Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1875
5 erőkkel felruházott egyén, ki a tudományok akkori vívmányaival elégedetlen, tudományszomja, életkedve és hiúságától sarkalva, bőnös úton-módon az emberi tudás korlátain túlhág és az ördöggel kötött szövetség által, a tudománynak az emberi tudást meghaladó régióiba hatolni törekszik. Az egész népkönyv tartalma, a mondottak körül forog. Az első részben Faust az ördöggel saját vérével irt szerződést köt, s miután annak, a keresztény hitet megtagadva, lelkét odaigéri, egy gonosz szellemet, Me- phostophilest (a későbbi iratokban Mephistophelest) nyeri társul, ki neki minden kérdéseire feleljen, s minden óhajtott örömet megszerezzen. A könyv második része, Faustot már mint híres tudóst és bűvészt Írja le, ki társával, a barátcsuklyába öltözött Mephostophilessel, folytonos kérdések és vitatkozások között tűnik fel. Majd beutazza vele a poklot, a felhőkön keresztül az egész égboltozatot; keresztül vonul egész Európán, büvészete és rendkívüli tettei által bámulatra ragadva az egész világot. — Eközben huszonöt évre terjedő szerződése lejár, s ezzel a könyv harmadik s utolsó szakaszához értünk, mely Faust végnapjait tárgyalva, legkevesebb eredeti vonást tüntet föl. Miután t. i. általános örökösévé tette Wagnert,*) élete utolsó napján, legmeghittebb barátjaival, Wittenberg melletti ßimlich faluba rándul, hol barátjait jól megvendégelvén, felfödi előttük az ördöggel kötött szövetségét, s a legközelebbi éjjel bekövetkezendő halálát. Megrémült barátjai, miután Faust szívélyes búcsút vett tőlük, azon éjt a vendégfogadóban együtt töltik. Éjfél és egy óra közt, borzasztó förgeteg támad a házban, mely mindent fel forgatással fenyeget; hajnalban pedig Faustnak irtózatosan eltorzított hulláját, az udvar szemétdombján találják. Végül barátjai oda hatnak, hogy a faluban eltemettessék. íme az egész könyvnek tartalma, melynek legfontosabb részét bizonyára ama változatos dialog képezi, melyet Faust az ördöggel a végből folytat, hogy az ember szellemi látkörét meghaladó dolgokba hatolhasson. Ezen párbeszédekben ugyanis, az egész monda föntebb említett alapeszméje, legpraegnánsabb módon lép előtérbe. Igaz, hogy az ördög feleletei Faustot ki nem elégítik, nem eléggé útba igazítok; de hisz épen az volt célja, hogy őt megcsalja, kinek különben már rég be kell vala látnia, mikép az ember vétkes uton-módon nem juthat a tiltott gyümölcshöz. A dolog, mint látjuk, a népkönyvben meglehetős jól van felfogva, de kivitelében úgy szólván élvezhetlen. Minden jel arra mutat, hogy a népkönyv a kor egy pedáns tudósától való, ki a népies anyagot híven adta ugyan vissza, de semmi költői, alakító erővel nem birt. Később a Faust-mondát Widmann György Eudolf dolgozta át újra: (Hamburg, 1599.) de vaskos könyve, épen túlterjedtségénél fogva nagyon fárasztó leven, csakis azon érdemmel bir, hogy e tárgyról szóló későbbi *) Kétségkívül egy szintén XVI. századbeli bűvész, kit csak a későbbi mondák hoztak összeköttetésbe Fausttal.
