezek, hogy

ha attól nem tartottak volna sokan eddig, merem mondani, sok jó könyveket fordítottak

volna nyelvünkre. Akarnám azért, vajha a sz. Írás értésére és több egyéb mesterségeknek is, s akar csak a Rhetorika terminusinak volna bővebb tudása.“ Corp. Gramm. 700—1.

‘) Titkok titka, 1645.

‘) Nagy-Graduál (1636). Előszó,