Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1874
9 okát, mért lehet mondani, hogy a hideg égövi lakók durva, a meleg égöviek pedig finom és kényes gyomorral bírnak. Ugyanez áll, habár kisebb mérvben, a téli és nyári időszakra nézve is. Mindezt a kisugárzás általi höveszteség különböző nagysága eléggé érthetővé teszi és eléggé okadatolja. A melegnek második része külső munka által vesz el. Itt ismét azon eredményekre jutunk, mint a minőket az előbb ismertettünk. A ki többet dolgozik, több hőt veszít el, többet kell helyre állítnia, vagyis több táplálékot kell magához vennie; a ki keveset, vagy épen semmit sem dolgozik, annál a hőveszteség csak annyi, a mennyi az állat tengésére szükséges tagmozdulatokkal van egybekötve. Ebben leli tehát magyarázatát: a szorgos munka és a fárasztó eröfeszísés, miért okoz oly igen jó étvágyat, mig ellenben a tétlenség miért ellensége annak. Az első esetben a földolgozott hőt kárpótolni kell, tehát táplálékra van szükség; az utóbbi esetben a munka majd semmi hőt sem emésztvén föl, az állati test művészi alkotása következtében a szükség ellenére erőszakos úton nem jelentkezik az éhség, nincs szükség táplálékra. Innét láthatjuk át azt is, hogy miért éhezünk meg kevésbbé, ha alszunk, midőn tehát testünk szenve- döleges állapotban van; és miért jelentkezik ez inkább a foglalkozás ideje alatt, vagyis nappal. Végre az állati meleg harmadik része belső munkára fordíttatik; a tünemény ismét az, a mi az előbbieknél. Ha tekintetbe veszszük ama viszonyt, melyben eme részlet az előbbi kettővel van, hogy t. i. ezen belső munkának rendeltetése épen újabb hőmennyiséget előálltai. A mint tehát a kisugárzás és külső munka több bőt emészt föl, a szerint ezen belső munkának nagyobb mennyiségű hőt kell létrehoznia: s így ha ezt tekintetbe veszszük, belátjuk egyszersmind azon arányt is, melyben a táplálékoknak állani kell a szükséges hőnek kifejlőd- hetéséhez. Az ifjúnál a belső munka nagyobb, mint az öregnél, mert ott a még mindig fejlődő test nagyon igénybe veszi a hőnek minél erősebb fejlődését, ehhez még a tagok fürgesége, vagyis az élénkebb külső munka is járul. Innét van, hogy az öregnek rendesen kevésbbé szokott oly mohó étvágya lenni, mint az ifjúnak, és ha az étek-mennyiség közt az eltérés nem oly nagy is, az ifjúnál mégis az erősebb höképzödés elő van segítve az által, hogy midőn az éhség napjában többször jelentkezik mint az öregnél, egyszersmind többször is elégittet- vén ki, a höképzödés mindig erősebb folyamát támogatja. Ezek után tegyük fel azon esetet, hogy megvonatnak a testtől amaz elemek, melyeknek vegyüléséböl származik az állati meleg. Elenyre okvetlenül vári szükség, azt mindig kell lélekzés alkalmával tüdőnkbe szívni ; de ne adjuk meg a szénenyt, vagyis az éhség alkalmával, — a mi nem más, mint az állati meleg hiányának hirharangja, — ne étkezzünk. Ez esetben az éleny szerez magának szénenyt és pedig a testnek magának a zsír alakjában letett széneny készletéből; vagyis éhség alkalmával saját zsírunkat adjuk oda az élenynek, csakhogy az elmellözhetlenül szükséges állati meleg hiányt ne szenvedjen; innen ered az elsoványodás. Ezek után áttérhetünk végül Dulong kísérletére ismét. Liebig egyenesen kimondá, miszerint az imént, leirt készülék és kísérlet nincs följogosítva arra, hogy az által előbb kifejtett elméletünk hitelessége kétségbe ne vonathassák. Nem, először azért, mert a közegnek, a víznek, mérséklete sokkal kisebb, mint az állaté, és így a kisugárzás fölötte nagyon elő van segítve, ligyannyira, hogy midőn újabb táplálékot az állat nem vesz magához, egyszersmind az állati meleg egyensúlya is megzavar- tatik, úgy hogy ez fázni kezd, és pedig oly erősen, hogy a helyzetet huzamos ideig ki sem tudná állani. Másodszor : a hideg közeg mellett az állatnak mozgása is meg volt akadályozva ugyannyira, hogy egészen szabadon nem is vehetett lélekzetet, a mi méginkább csak neveié az állati meleg egyensúlyának megzavarását és lehetségessé tévé, hogy a kisugárzás következtében a víz túlhaladá azon hőfokot, melyet bírnia kellett volna Dulong számitgatásai után. így tehát kísérlete nem dönt, mert az állat nem volt természetes körülmények között. Az állati melegről értekezvén és a kilehelt, az állati szervezetre oly kártékony szénsavat tárgyalván, nem találom helytelennek vagy épen fölösnek a tiszta 1 é g fontosságát lak- és háló szobáinkban tárgyalni és a szellőztetés nagy horderejét kimutatni. Az emberre nézve a lég az, mi a halra a viz. Mindenki ismeri a lég éltető hatását testére, s mégis oly kevés történik, hogy ezen élvezetet a lakásokban, melyekben éltünk legnagyobb részét töltjük, megszerezzük. Az idönkinti séták a szabad természetben nem elégségesek, hogy az elromlott szoba-levegő hatását megsemmisítsék. Városaink sok utcájának levegője már maga elég kivánni valót hagy hátra. Nevezetesen a szűk és kanyargós utcák, — melyekből minden városban elég van — levegőjének alsó rétegeiben gyűlnek össze a házak közeléből származó dögleletes kipárolgások, melyeknek ott szükségkép keletkezniök kell, hol több ember együtt lakik; mivel szellőztetés (ventillatio) és légvonatról, mely az egészségtelen kipárolgást tova viszi, s helyébe fris, egészséges levegőt állít, szó sem lehet. Már önmagukban
