Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1876
21 Tanulmány és tapasztalás időről-időre, és pedig nem keveset mér- sékle a ,mester1 korai bátorságán. Maga beismeri ekkor, hogy a példáján indult „merők serege, s köztök még a legjobbak is rettenetes vétkeket követtek el, beszédöket badar beszéddé tévén, és érthetetlenné;“ 1) míg pályája végén maga részéről is oly nyilatkozattal tekint müvére vissza, melyet újítása- s hatásának bírálója figyelmen kívül hagyni nem foghat. „Ifjúságom — úgymond — azon nevezetes időszakba esett, midőn a hosszú éj után virradni kezde nappalunk. . . Készületlen vala minden : lexikonunk szűk, szegény; grammatikánk habozó, hijányos; stylistikánk feszes, ügyetlen. Ismertem magamat és a kort, melyben éltem; s ámbár tudám, mennyivel áll fentebb, a ki teremt, mint a ki másol: inkább vágyék nem rósz másolónak találtatni, mint nem jó alkotónak. . . Mi csak kezdénk a menést, s életünk az irtás lelket ölő munkájában folyt el. Közel az idő, hogy azok lépnek a pályára, a kik ragyogtatni fogják a magyar nyelvet, a mi nekünk nem jutott, és nem juthatott. .; s (ezeknek) javokra lesznek tévedéseink is; mert ezeken fogják láthatni, mit kell kerülniek.“ * 2) Kazinczy gyakorlati nyelvészete a köréhez tartozott valamennyi újítóé, mondhatni, minden jelentékenyebb egykorú írónké vala egyszersmind, kik több-kevesebb bátorsággal, tettleg vagy szavazatukkal, előbb-utóbh, de végre is az ő újító iskolájához csatlakoznának. Készvétök mértékét s hatását tekintve, legtekintélyesebb híveinek egyike Kölcsey, ki noha az uj képzésektől maga tartózkodik, sőt másokéiból is csak a legrégibb újakat („novorum maximé vetera.“ Quint.) szeretve, annyira óvatos azok alkalmazásában, hogy 1815-ben még az egyik értekezésében használt popular, pöbelhaft, copie szókat is csak Döbrentei egyenes kívánatéra engedi, zárjel közt, ennek „köznyelvi, községi, s másolat“ szavaival magyaráztatni: másrészt valamennyi között legfóltétlenebbűl osztozik Kazinczy elveiben; grammatikai, lexikoni kivonatokkal, szóbirálatok- és javításokkal szívesen és sokat foglalkozik; végül pedig Kazinczy és az újítás mellett több rendű értekezésében, s a hírhedt „Mondolat“ ellen adott pamphletjében harczra kelve, nyíltan is lándzsát tör. A gyakorlati nyelvújítás terén számosabban, de leginkább kiválnak mégis ez iskolából : az új képzésekben s főleg a szó- kurtitásban szélsőségeket űző Helmeczy, a nyelvújítás történeti jogosultságának is tudós vitatója,3) „Jelenkor és Társalkodó“ czimű lapjaiban pedig az uj keletű szóknak buzgó terjesztgetője egyszersmind. Továbbá: a szószerkesztésben s a tájszók irodalmi alkalmazásában neologizáló Bertiszte van.“ (Élet és Lit. 11. 252.). S maga, a neologizmus ellen harczoló Adelung: „Alle class. Schriftsteller aller sprachen haben ihre reinigkeit und ihr ganzes classisehes anse- hen mehr ihrem feinen und richtigen geschmache, als ihrer tiefen sprachkentniss zu danken.“ (Deutsche Sprachl. Vorrede.) i) Élet és Lit. II. 294. '-) Élet és Lit. I. 256. 3) L. Berzsenyi Versei. Másod. kiad. 1816. I—XLIX.
