Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1876
36 pseudonymok azonban ama közkeletű, vagy csak ismertebb szók, melyeket a nép legtöbbször más tájak nyelvéből mintegy csak fülével kap fel s uj és hamis érték külső bélyegét ütvén rá, vészén forgalomba. Az így támadt népszónak azért, a mennyiben a rákötött fogalommal belső köze nincsen, nem etymologiája, hanem, mint a közmondásnak (adagium), csak története van. ') Itt hát a belső fejlődés helyére a külső fejlesztési művelet lép, s ennyiben a nópnyelvi pseudonymya azon érintkező pont. melynél a népnyelvészet az irodalmi csináltsággal találkozik már. Az egy-két oldalról felmutatott szó-elvadulások, a nyelvösztönből ere- dett tarka hajtások stb. a népnyelvi tenyészet nagy gazdaságában, hol jobbadán csak a már meglevő anyagból s a nemzeti szellemben lerakodott typusok alapján állanak elé a szükségletek, — még mindig saját jelentékkel és tanulsággal bírnak. Az egyedül kártékony és pusztító itten csak azon elfajulás, melynek tünetei a két-any any elvű ség ben ötlenek fel. S ki ösmerhetné ezen tüneteket inkább, mint mi — soknyelvű nép. Brewer tanár, az amerikai philolog. társaság 1873-ki nagygyűlésén, Athénben és másutt tett tapasztalatait közölvén, különös jelenségkép tünteti fel : hogy agörög és német nyelvben nevelt bizonyos gyermekek Athénben, mikor egyik nyelven szóltak, egyes szavaikat a másikból vevók; sőt egyiknek szavaival a másiknak idiotizmusait utánozák. Tapasztalta továbbá, hogy a két anyanyelvűek, ha egyik nyelvüket oly tárgyban (szónoklatban, tudom, előadásban) használók, melyet a másikon szoktak meg előadni, mint idegen ajkúak tűntek fel. S végre, hogy az oly községek, melyeknek lakosai két nyelvben nőnek fel, annyira ki vannak téve neme a pseudonymyának, mely Amerika némely ős törzseinél a női és férfi-szók különbségeiben tűnik elő. Pl. Adelung „Mitridatese“ szerint az omaguas-törzsi férfinak asszony : huaina, s a nőnek ugyanaz: cunia; fiú amannak: teagra, emennek: menuera. Az irokézeknél ungkitaio nőnek am. fivérem, férfinak: nővérem, mely utóbbit a nő ungkilungnak mondja (v.ö. a palóczban is: öcsém a férfinak : ifjabb fivér, a nőnek : ifjabb nővér (Nyelvőr. VI. 134.), mely utóbbi a férfinak : húgom, húgomasszony stb.). Eléfordul az álszók használata a nép fiának azon alkalmaiból is, midőn annak magasabb rendüekkel esik szólania. Ismeretesek a palócznak műveltekkel váltott beszédjében az uraskodó kifejezések: evettem, ivottam, szíveskedtem megjelenni, tetszik-e még a szél érni: éri-e még a szél V így száll viszont alább, midőn elöljárója, s általán a magasabbak, tehetősbek előtt azt, a mi az övé, kisebbíti: ezt a hitván gyereket hoztam vaóna eskolába; ezt a tinaót (ökröt), malaczot (sertést) vin- neém a vásárra stb. S ezen nemében a megalázkodásnak — mint I. Cantor Visseher föl- jegyzé — a malabári paria annyira megy, hogy felsőbbek előtt gyermekét borjúnak, aranyát réznek, rizsét polyvának stb. mondja. ') Jellemző példái ezeknek, vegyük az ormánysági nyelvben : dudva am. pamutfátyol ; szurok : holtszén, méltat : kezéhez ad: — a székelységben : bajnok (baj ?) am. alkalmatlan (személyről); elbűvölte-, elmocskolta magát; elvarr-, eloson; lenge-, langyos; mállik: zsendül (a gyümölcsről). Végre : akna Erd. am. bánya torka, orm. kémény; bendö pal. bél, gyomor, orm. bőszájú korsó; pacsmag göcsejb. papucs, Báródnál eeset; ösztörü pal. ágas-bogas oszlop a csőszök számára, Dun. t. töltés, vízgát; élet szk. udvar, pal. gabona; mágia : rakás, néhutt: tonna, cseber (Kisd. szt. és MA. is) stb.
