Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1876
17 lyesebb nyelvészeink s lexikographjaink is nevelték tétováikkal a zavart, így: hon Mártonnál régi szó, az ék nem; Beregszászinak az ék o b s o 1 e- t u m, a hon nem; Révainál mindkettő eleven; Verseghinél mind a kettő szendergő gyökér. Idáig, hová eljutottunk, tudva levőleg több nyelvészeti tollharcz is lépett közbe, melyek a magyar prozodia s orthographia szabályain vitatkozva,1) a szók alakjának idomitási módjaira s tisztább ismeretére nézve sok helyes vagy helytelen, de mindenesetre figyelemgerjesztő megjegyzéssel s tanulsággal jártak. Míg azonban így szónyomozásunk ösvényét haszonnal egyengették : másfelől csak a még szaporább tévedések útjaira csábítgattak. Jöttek végre századunk elején Révai korszakias nagy művei, melyek a magyar ety- mologiát megvilágítva, nyelvünk fejlődési irányára nézve szerencsés fordulót jeleztek. Nem a tehetetlenség puszta panaszaiban, hanem a tudomány és lángész hatalmával tiltakozik már azokban Révai a hívatlan újítás (Gram. 28. 943. stb.) s a hírlapok csoda-szavai („voces monströse effictas“ 935.) ellen, ő azonban hamar elhúnyt, s egyetemi széke, melyen az óhajtott nyelvegység központját is megalkotni lehetett volna hivatva, a félszegség zsákmánya lett. Közvetlen utódja „játék“ és „jádzott“-féle etymologiai helyesírással élt, — s hogy a már felejtett tudósnak nevét is említsük, így jegyzetté azt, hogy: CZinke FerenTZ. — Ismeretes a nagy nyelvészeti pör is, melyet a mester halála után tanítványai, az azt megtámadó Ver- seghi ellen; Képlaki (Szemere Pál) Ozinkének „Uj holmi“-ja (1810) ellen; mások, Kulcsár „Hazai Leveleiben,“ mások ellen nyelv- és izlés-csatáikat vívták. Az eredmény egyelőre az lett, hogy Czinke nagysokára leszorúlt ugyan székéről; Verseghi ellenben iskoláink országos grammatikusává avattatott; s továbbá, hogy azonegy időben négy párt állott elő, melyek: a Révait védő pesti iskola, Verseghi, Debreczen s az eklektikus Kazinczy és köreik valának. Az irodalmi jobb erők azonban csakhamar sorakozván, Révai — a helyest, s Kazinczy — a szépet képviselő nevek lettek a jelszó; csakhogy az újítás fentartása mellett. IV. Kazinczy Ferencz irói megjelenése épen irodalmi re- naissance-unk első mozgalmaival esik egybe. Csakhamar bevegyülvén ezekbe, több mint félszázados pályáján nem csak kisórője maradt, hanem intéző vezére is lett egész, ugymondott ,diadaláig1 nyelvújításunknak. A már Bessenyei buzdító javalása által felavatott 17 éves iró az egy évvel utóbb olvasott fordítót, Báróczit, fogadva előképül, a nyelvművelés munkájában maga isamásolás útjára tért, s mindenekfölött „a kritikának és mindazon eszközök és módok tanulmányozásának“ szükségét mondá ki, melyek által a művelt nemzetek a mai magasságra fejtették i) i) L. Bessenyei „Holwi“-jában (1779) : A magyar Írás módjáról. Penna-csata. Iráshibák kijelölése azon könyvekben, melyekről Bessenyei „Ítéletet tészen.“ Továbbá: Rajnis pőréit Ráthtal, majd pedig Baróti-, Révai- és Baesányival.
