Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1876
30 kíntet, kauern az idegen szólások és formák minden megválasztás nélkül való követésének. . . megjegyzése.“ ') A sokat küzdött, szívós Beregszászi sem késik végre beismerni, miként „nyelvünknek idő-korához illendő öltözete nines; — megvagyon ugyan még régi köntöse... de az már szűkecske neki, a mellett nem is csinos eléggé ; és hihető, azért zárták bé előtte az ajtót némely nagy udvaroknál.“ 1 2) S így mások is. De épen azért most az újításnak már szünedező túlkapásai kezdőnek ismét kisérteni. Az ossi- áni hangú „Hubá“-ban Bállá Károly, és egyebek másban, a kivívott uj nyelvet teljes kivirágzásában kisérlék meg csillogtatni. A higgadt ítészét azonban sietett azokat — a mint érdemiették — a nyelvújítás paródiáinak bélyegezni. így simultak lassankint egyensúlyba a felzaklatott hullámok ; csakis a Kulcsár „Tudósításainál“ maradó éltesebb olvasók, s a Hel- meczy „Jelenkorával“ haladó újabb nemzedék szelid tüntetéseiben élvén még fenn egy ideig a régi szakadás emléke. Mondanunk sem szükség, miként vázolásunkkal itt azon határig jutottunk már el, hol nyelvmiveltségünkre nézve az ígéret korszaka kezdődik, mely után előző századaink „jámbor szándékai“ oly buzgón ohajtoz- tak, — magyar akadémiánk keletkezése évéig. S szint úgy talán azt sem, hogy lexikális újításunk nagyban, sőt sajátkép csakis ezután állott be; noha a ,nyelvújítás koraí jobbadán csak ,Kazinczy korát1 jelent legtöbb Íróinknál mind e napig. Kétségkívül sok az, a mi újat vagy szokatlant íróink 30-as éveink előtt is forgalomba vittek; s még több, a mit fölvetve, oda vinni megkisérlettek. Valamint azonban alkotásaik legnagyobb részéről bátran elmondhatni, hogy csak Kazinczy kora után jutottak közkeletre; épen oly biztosan azt is, hogy utóbb készült szavainknak azon nagy árjához képest, melyet a rohamosan fejlődő magyar tudományosság, művészet, ipar, társasélet s maga a forradalom is létre hoztak, majdnem elenyésznek, — mint erről a ,Jelenkor és Társalkodó1 hóitól kezdve Bugáton, Schedelen, Fogarasin, Kimosson, Vajda Péteren, Jósikán át s a 30—40-es években egymást űzve termett Ujdon szavak tára, Szófüzér, Gyalulat, Se- gédszótár-féle és számos szakbeli szókönyveink szerzőin át, egész újabb napisajtónk újdondászainak sáskacsapásaig diszlett újítóink, a Kazinczy-kor Íróival egybevetve, bárkit meggyőzhetnek; valamennyinél inkább pedig, a Kazinczy idejében készült, de forgalomba csak azután jutott számos szót nem ismerő ,Kresznerics.‘ Szótermelésünk e virágzási koráról (1830—1872) mondja lexikographjaink egyik tekintélye : „Mi magyarok nyelv dolgában is a forrongás magasb fokán állunk. Ujdon képzett, vagy buvárlott szavainkat ismét újabbak szorítják ki helyökből. . . A ki (ezekben) elmaradni nem akar, ugyancsak iparkodjék. . . Mindennap uj szókkal s alakokkal 1) Muzár. III. 60. 2) Elet és Lit. IV. 249.
