Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1862
30 a káromkodás, hogy oly örömest gyakoroltatok ? — Nem egyéb, tanuló Ifjak! mint a legszentebbnek megszentségte- lenitése; annak, mi tölünk hódoló tiszteletet követel, sárba tiprása; Istennek, s mi kivüle szent és tiszteletre méltó van, a mennyire az emberen áll, megbecstelenitése, vakmerő sértegetése. Minthogy, pedig ily merénylettől mindenjóravaló, nemes lélek szükségképen iszonyodik, bátran elmondhatjuk, miként a káromkodás legalább is fölöttébb vétkes rósz szokás, öntudatosan gyakorolva pedig nem egyéb, mint durva kebelnek vad kitörése; a szilaj indulatok, bősz szenvedélyek hullámzatának piszkos tajtéka; az esztelenség őrjöngő kifakadása; nem egyéb, mint pokoli ékesszólás, melynek vakmerőséggel párosult szemtelensége megbélyegző minden észszel biró lényre, legyen bár nem mondom keresztény, vagy müveit európai, hanem vad indián, buta eszkimó, szilaj kaffer vagy pogány chinai. S ezt gyakorolja pirulás nélkül, ily vadsággal mocskolja be magát a józan magyar nemzet? mely, hogy a bárdolatlanság légköréből meneküljön, ott hagyta, bár bölcsője volt, a barbár Ázsiát; — ezt gyakorolja a keresztény magyar nemzet ? melyet apostolainak sz. Béla és István-, sz. Gellért és Mórnak sikerült kiragadni a vad pogányság sötétségéből; — ezt engedje szokásává, természetévé válni a szerencsés magyar nemzet? melynek ott vágynak az ép’ oly szent - mint hős Lászlóban, az angyal szelid Imrében, a tiszta alázatos Erzsébet- és Margitban egészen másra, mindenre, mi szép és jó, buzdító, lelkesítő vérei s példanyképei; — ennek meggyalázó rabigája alá görbedjen a hő s magyar nemzet? ugyanazon legszentebb neveket illetvén ily kiáltó tiszteletlenséggel, melyek segítségül hívása mellett küzdötte diadalmas csatáit Kapisztránnal Hunyad, s szerzetté hervadatlan babérait hőstársaival Szigetvárnál Zrínyi. — Nem, Hjak! ez nem lehet, ezt tennünk nem szabad. — S a mi ugyan nemzetemet illeti, nem leven hivatva, hogy azt vezényeljem, nincs más hátra, mint annak hibáit, tévedéseit rejtekben gyászolnom, siratnom; — de e tanintézetben, melynek vezetéséről egykor, tudom, szigorú számot kell adnom, itt, röviden kimondom, a káromkodást nem tűröm. Itt legnagyobb részben kath. keresztények vagyunk; de semmi sem ellenkezik inkább szent hitünkkel s annak szellemével, mély a szelid szeretet, mint a vad káromkodás; — átalán magyarok vagyunk, de semmi sem tesz bennünket méltatlanabbakká dicső őseinkre, mint a káromkodás, melytől ők annyira irtóztak, hogy nyelv- sőt fejvesztéssel bünhösztenék s igy ii-tanák ki magok közöl a káromkodókat; — becsületes müveit emberek kivánunk lenni mindnyájan, s kell is, hogy legyünk; det'semmi sem becsteleníti meg az embert annyira, mint annak becstelenítése, mit mindenek fölött becsülnie kell; s a mi végre a szelid műveltséget illeti, semmi sem tesz kiáltóbb tanúbizonyságot annak hiányáról, mint az otromba, durva káromkodás. Ep’ azért pedig, mivel itt többnyire kath. keresztény, általán tősgyökeres magyar s oly ifjakkal van dolgom, kik mindnyájan becsületes müveit emberek kívánnak lenni, kötelességemnek ismerem mától fogva kettőzött figyelem- s gonddal őrködni a'káromkodás — vagy inkább az ifjak fölött, hogy Isten segélyével megóvjam őket ezen bűn borzasztó mételyétől; s ezennel ki is nyilatkoztatom, miszerint komolyan föltett szándékom kiirtani tanintézetünkből a káromkodást, kiirtván, ha máskép nem megy, azokat, kik ily ünnepélyes figyelmeztetés xitán sem szűnnének meg káromkodni. Tanuló Ifjak! Az iskolázás célja az, hogy a tanulók két kincset szerezzenek meg, melyekre az életben minden más fölött szükségük lesz, s e kettő : erény és tudomány. Ennek amaz ád értéket, amannak ez kölcsönöz díszt, fényt. Törekedjenek hát e kettőre. Fogadják be intelmeinket, melyekkel szakadatlamil a jó rend, szerénység, illem s szép erkölcsökre buzdittatnak, lelkesittetnek; — de egyszersmind használják Istentől nyert tehetségüket szorgalmas munkálkodásra, fordítsák javukra a drága idő minden perceit, s Isten segélyével el lesz érve a cél, biztotositva lesz számukra az öröm és boldogság, melyet mindnyájoknak szívből kívánok.“ April hó második felében megkezdettek a testgyakorlatok a tanintézet gymnastikájában, s a melegebb évszak beálltával az érseki uszodában az úszás leckéi, melyekben ez úttal közel száz ifjú vett részt. Tanintézetünk a második félév folytában két kedves vendéget fogadott s üdvözölt falai közt. Ezek egyike volt nagyságos Morovics Márton, királyi Tanácsos és kassai tankerületi Főigazgató úr, ki april hó 23-ától 28-áig körünkben időzvén, ezalatt látogatásait tette a gymnasium valamennyi osztályaiban, figyelmére méltatván az intézet tanszertárát s a rendkívüli tantárgyak előadásait is. — A másik ft. Rezutsek Antal, zirc-, pilis- és pásztói Apát úr ő Nagysága, tanintézetünk kegyes Pártfogója, ki junius hó 13-kától 21-éig övéi közt mulatván, s ez úttal fögond- ját s figyelmét azon folyamatban levő építkezésre fordítván, mely által mintegy 12000 o. é- frtnyi költséggel a tanári lakosztály bővíttetik, egyszersmind tanszertárunk gyarapítására 100 o. é. frtot áldozott. — A hálás növendékség mindkettőnek jól sikerült dalestélylyel tisztelgett. A Szent-László-Társulatba a tanárkar tagjain kivül tanintézetünk növendékei közöl ez évre 210-en jegyeztették be magokat. Az igazgató a tanéven át 180 ftot s 52 kreárt oszt. ért. szolgáltatott be e társulat egri osztályának
