Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1864
De bár a nyiltlét hangos Örömzaját Lelked szelídebb vágyai elhagyák, Sejtők mi, hogy a zaj kihaltán A kegyelet köriben pihensz meg. Itt nincs a fénynek fönlobogó tüze, Nem pezsg az élet messzecsapó heve: Itt hála s ártatlan kebelnek Tiszta imája borúi szivedre. Ott, hol merész sas lengeti szárnyait, A gyenge röptű félrevonulva száll, S a csendes alj szerény virágit Zengi körűi epedó' dalával. így száll szerelmünk lelke feléd Atyánk! Kit a szerénység keble ölelve tart, S ki völgy s a bérczről kelt dalokban Csak fiaid sziveit tekinted. Légy üdvöz áldott s kegyteli jó Atya!... Hol ötven évnek százakat ér becse, Mit adhat ott a hála, melyből Gyenge virágkoszorút fűz ajkunk.
/
