Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1872

I.

TANULMÁNYOK A METEOROLOGIA KÖRÉBEN.

Meteorologia, a görög meteoros-ból, földfeletti, körlégi tüsetet jelent, s azon része az alkalmazott természettannak, melynek a körlégben előforduló összes tüneményeket az ismert, megállapított természettani tör vényekre visszavezetni feladata. Tárgyai: a körlég tulajdonairól szóló tan, — és mint ilyen atmosphäröfögi a nevet visel; továbbá, az egyes tünetek: szelek, viharok, köd, felhők; a körlégben előforduló minden néven nevezhető viztlinetek, mint: harmat, eső, hó, jégeső. Ide számítják közönségesen a körlégben lehulló anyagokat is, a meteor-köveket, legyen ezek származása a légkörben, vagy azon kívül. Az alkalmazott természettan ezen ágához sorolják a légkörben jelentkező fénytüneményeket is, u. m. a szivárványt, a nap- és hold-udvarokat, a légtükrözést, a délibábot; s végre a villámlás, dörgés, éjszaki fény stb. valamint a körlégben létező o z o n mennyisége is a metorologia tárgyát képezik. De újabb időkben a légtünettan legfontosabb tárgya a kör lég és földünk hőmérsékletének viszonyai, s különösen a naptól származó hő elterjedése a földön, mert a hömérsék viszonyától függ az elsorolt több tünetek oka, fejlődése, u. m. a szelek, viz-csapa- dékok; és, viszont, a felsorolt tünemények egyíke-má- sika befolyást gyakorol valamely hely hőmérsékletének viszonyára. A légtüneti észleletek figyelemmel kisérik a föld delejességének változatait is. A delejes változások törvényeinek és okainak kifürkészése végett H u m b o 1 d Sándor indítványára, 1829 óta, a föld felületének mind több-több helyén delejes észleldék állíttattak, s azért ma a meteorologiai észlelési állomások egyszersmind földdelejességi állomásoknak neveztetnek. A meteorológiától meg kell különböztetni a meteor ogn ősi á-t, az idöismét vagy idő-jóslást, melynek — mint könnyen belátható — ha némi alappal akar bírni, a légtiinettanban kell támasztékát keresnie.'— Az első lépés egy kis tájékozottság elsajátitására a légtünettan körében az eszközök ismerése; szolgáljon tehát ez kiindulási pontúi.

,|zon készülék sk, melyek az észlelésekhez használtatnak, következők: 1) A lég hömérsékének meghatározására szolgálnak a hév mérők (thermometer), ezek közöl főleg, egyöntetűség okáért, a 100-as felosztású,

nem különben a maximumok és minimumok, az újabb szerkezetűek higany nélkül, hazánkban is kezdenek elterjedni. * 2) A légnyomás nagyságának meghatározására a légsúlymérök (barometer); a légnedvesség fokainak kitudására a nedvmérök (hygrometer); a légköri villamosság felismerésére a légvillammérök (electrometer); az esöméréshez az esömérö (ombrometer); a felhőktől visszavert sugarak észlelésére az aethriometer használtatnak. 3) Az ég kék színének észlelésére szolgál a cyanometer. 4) A diapha- nameter, a körlég átlátszósága mértékének meghatározására. 5) Az eudiometer a körlég éleny-, az anthrakometer a szénsav-, az ozonometer az ozon , a drosometer az éjen át leesett harmat mennyiségét mérik. 6) A szél irányának meghatározására szélzászlót, erősségének kitudására pedig ane- mometer-t használnak. — Nagy feltűnést okozott a párisi világtárlaton, 1867-ben, Secchi római jezsuita met eorograph-ja, mely óraszerkezetü készülék az éghajlati tüneteket, a szél tartamát, a légnyomás nagyságát, a szelek irányát, erősségét, a lég hévmérsékét stb. két táblára jegyzi. Nevezetes volt Wild, berni meteo- rolog e nembeli készüléke is. Azon észleldékben végre, hol földdelejességi észleléseket is tesznek, az elhajlási és lehajlási észleleteket elhajlási — declinatorium, és lehajlási — inclinatorium készülékeket használják ; a nagyobb, főleg központi észleldékben pedig az elhajlás, valamint a delejes irányváltozás pontosabb meghatározására a Gauss-féle delejméröt (magnetometer) használják, melynek lényeges részei ezek, áll: egy 4—25 font nehézségű delejből, mely egy tartó segélyével sodratlan selyemfonalon függ, és a tengelyre függélyesen álló sík-tükröt hord; továbbá a delejtől 15 lábnyira fölállitott szögmérőből (theodolit), melynek csövén át a delej tükrében a szögmérő lábához, a nyugvó delej tengelyére függélyesen erősített vízszintes léptéket meglehet látni. A napi változások meghatározására Gauss kétszálas delejméröjét (bifilar magnetometer) is használják. — Egy provinciális észlelde fölszerelése azonban nem áll ily sok készülékből. Az ily észleidére nézve igen kielégítő:

I) Egy úgynevezett állomási légsúlymérö (Sta1