Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1876

51

engedik vala vezéreltetni magokat. Arról, hogy a nemzet tudatában elhomályosult elemekből csak halva sziilemlenek az uj alkotások, kevesöknek lehetett sejtelme. S még kevesbbé volt még figyelmük tárgya : mily működésre lehet e vagy ama képző bizonyos tő mellett hívatva. A névképző nevet, az igeképző igét különbség nélkül, bárminemű tőből alkothatott nekik. S a tő és a képző emez, észtani alapokon nyugvó viszonyának félreismerése folytán termettek aztán pl. a denominativ ász ész-szel: nyom- d-ász, épit-ész; vagy, viszont, a deverbalis ály ély, many meny-nyel az ün- nep-ély, ok-mány-féle szók, és a hasonlóknak, minél ismeretlenebb képzőkkel, annál nagyobb szaporasággal termelt serege (v. ö. hull-a, eml-e; al-ap; föl-ep; áll-ay, köt-e7 (Kunoss); pam-lay, mér-leg (Helm.); gyur-ma, teri-me; érző-te, fö-íe; jog-ar, lob-or, töm-ör; törn-ó stb.). Ezekhez tóidul a kölcsönzött szókkal nyelvünkbe régebben utat lelt idegen végződéseknek is kópzőkül használása, milyenek ezekben : zsar-nők el-nők ; tárcza nyél-cze (v. ö. lócza: lawicze, pőcze : pfütze); hord-áí- (Barátinál : czuladár), küld-ér; *) áld-or tud-or; ikm-la szem-le stb.

Mindezeknél azonban még analógiákra látszanak figyelni; míg más sok esetben a szabad bonrzolás és koholás munkájától itt sem tartózkodnak. így válik, némelykor valódi képzőink visszhangján, némi lágyitás- sal: korán-ból kor-dn?/, ébren-ből ébr-e'ny (V^ajd. P.), tökéletes)-ből tök-ély; máskor, csonkítás utján, oh-ajt, soh-ajt-ból oh-'y, soh-ay, — vagy talán a régi z u h a j (Oomen.), k a c z a j (PP.) s a népnyelvi moraj, p ö r e j: pürlekedés (goes.) példájára : zsiv-ery v. zsib-ay, pocs-ay (Bárót.), rob-ay, csata-y, zör-ey (Kaz.), s a tal-aly-ból valamikép ugyanezen társaságba keveredett: tal-oy. Ismét máskor: a szó végső (egy vagy több) képzőjének elejtése által lépnek elő az újnál újabb képzők, mint pl. ezekben: bub-or(ék): blasenschecke, bosz-or(kóny) : todtenkopf (pille fajta), csó-na(k) : schiff- thierchen, ervicz-i(él): volvox, er-y(ed), és számbavehetlen hasonlók. Yégre, mint a tőkben, itt is igen gyakran idegen végződést fordítanak, vagy csak utánoznak. Ily fordítása a ném. staff: any-m\k (v. ö. any-ag) ezekben és sok hasonlóban: hig-rmp, él-eny; s a ling-nek ezekben: uj-oncz (Dugón.), kény-encz, kül-öncz (Helm.). Az u tánzott képzőkhöz pedig tartoznak : gép-ely (ma : gép) : giebeí; gör-ely (Jós.) : gerölle, szöv-lye (mint: fák-lya, fackeíból), fal-árt (mint : boláa szí.), gár-raa: sappe, jég-ne: gletscher (mint : czém», zwirn), melyeknek nagy halmazát a különben csak közelebbi évtizedeink folytán elterjedt hibás szószerkesztések (foglyuk: börtön. Döme stb.) példái tetőzik be.

VII. Hanem untig elég ! S csakis egy pár megjegyzést még.

') Az ár ér képző különben régi és igen elterjedt nyelvünkben, mint pl. sajt-ár: sajt- árus (Telegdi), lib-dr : vézna (szk.), alam-ár : sokalvó (goes.), csalam-dr : furfangos, rászedő és számos e fajták mutatják, — hogy a domb-dr : hegylejtő, esont-dr (Yajd. P.) féléket ne is említsük.

7*