Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1864
8 Az építésre megtörténvén minden előkészületek, 1700-ki Julius hó 31-ik napján, sz. Ignác- a Jézustársulata szerzője- s alapítójának ünnepén tétetett le a Borgia sz. Ferenc tiszteletére emelendő templom alapköve, s azon pontra helyeztetett, hol a templom szentélyének délnyugati szeglete a rendház nyugati szárnyának délkeleti szegletével érintkezik, mely tény nagyszámú hívek jelenlétében Telekessy István püspök által fényes ünnepélyességgel hajtatott végre; mi megtörténvén teljes erővel megkezdetett s késő őszig ernyedetlenül folytattatott a rendház nyugati szárnyának építése. Ez annál könnyebben haladott, minthogy a rendház telkének nyugati szélén a tervezett collegium homlokzata előtt elvonuló utca színvonala fölé 7—8 ölnyi magasságig emelkedő homokködomb, melynek az építési tér kiegyenesitésére mintegy 60 ölnyi hosszaságban le kelle vágatnia, mindössze is csak néhány ölnyi távolból, hová mélyebbre hatottak a munkások, mind alkalmasabb épületkövet adott. Ugyan e domb valamint bensejében a legjobb kőpincék vágására, úgy gerincén fokozatosan egymás fölé emelkedő s a városra és vidékére pompás kilátást engedő25—50°hosszú sétányok rendezésére nyújtott helyet, melyek orgonacserjével tiltettettek be; ezek legalsóbbika a rendház első, egy másik pedig annak második emeletével lévén ugyanazon magasságban, később ezek folyosóival közvetlen összeköttetésbe hozattak, s azon kényelmet szolgáltatják, hogy a rendház felsőbb emeleteiből is lépcsők nélkül kertbe s szabad légre mehetni. 1701 és 2-ben is nagyban folyt az építkezés, melyet tetemesen előmozdított azon körülmény, hogy királyi parancsra az egri erősség egy része ez évben lerontatni rendeltetvén, nem épen nagy távolból tetemes mennyiségű szilárd építési anyag nyeretett, melyet a várparancsnok a Jezsuitarendház főnöke rendelkezése alá bocsátott, hogy az emelkedőben levő collegium falaiba rakathassák. A tanuló ifjúság nyilvános szavalati ünnepélyek alkalmával már az előbbi években is többször adá a tudományokban! előmenetelének örvendeztető jeleit ; de mióta teljes hat osztályúvá fejlett s növendékekben mindinkább népesedett, kivált pedig azon atyai ügyelem s buzdító részvét következtében, melyet Telekessy István püspök mindjárt kezdettől az ifjú növendékség iránt tanúsított, gyakrabban tudomást vevén ügyeikről, ö maga tűzvén ki a nyilvános előadásra kidolgozandó feladmányokat, melyek föbbike 1700-ban „Egervár védelme Dobó által“ volt, s kijelentvén, hogy a jutalmak kiállítását mindenkorra magának tartja fenn, — mindinkább emelkedett az ifjúság nemes önérzete, fokozódott szorgalma és munkássága. S midőn 1702-ben a jó püspökatya káptalanával a nyilvános iskolai ünnepélyen megjelent, értesülvén a tetemesen megszaporodott ifjúság példányszerü magatartásáról, s személyesen tapasztalván annak kitűnő előmenetelét, nem csak az ezen alkalomra megígért jutalmakat bökézzel osztotta ki, hanem a következő évre kilátásba helyezetteket is hozzáadta, s egyszersmind a rendház és gymnasium templomának díszítményeire 400 forintnyi összeget áldozott. E szép fejlődményekre akadályozólag hatottak a legközelebb következett évek szomoritó bonyodalmai, a Rákóczyféle zavarok. A következő iskolaév már-már végefelé járt; Telekessy püspök, Ígérete szerint, már átadta Ilöckinger Ferenc gymnasiumi igazgatónak a 100 irtot a beszerzendő jutalmakra; nagyban folytak a készületek a sz. Buldus egri püspök tetteit tárgyazó színi előadásra, melylyel sz. István ünnepe alkalmából — Die SanCto Regi Stephano DeDICata—a tanuló ifjúság Telekessy István püspököt megtisztelendő vala, midőn rögtön fegyveres csapatok közeledéséröli hir riasztotta fel Eger békés lakosait s roszat nem sejtő növendékségét. A rémület tetőpontra hágott, midőn julius hó egyik napján megdördülének Egervár ágyúi, intve a lakosokat, hogy biztosságba helyezkedni törekedjenek. A megrettent ifjúság részben bizonyítványát kérte, vagy az iskolából egyszerűen kimaradt; vagy haza távozott, vagy biztos helyre sietett; miért is augusztus hóban a még helyben maradott rész is zárvizsgálat nélkül bocsátatott el. Az ügyek mindinkább bonyolódtak. Október 20-án Almásy Pál vezetése alatt már jött Gyöngyösről Eger ellen 2000-nyi, Rákóczy-párti fegyveres nép, mely okt. 29-én a várost megtámadta, de visszaveretett. Októb. 31-én megjött Bercsényi Miklós is 8—9000-nyi seregével s a város kiürítését követelte. Erre a lakosok egy része —mintegy négy ezernyi nép — a városba vonult, s ezekkel kettő a Jézustársulatabeli atyák közöl is, névszerint: Markievich Jakab, házfőnök, és Ilöckinger Ferenc, gymn. igazgató, hogy az ott lévőknek lelki vigasztalást nyújtsanak, s a mint lehet, az iskolai növendékség oktatását is teljesítsék ; amaz tanította a poesist, ez a négy alsó osztályt; a nagyobb rész pedig a püspökkel s a többi Jezsuita atyákkal együtt távozott Buda felé. Erre néhány nap múlva — nov. 9-én a város felgyujtatott s nagyobb része elhamvasztatott; a fennmaradott házak pedig, s köztük a Jezsuita atyák rendháza, temploma és iskolája is kiraboltatás és romboltatásnak estek martalékul. — 1794-ben is csak a fentnevezett két atya volt Eger várában, buzgón foglalkozott az ott lévők lelki vezetése- és a gymnasiumi ifjúság tanításával. A tanítás folyt husvétiglan; ekkor azonban abban kelle hagyatnia; mert marc. 9-én
