Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1876

41

íz szóhoz kötve ma ezen fogalmakat ismerjük : rész v. részecske (ujjak izei, izzé-porrá; izék) ; sapor : étel-, ital-íz; gustus : száj-íz; vices : mozzanat, idő-íz ; nemzedéki, vérrokonsági fok (harmadíziglen); eleetuarium : gyümölcs-íz, lekvár, tájny.; odor : illat- v. illő íz (jó izű v. jó üzű rózsa, szék.) népny.; kása, pép (Sánd.); s végre íz : skorbút, fene, orr- v. száj- rothadás (íz eszi az orrát; egyen meg az íz ! pal.) népny. Közel ily benső társulás fejleményét mutatja fel a kupa szó, mi annál szivósabb életerejére mutat, mert vándorszó, s az ilyenek rendszerint több nyelven át végre valamint külsőleg megkopva s foltosán, úgy belsőleg is többé-kevesbbé elfajulva érkeznek meg. így : a latin cuppa v. cupa-ból kiindulva s Európa legtöbb nyelvén (ol. coppa, sp. copa, francz. coupe, rum. cofá, tör. kopa stb.) áthatolva, hozzánk is azon alakkal és tartalommal jut el —• kupa: kehelyszerű edény, pal. nagyobb ivó faedény is; majd a németben, az ősi haupt-ot elnyomva, a kopf-ba perczen át; megint, némi alakulás utján (sp. és port. cuba, francz. cuve, rum. cupä stb.), a demin. cubel prov. majd a ném. kübel s a magy. köböl : mérték nemévé lesz; végre pedig (ismét az ol. cúpola, sp. cúpula, francz. coupóle, ném. kuppe, demin. kup- pel társaságában): dudorúan emelkedő tető v. boltozat s a tájnyelvben csúcsos nád- v. kendercsomó, gesztencze (Baróti)-féle jelentménynyel kúp-pá és még Antp-akká, ZcoJ-akká (törökben: kapak, kábák), sőt cswp-pá (csúcs, hegycsúcs Érd.) is válik.

Az ezeknél tágabb, sőt néha csak esetleges társításokra is elég példával szolgál régibb nyelvünk, s méginkább nyelvújításunk. így :

Alkalom (PPáp.) : alku, pactum, conventio; Wagn. dexteritas; Sánd. accommodatio, compositio ; — újít. occasio.

Ara (MA.) : sororis fráter; *) PP. meny : nurus (v. ö. ol. nuora

sp. nuera, rum. nora stb.); — újít. jegyes, menyasszony.

Arány (Wagn.): scopus, méta; propositum; — újít. verhältniss.

B á j (MA. Pázm.) : magia, incantatio, veneficium; — újít. liebreiz.

Dalia, d e 1 i a (MA.) : vitéz fn. Bárót, pompás öltözet; Vers. és Márt. staatskleid; — újít. bajnok, hős fn. D a 1 i, d e 1 i (MA.) : vitéz ma.; Falud, öltözéknemű; Sánd. toppány, bakancs; híres; végre: szép, kitűnő, — s ez utóbbi ma is.

D í j (MA.) : homagium; Sándornál : di, dij, diu, div : valor, pre- tium; potentia, potestas; homagium; — dij (Vers.): homagium, div: lő- segeld; Kév. jutalom ; — díjanni (göcs.) : sebesen nőni, díszleni pl. meleg eső után. Továbbá: divat (MA.) : valor, pretium; Sánd. diát, dijat, divat: valor, pretium; vis, robur; és cursus (1. még a dí csoportjába vonva

i) A NSzt. „furcsaságnak s értetlennek“ találja ezt; pedig nem példa nélküli azon- egy szónak mindkét nemre, vagy külön rokonsági fokra alkalmazása a nyelvekben. így : aruaz, maga a NSzt. szerint is : menyasszony és vőlegény egyszersmind a perzsáb. (v. ö. a fentebbiekből: öcs, barát, gazda stb.); gener: a fiú özvegyének uj férje — Gellius idejében (Noét. Attic. XIII. 27.) stb.

6