Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1874
6 a munkavégzésre, de azonnal ismét kárpótoltaiig és a melyet mi ezután is az „állati meleg“ névvel illetünk. A hőnek működéséről a testben, illetőleg, ezen működés minemüségéröl nem szólhatunk. E tekintetben az állati élő gépezet sokkal inkább összetett, a természet alkotása sokkal magasztosabb, a hő mikénti hatása sokkal rejtélyesebb, semhogy arról tüzetesen, leirólag szólni lehetne. Különben is itt már a physika határait átlép- nök és a természetrajz, orvostudomány, sőt még a vallás-bölcsészet körében is akarnánk kontárkodni akkor, midőn még továbbra is gépezetnek tekintve az állati testet, azon a bő hatását eléggé nevetségesen merészek volnánk itt összevetni pl. a gőznek ama nyomásával, melyet a dugattyúra gyakorol. Es evvel értekezésünk első pontjának végére jutottunk, ahol is föladatunk volt az állati testet mint élő gépezetet bemutatni, és a mennyire tehetségünk engedé, azon észleleteinket megtenni. Most térjünk át a második pontra. II. Eddigelé szó volt arról, hogy a testnek az úgynevezett állati melegre van szüksége, hogy mind belső, mind külső munkálatait végezni képes legyen, és amely állati meleg az élet legfőbb föltéte. Kérdés tehát, hon- nét veszi a test e szükséges meleget? Ismeretes dolog, hogy valahányszor az éleny más elemmel vegyül, e ve- gyiilést hő- és fénytünemény kiséri; és ezt élegülésnek, köz nyelven égésnek mondjuk. Ugyanezen tünemény lassabb és gyengébb jelentkezése az, mely a testben az állati meleget létesíti. Ugyanis tudjuk, hogy lélekzés által a levegőt beszívjuk, mely tetemesen sok élenyt tartalmaz; továbbá a bevett tápanyagok meglehetős mértékben tartalmazván a szénenyt, ez a gyomor vegybontó hatása alatt kellő mennyiségben van a testben. A be- szivott éleny és a testben levő széneny egyesül, melyet ha a beálló igen lassúd vegyülés következtében a fénytünemény nem kisér is, de* a meleg származása el nem maradhat. így tehát a levegő, melyet beszivunk, ugyanazon módon változik át a testben, mint azon levegő, mely égésre szolgált; és így a testben az éleny és szé- nenynek szénsavvá való egyesülése következtében rendszeres égés, vagy élegülés származik, amit „szervezeti élegülésnek“ nevezünk. E téren az állati meleg forrása és származása fölfedezésének dicsősége Lavoisiert illeti, ki először mutatta ki az égés lényegét, és azt egyszersmind az állati melegre is alkalmazva, az addig talányszerü állati meleg mibenléte és forrása többé már nem titok. Lavoisier égési elmélete hiányos volt annyiban, hogy ö az égést csakis élenyben tartotta lehetségesnek; jelenleg mindazon vegyfolyama- lot, melyet hő és fény kisér, égésnek nevezzük. Van azonban némi különbség a rendes égés és a szervezeti élegülés közt, de a mely összes különbség csak a vegyfolyamat idejére vonatkozik. Mert míg a rendes égésnél eme vegyfolyamat rohamos, addig itt meglehetősen mérsékelt és lassú, a mi eredményezi egyszersmind azt, hogy fény tünemény nem jár ez esetben együtt a hötüneménynyel. De bár enyhébben történik eme szervezeti élegülés, mint a rendes égés, mindamellett vég eredményében egészen összevág az utóbbinak eredményével, t. i. a származott hőmennyiség a szervezeti élegülésnél ugyanaz, mint a rendes égésnél, vagyis a testben származó melegnek mennyisége ugyanazon arányban áll a fölemésztett szénenyhez és élenyhez, mint ha ezen elemeknek vegyülése égés vagyis rendes fény- és hötünemény mellett történt volna. Beszéljünk számokkal. Ha egy kilogram szénenyt elégetünk, vagyis az élegülésre szükséges éleny hozzájárulása által az élegülési vegyfolya- mot végrehajtjuk, Favre és Silberman számitgatásai szerint ez által oly hő származik, mely 8080 kilogramm víznek 0 fokát 1" C-ra fölemelni képes, vagyis physikai műnyelven beszélve : a széneny elégésénél 8080 höegység származik. Most ha az égés élegülés alakjában jelentkezik, ugyanez lesz szükségképen az eredmény, vagyis mig a táplálék folytán bevett egy kilogramm széneny az élegülési vegyfolyamon átmegy, azalatt okvetlenül 8080 höegységet kell kifejtenie, csakhogy természetesen egyrészt roppant kis adagokban történik e két elem találkozása, másrészt épen ez által a hevesebb vegyülés is korlátozva lévén, a hökifejlés is lassabban történik. Az állati melegről Reis (Lehrbuch der Physik 392. §. 376. 1.) a következő mély tudományit rövidséggel értekezik: „Az emberi és állati test minden szervében, a csontszerü tülök-képződményeket kivéve, szakadatlan élegülés van folyamatban, ez pedig mivel térfogati kisebbedéssel jár, természetesen, melegséget, és ennek folytán munkát eredményez. A szükséges éleny a tüdő által jut a vérbe, és ennek közvetítése folytán a test minden részébe, az élegülö anyagokat pedig, különösen a szénkönenyeket emésztés által nyerjük, és az élegülés productumai: a szénsav, a vízgőz a felbőr és tüdő által távolíttatik el. Az izmokban az élegülés tömecsmozgást idéz elő, minek eredménye az izom-szá- lagok összevonása; minden egyebütt jelentkező élegülés közvetlen meleget nemz. Ha a test nyugszik, minden szervi-művelet, sőt maga a tengéleti mozgás is meleggé változik át; ha pedig a test valamely tagja munkálkodik, az itten jelentkező élénkebb élegülés a többi tagokra is áthat; ezen kivid az izom munkálatainak egy része ismét meleggé változik, midőn az izmok burokjaikban,
