Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1874

4 már az imént is említett melegségi részletek helyett is, új meg új hőmennyiséget teremt a testnek. Végre a hőnek negyedik része, mint egy soha nem változó alap, az egész testben letéve van, a mely általában állati me­legnek mondatik, és a melyben biztosítékát bírja a test azon hőmérsékletre nézve, melyre elkerülhetlenül szükségök van az egyes szerveknek, hogy müködésöket rendben minden zavar nélkül végezhessék. Minden ál­latra nézve meg van határozva azon szükséges höalap, melyet ezután mindig állati melegnek fogunk mon­dani, melynek kisebbedése, vagy nagyobbodása az egész test szerveinek működésére kihatva, épugy a munka végzésének túlsiettetése, mint annak túllassításában je­lentkezik, és a test kóros állapotának annál biztosabb jele, miután épen ezen állati melegség fokának megvál­tozása idézte elő a kóros állapotot. Ezen állandó állati meleg egyszersmind az, miről már mondottuk , hogy a körülfekvő közegtől majd mindig elütő, és mit úgyszól­ván mint esetlegest tekinthetünk az általános után Ítélve, ha a közeg és valamely állat testének melegségi foka egymásnak teljesen megfelel. Érdekes és fontos tárgya volt a tudósok kutatásának kitudni és megismerni az embernek úgy mint egyes állatoknak melegét, és nyo­mozásuknak meg is lön eléggé megnyugtató és szép eredménye. Az eljárás az állati test melegének meg­mérésénél a következő. Egy igen érzékeny kis hőmé­rőt vesznek, és ennek gombját a nyelv alá helyezik; azután a száj zárva marad mindaddig, mig csak legki­sebb emelkedés mutatkozik a hőmérőn. Midőn emelkedni teljesen megszűnt már, a jelzett legmagasabb állás mu­tatja az illető állat melegségének fokát. Ez az emberre nézve számtalanszor tett kísérletek nyomán 37'5" C-ra tétetik. A hónalj alatt mérve 36’5—37'5 C. között in­gadozik. És rendes körülmények közt e hőfokot az emberre nézve változni nem látjuk, bármely éghajlat alatt lakik is. Azonban itt elütök a tudósok véleményei; és csakugyan tapasztalatilag már sikerült kimutatni, hogy ba nem is sokat, de gyakorol mégis némi befo­lyást az éghajlat az állati melegre, az emberre nézve. Nevezetes e téren amaz ismert angol kitűnőségnek, Da- vynak kísérlete. 0 Angolhonból Ceylonba hajózván, hosszas tengeri útját az előbb fölhozottak biztos kikuta­tására forditá, és szép eredményekre is jutott. A hajós legényeken a test melegének meghatározására különböző szélességi fok alatt ismételten kisérletet tett az imént leírt módon, és azt találta, hogy minél forróbb éghajlat alá jutnak, annál inkább jelentkezik a test melegének emelkedése is, de mégis oly jelentéktelenül, hogy a leg­nagyobb emelkedés nem volt még egy teljes C. fok sem. Mindazonáltal ez is elég arra, hogy kimutatva legyen, miszerint az éghajlat csekély befolyással mégis bír az állati test melegére. De evvel azért nem jöttünk önma­gunkkal ellenkezésbe, midőn előbb azt állítottuk, hogy az állati meleg elütő a közegtől; ezt állítjuk és erősítjük most is, mert midőn elismerjük, hogy az állati melegre az éghajlat csekély befolyással van, nem mondjuk azt, sőt tagadjuk, hogy a meleg és a közeg hőfoka egymás­sal egyenlő volna. Ugyancsak Davy utazása közben más éghajlat benszülötteivel is tett kísérleteket. így a hottentottok, a malaiak, a Madagascart és Mozambique-ot lakó négerek, Ceylon lakói, és a csupán növényi táplá­lékkal élő Buddha-vallásu papok stb. mások voltak, ki­ken többször tette kísérleteit. Mindenütt az egyforma­ság volt a túljellemzö, és a test melegének fokai közt nem igen talált különbséget. A legalacsonyabb hőfokot Jóremény-fokánál tapasztalta két hottentotton, mi is Sö’S“ C. volt; a legmagasabbat pedig két kis fiúnál Colombóban, 38-9" C. kik közül az egyik 8, a másik 12 éves volt. De itt állapodjunk meg egy kissé, és beszéljünk közelebbről számokkal: „Felnőtt ember, ki rendesen táplálkozik, 24 óra alatt annyi meleget termel, mely elég volna 460 mázsa jéghideg víznek folforralására. Ily nagyfokú melegtermelés mellett a szervezet rövid időn túlságosan megmelegednék, ha melegétől folytono­san meg nem szabadulhatna, a mi az u. n. lázas álla­potban meg is történik, midőn a túlhevült szervezet, épen úgy, mint a túlfűtött gőzgép, képtelenné válik a normális munkára. Szerencsére e túlhevülés rendes kö­rülmények között nem történhetik meg. A termelt me­legnek 77'5 százaléka a bőrön távolodik el a testből: részint a környező testekre való meleg elvezetés és ki­sugárzás által, részint pedig az által, hogy az izzadó mirigyek váladékainak elpárolgatására fordíttatik. Más 19-9 százalék a tüdőkön át távozik a testből, amennyi­ben részint a belehelt hideg levegő megmelegítésére for­díttatik, részint pedig viz elpárologtatásra; 2'6 százalék végre a gyomorba és belekbe jutott eleségek fölmelegi- tésében vész el.“ Davy az állatokon is többszörös kisérleteket tett, és az ö jegyzései után ismerünk némely nevezetes ada­tokat a különböző állatok testi melegéről. Az emlősök közöl legalacsonyabb hőfokot talált Colombóban 26-5“ C. légmérséklet mellett a tigrisnél: 37‘2" C. fokot; míg el­lenben a legmagasabb állati meleget ugyancsak Colom­bóban 30" C. mellett a majom tanusített, t. i. 39-7 C. fokot. A tigrishez legközelebb állt az arabs ló 37’5 C. fokkal és az elefánt ugyanennyivel, mig a majmot leg­jobban megközelíti a kutya, macska és az ökör 38-9 C. fokkal.

Next

/
Thumbnails
Contents