Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1861
4 s legyen magasb tanintézet, melyben a délnyugati magyar tanuló ifjúság vallás-erkölcsi s tudományos képeztetésben részesülhessen.— így nem titkolhatta el jótévöségét az előttünk még fiús és áldott emlékezetben élő Kovács Mátyás 1832—1861 egri föegyházi kanonok s egervári prépost sem, ki úgy szólva mindenét Isten dicsőségére s jótékony adakozásokra szentelte, s egy időben kanonoki házát formaszerinti tápintézetté alakitá, 20—30 tanulót látván el abban évenkint minden szükségessel; a bölcsészet hallgatóit pedig 100 pengő forintnyi díjjal ösztönözte az elöhala- dásra a hittudományban és jó erkölcsökben, s mind halálig számos ifjaknak nyujta szorultságukban bő segélyt. — Hasonlag hiában akarná rejtegetni, s mi is hasztalan mellőznök Eger érsekatyja s ez ősi főpapi székváros legnagyobb jótevője (szőlő dézsmaváltság! örökre ! talán nem több mint egy évi jövedelem fejében ! s ebből is 10,000 frt városi alelemi iskolákra felajánlva) n. m. Kisapponyi Bartakovics Béla 0 Excellentiájának idetartozó nemes áldozatait. Ám, ha mi hallgatunk kiáltnának, helyettünk a kövek, az Angolkisasszonyok leánykák oktatása- s nevelésére általa sok ezer forintnyi áldozattal állított, fölszerelt s csinos templomkával is ellátott nagyszerű intézetének kövei; felszólalnának, hálát zengve, saját növendékeink is, kik közöl évenkint számosán nyernek a kegyes főpap jótevő kezeiből 40—50—100—120 forintjával, kiki érdeme és szükségei szerint, mindössze közel 1,000 forintnyi állandó segélyezést. S ez még távol sem minden. Azokból, miket itt- ott mintegy esetleg fölfednünk sikerült, s folyton sikerül, tudjuk, hogy sok más nemes jótévő, különösen az egyházi rendből, segélyzi ifjainkat. De hogyan szóljunk ezekről? Merhetnők-e napvilágra vonni a szándékosan rejtőzni kívánó szerény lelkeket? s miként is szóljunk jótéteményekről, melyeket egész terjedelmükben úgyis csak a mindenttudó Isten ismer, melyekről tehát szólni akarván, azon veszélynek tennők ki magunkat, hogy midőn érdemszerint magasztalni akarjuk, azokból levonjunk. Azért jobbat nem tehetvén, ifjaink helyett hálát rebegve, ezekre vonatkozólag csak azt igtatjuk ide, mit b. e. Szepessy Ignác báró első adománya átvételekor egyik derék elődünk, Marschalkó Konstantin, gymnasiumi igazgató, a nemes adományról tett jegyzéke után irt: Retribuere dignare Domine omnibus bona facientibus vitám aeternam! Azokról azonban, miket lelkes férfiak a távol jövőre is kiható alapítványok által tettek, nem lévén ezek előttünk elrejtve, szótanunk már nem csak lehet, hanem, úgy véljük, kell is. Ezt kívánja a hála érzete, melyre gymnasiumunk ösztöndíj- s jutalom- alapitói bennünket köteleztek ; ezt a jótéteményekben részesülő ifjak érdeke, kik előtt kétségkívül csak emelkedni fog az adomány értéke és becse, ha ismerik az áldott kezeket is, melyek azokat nekik nyújtották; növekedni a jótétemények haszna és sükere, ha tudják s teljesitik a föltételeket, melyek azokhoz kötvék. De ezt hozza magával a dolgok rendje is. Am mi lehetne érdemesebb tárgya évkönyveinknek, mint azon nemes adakozók és adományok közelebb ismertetése, kik s melyek még a legkésőbb utókorra nézve sem szűnnek meg érdekesek és becsesek lenni ? Aztán e nevek : Handler, Fuchs, Csomortányi, Kovács, R a j- n e r, L o s á n évenkint emlegettetnek tanintézetünk falai között; — bizonyára illő és méltó, hogy örökre ott ra- gyogjanak azok évkönyveinkben is. A nevezett kedves emlékű férfiakról s alapítványaikról kívánván rövid ismertetést adni, jónak láttuk azon rendet követni, melyben az alapítványok keletkeztek, s igy szólunk róluk idő- s azon rendben, melyben az alapkők neveit föntebb összeállítók. Szólunk pedig a derék alapkők- és alapítványaikról részint azon okmányok nyomain, melyek azokat illetőleg az egri gymnasium levéltárában találtattak, részint öt lelkes — három egyházi és két világi — férfiú szívességéből nyert hiteles kútfők, történeti jegyzetek s értesítések után, kiknek itt mindenek előtt hálás köszönetét mondunk. I. Handler György Ignác a 17-dik század második felében születvén s annak vége felé az egri megye papjai közé fölvétetvén, bokros érdemei tekintetéből, melyeket az ifjúság oktatása s nevelésében s a lelkipász- torság terén szerzett, Eger városának plébánosából 1717-ki September 22-kén az egri székes káptalan kanonokává neveztetett, meghagyatván egyszersmind még egy évtizeden túl az egri plebánosi állásban is, 1719-ben mézforrási apáttá (Abbas mellei fontis), 1720-ban püspöki szertartóvá, majd papnövelde! igazgatóvá, s tarcafői főesperessé lett, 1729-ben pedig sz. Péterről címzett préposttá s abaujvári föesperessé —s utóbb éneklő kanonokká mozdittatott elő. Mint a székeskáptalan tagja s annak zsinati és ismételve országgyűlési követe, kötelemhüsége-, az egyházi és világi ügyek kezelésében kitűnő jártassága, ügyessége s kiváló jámborsága által tündökölvén, 1730-ban vovadrai válasz
