Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1861
— 23 ezt, vagy azt. — De honnan tudják meg a szülök s a többi érdeklettek kik itt jelen nincsenek, törvényeinket? — Elég ha tudják az ifjak, — az ö kötelességük a törvényszegés veszélyeiben megmondani, kinyilatkoztatni : Ez nekem tiltva van, ezt törvényeim nem engedik; — s úgy vagyok meggyőződve, hogy a jó szülök nem fogják őket kényszeriteni törvényszegésre. — Ezek után, különösen szivökre kötvén jelen körülményekben a törvények 8. 10. 12. pontját, szeretettel intem az ifjakat, hogy vallási szent kötelmeiknek lelkesen megfelelvén, Istennek híven szolgálván, az ő átain, nem pedig az érzékiség ösvényén járván, egyszersmind teljesítsék buzgón tanulói kötelességeiket, s névszerint tanuljanak szorgalmasan. Főleg azok, kik valamely törvényszegésben találtattak, iparkodjanak kettős buzgalommal. Mert ha kitűnő viseletű ifjak iránt gyakoroltatik is néha némi elnézés és kedvezés, a törvényszegők erre nem, s csak szigorú igazságosságra számíthatnak. Tehát, ismétlem, mindnyájan, de főleg a törvényszegők, kövessenek el mindent, hogy az év végén tartandó, s az eddigieknél különben is ünnepélyesebb s szigorúbb próbatételekre, illetőleg érettségi vizsgálatra, ugyancsak el legyenek készülve. Bizonyára, amúgy könnyedén nem úszik át senki. — S most Istentől sok kegyelmet kívánok a jó, erényes és iparkodó iijaknak, hogy a jóban állhatatosak s kitartók legyenek; a gyarlók és megróttaknak pedig, kiket mint még javulhatókat szintén nem zárok ki szivem szeretetéböl, hogy valóban magokba térjenek s megjavuljanak; — mindnyájának, hogy mától folyton és tántorithatlanúl azon ösvényen járjanak mind végig, mely egyedül vezet a boldogsághoz, a törvény, a kötelesség utján. Isten velünk!“ Máj. 23-kán körünkbe érkezett ft. Rezuts ek Antal úr ö nagysága, a zirc-cisterci szerzet apátja s tanintézetünk kegyes pártfogója; ki gymnasiumunk természettani szertárának gyarapítására 100 o. é. ftot áldozván, s máj. 29-kén a kegyeletes növendékség által jól sükeriilt dalestélylyel tiszteltetvén meg, máj. 30-kán szerencseki- vánataink között távozott. Jun. 8-kán, pünkösd vasárnapján, kegyelmes Föpásztorunk, Kis-Apponyi Bartakovics Béla érsek úr ö excellenciája kezeiből tanintézetünk 114 növendéke vette föl a bérmálás szentségét. Jun. 15-kén mutattatott be tanintézetünk templomában a vérontás nélküli áldozat a Szent-László-Társu- lat élő tagjaiért; — juh hó 6-kán pedig ünnepélyes nagymise s alkalmi szónoklattal tartatott meg a nevezett társulat évi föünnepe. Gymnasiumunk énekkara mindkét alkalommal a ft. Mindszenty Gedeon úr által sz. László tiszteletére szerzett sZsasskovszky Endre úr által dallamzott ének vegyes négyes karban elzengésével járult az ünnepély emeléséhez. Junius 28-kán városunkba érkezett nm. Pálffy Móric gróf, cs. k. altábornagy s kir. Helytartó úr, ö excellentiája, s 29-én magas látogatásával szerencséltette tanintézetünket is, fogadtatva a cisterci rendház és templom közötti diszkért bejáratánál az összes tanári személyzet által, élén az igazgatóval, ki a magas vendéget következőleg üdvezlé : „Nagyméltóságú gróf, cs. k. Altábornagy s királyi Helytartó úr! Kegyelmes Uram! Mély tisztelet s hálás szeretet érzetével a keblekben, áll Excellentiád előtt az egri cisterci rendház tagjai s gymnasium vezetőinek kisded serege. Mély tisztelettel; mert Excellentiád egy jeles és érdemdús ősmagyar törzsnek oly sarjadéka, kinek — hitünk szerint — nincs hőbb óhajtása, mint méltónak lenni fényes nevére, s hasonlónak lenni legkitűnőbb ősei - hez, kik a fölséges trón s a szeretett hon szolgálatában oly sokat és nagyokat tőnek ; — mély tisztelettel, mert Excellentiád helyettese s képviselője azon királyi Fölségnek, kit mi földi ügyeinkben Isten helytartójának ismerünk s hódolva tisztelünk, szükségkép kiterjesztve tiszteletünket arra is, kit maga ugyanazon királyi Fölség megtisztelt, Excellentiádra, kinek gondjaira bizá a drága hont s vele édes mindnyájunkat. — De hálás szeretettel is; mert hiszen mi természetesebb, mint viszont szeretni azokat, kik minket szeretnek? s vájjon nem arra van-e szentelve Excellentiád élete s irányozva minden törekvése, hogy jólétünk, boldogságunk biztosittassék ? s nem tanusitott-e Excellentiád csak imént hő szeretetet irántunk szerencsétlen honfitársainkban, midőn résztvevő kebellel járta be drága hazánk romboló árviz-dulta tájait, leereszkedve a nyomor-látogatta viskókig, kinyújtva vitéz karjait jótékony adományosztásra, vigasztaló angyalként törölve könyeket, oszlatva bajt, szüntetve jajt? S e kegyes megjelenése is itt ez igénytelen helyen, nem arra mutat-e, hogy szeretettel karolja át az egyház s haza reményeit, s hogy szivén fekszik az ügy, melyet itt mi képviselünk, az ifjúság tudományos oktatása, s vallás-erkölcsi nevelésének szent és fontos ügye ? S ime a tisztelet s hálás szeretet ezen érzeteiből fakadó legbensöbb örömmel üdvözlöm Nagyméltóságodat, hálát mondok kegyes figyelméért, melylyel e szerény körben megjelenni méltóztatott, s midőn testületünket s tanintézetünket magas kegyeibe ajánlom, szivem mélyéből kivánom: Áraszsza Isten Excellentiádra áldásainak
