Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1861
6 p gy, üának nagyságában magát boldognak érző atya leggyöngédebb érzelmeinek nyilvánítása mellett bocsáttatott székhelyére a bíboros főpap által. Nem lehet célunk, de alig is tudnék méltókép mind elmondani azon szépet és jót, mit Fuchsunk Nyitrán mint püspök miveit. Azért legyen elég csak röviden érintenünk, hogy i7 éven át ékeskedett ö ott, mint nagy elődök méltó utóda, ragyogván minden föpásztori erényektől; mint hü őre a papi fegyelem- s az egyházi törvényeknek, melyeket valamint maga lelkiisméretesen megtartott, úgy mások által is megtartatni kivánt; mint övéinek: papjainak, növendékeinek, úgy az ügy efogyott szegények, árvák és özvegyeknek igazán szerető atyja, mint jó pásztora Jézus nyájának, melyet, nem tekintve semmi veszélyt, semmi akadályt szorgalmasan fölkeresett, s látogatott, az Isten igéjének gyakori hirdetése által az örök életre táplált, s számtalan jótetteivel istápolt és épített. Bőkezűségét hirdetik a nyitrai, mocsonoki, radossnai és kosztoláni püspöki lakok s egyéb szükséges épületek, melyeket újított vagy újból épített; a szegények és betegek négy ápoldája, melyeket megyéjében emelt; a nagyszámú templomok, paplakok, iskolák, melyek kijavíttatásukat vagy alapból keletkeztöket neki köszönik. E nagyszerű költekezés mellett bökezü- leg gondoskodott ö megyéje majdnem minden templomának pénz- és egyházi készlettáráról, melyeket tetemesen gyarapitott; a magyar tanuló ifjak oktatásáról, kiket a hon különféle tájairól nagy számban maga köré gyűjtött, saját püspöki palotájában elhelyezett s minden Szükségesekkel kellőleg ellátott; leánykák neveléséről, kiknek számára az Orsolya szüzek nagyszombati intézetében négy helyet — s a nyitramegyei szerencsétlen süketnémákról, kiknek Vácon egy helyet örök alapítvány által biztosított. Amit továbbá az egyházi és világi tudományok s hasznos ismeretek terjesztésére s a kártékony olvasmányoknak jó könyvek által kiszorítására tett, bizonyára lehetetlen nagyszerűnek nem mondanunk, ha meggondoljuk, hogy az ifjúság oktatása, s az egyházirendnek szükséges és hasznos ismeretekkeli gazdagítására saját költségén negyven kisebb nagyobb munkát nyomatott s osztatott ki a magyar hazában, nem kevesebb, mint százezer bekötött példányban. Valamint pedig föpásztori teendőiben az Úr hü szolgájához méltólag járt el, szintoly buzgón teljesítette dicsőült Fuchs X. Ferenc otthon úgy, mint több országgyűlésen polgári és hontíui kötelmeit is. A többi között, midőn 1792-ben a magyar hon és az ausztriai főherczegség közti határok rendezésére országos bizottmány neveztetett ki, annak elnökévé választatván, földerítésére s tisztába hozatalára e nehéz és homályos ügynek, melyet három százados vita nagymértékben összebonyolitott, folytonos munkálkodás és gyakori virasztás mellett három évig fáradozott az ország pénztárának terhelése nélkül, saját költségén, s előbb meg sem szűnt fáradni, míg pontosan megvizsgálván s összevetvén e bizottmány minden munkálatait s egybegyüjtött okmányait s át meg át tanulmányozván az egész ügyet, éles belátása, beható elméje- s helyes Ítéletével mindent tisztába nem hozott. Mit tekintetbe véve 0 Felsége akkor dicsőségesen uralkodott I. Ferenc császár és apostoli király, őt valóságos belső titkos tanácsosi méltósággal ruházta fel 1802-ki nov. i-jén. Ily férfiút nyert Eger első érsekéül! Fuchs Egerben folytatta a Nyitrán kezdetieket. Rövid két év s nyolc hó alatt, melyeket az isteni gondviselés neki itt tölteni engedett, sokat és nagyokat tett Isten dicsőségére, s híveinek javára. Jövedelmeinek melyeket észszerű gazdálkodás által tetemesen növelt, csak igen csekély részét fordította magára; mert hisz ő, a folyton gyöngélkedő, a lehető legegyszerűbb asztallal, s közönséges ruházattal beérte, a többit, mint Nyitrán, itt is a közjóra, a szegények fölsegélésére, betegek ápolásának alapitványilag biztos itására, templomok, paplakok, iskolák építésére, bővítésére, kijavítására; szűkölködő lelkipásztorok, kántortanitók jobb ellátásának, tanítónők díjazásának eszközlésére szentelte, hagyományozta. A mily áldásdús és épületes volt pedig élete, olyan lett halála is. Mellvizkór- s tüdövészben már régóta sínylődvén, végnapjaiban többször erösité magát a mennyei utieledellel, melyet egyszer ünnepélyes menetben kivánt hozatni halálos ágyához s végre az utolsó kenet szentségével is előkészítvén magát a végtusára, midőn utolsó óráját közeledni érzé, maga köré gyüjté még egyszer szeretett fiait, fökáptalanát, papjait, szolgáit, s mindnyájok épülésére bátor, zavaratlan, s Isten akaratján megnyugvó lélekkel üunepélyesen elmondá a k. k. anyaszentegyház hitvallását, s záradékúl övéit intvén, hogy még csak rövid ideig legyenek türelemmel iránta, 1807-ki junius hó 27-kén, elment, hogy elvegye az igazság koronáját. E halvány és hiányos vázlat kiegészítésére álljanak itt azon lelkes szavak, melyekkel az egri főkáptalan nagy érsekének elhunytét az illetőknek todtúl adja, s őket 1807ki aug. 25-kén tartandott exequiáira meghívja: „ Amisimus Patrem et Praelatum, propria Virtute ad apicem Sacerdotii, summosque Dignitatis, ac Ho- norum gradus evectum! — Archi- Praesulem, praecelsis, rarisque Amimi Dotibus praeditum, ad summas quasque
