Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1861
16 így bölcsen számító Rajnerunk is. Nem kerülheté ki az ö előrelátó figyelmét semmiféle esély. Lehetségesnek tudván, hogy egy vagy más tőkéjének kamatai néha elmaradhatnak, vagy a netalán felmondott tőkék, nem mindig helyeztethetvén el tüstént eléggé biztosan, gyümölcsözni egy időre megszűnhetnek, de hogy rendkívüli, előre teljességgel nem látható körülmények is állhatnak be : tömege kamatainak egy harmadáról úgy rendelkezett, hogy az, évenkint elkiilönittetve, tartaléktömegként tőkésittessék , melyhez aztán a mondott esetekben nyúlni, vagy a kegyuratlan templomok, paplakok és iskolák rendkivüli szükségeit födözni lehessen. A végrendelet XI fejezetének 11-dik pontjában ezek állanak: Az iskolákat Egerben látogató tanuló ifjaknak tömegem kamataiból adassák évenkint 640 frt. És pedig két másodunokámnak, Besztercén lakó, jelenleg pozsonymegyei főszolgabíró Rajner András unokaöcsém két fiának, kiket Egerbe fog küldeni, (mit egyenesen kívánok) adassák abból 100 ttjával, 200 frt; — továbbá egy első és egy másodévi joghallgatónak 70 ttjával, 140 frt; — egy első és egy másodévi bölcsészethallgatónak 65 ttjával, 130 frt; — egy ötödik és egy hatodik osztályi gymnasiumi tanulónak, 45 ttjával, 90 frt; — végre egy harmadik és egy negyedik osztályi gymnasiumi tanulónak 40 ttjával, 80 frt. — Ez ösztöndíjak jelöltjei pedig a kevetkező tulajdonokkal bírjanak: Vallásosság, erkölcsi viselet, és az iskolai fegyelem megtartásában legyenek példásak, a tanulmányokban jelesek, (másodunokáimat illetőleg, minthogy a magyar nyelvben még alig lesznek eléggé jártasak, megelégszem első rendű előmenetellel is) azon fölül a latin nyelvben, mely most annyira elhanyagoltatik, legyenek kellőleg jártasak. Ki vagy az erkölcsi viseletben hanyatlanék, vagy a tanulmányokból másodrendbe esnék, ha érdemjegyét legalább első rendűre ki nem javítaná, vagy többszöri intés s figyelmeztetés dacára az erkölcsi viseletben hiányosnak találtatnék, az ösztöndíjtól fosztassék meg, s az más — méltóbbnak adományoztassék. — A gymnasium és lyceum igazgatói ily jeles ifjakat, nem véve tekintetbe, vájjon nemesek-e vagysem, hanem mindenesetre szegényebb sorsuakat terjeszszenek az egri főkáptalan elé, melynek jogában álland azokat kinevezni. — Kik az ösztöndíjat megnyerték, azt megtartják mindaddig, mig magokat valamint a tanulmányokban úgy az erkülcsiségben is kitüntetik. A ki közülök egyházi vagy szerzetes állapotra lép, annak ösztöndíja azonnal megszűnik, s más méltónak adományoztatik. — Ezen ösztöndíjakban a boldog emlékű alapító szándéka szerint 1846-tól a gymnasium hatodik és ötödik osztályában, 45 ttjával, két — s negyedik és harmadik osztályában, 40 ttjával, hasonlag két ifjú — 1853- tól pedig ezeken kívül a nyolcadik és hetedik osztályban is két ifjú 65 forintjával folyton részesül. Végre a többször nevezett okmány XIII. fejezetének 25-ik pontjában ezeket olvassuk: A hagyatékomhoz tartozó 1,400 da rab császári aranyokból álló tökének ugyan aranyokban követelendő kamataiból jutalmakra adassék ki évenkint: Egerben az elemi oskolák számára 3 db arany, t. i. két darab a fi — egy a leány növendékek iskolájának; — a gymnasium hat osztálya számára, 24 darab arany, úgy hogy a négy alsó osztály hármat - hármat; — a két felső osztály hatot-hatot; a bölcsészeti két osztály hatot-hatot; — a jogászati két osztály szintén külön hatot-hatot;— a tanítóképezde két osztálya pedig hármat-hármat — s igy valamennyi összesen 57 darab aranyat nyerjen. — Kik e jutalmakban részesülni kívánnak, legyenek a kér. katholika hitben kellőleg jártasok, az isteni tisztelet látogatásában pontosak, az iskolai rend, fegyelem megtartásában példásak. A tanulmányokban (kiválta most annyira elhanyagolt latin nyelvben) kitűnők, erkölcsi viseletben példányszerüek, milyenek között előnynyel bírjanak a szegényebbek. — Az egri plébános, mint az elemi oskolák igazgatója, úgy a gymnasium, lyceum, és tanítóképezde igazgatói is, a tanárokkal értekezvén, az ily jutalomra méltó ifjakat névszerint terjeszszék az egri fökáptalan elé, melynek jogában áll kijelölni a jutalmazandókat, kiknek a jutalmak az osztályzat kihirdetésének alkalmával ünnepélyesen kézbesittetnek. — 1846-tól kezdve e jutalmak a hat osztályú gymnasium két felső osztályában hat, —- s a négy alsóban három aranyonkint — 1853-tól pedig maiglan ezen kivül a hetedik és nyolcadik osztályban is hat aranyonkint valóban kiosztattak. Kedves emlékű Rajnerunk e jutalmakról szóltában végül igy kiált fel: „Adj a Isten, hogy e jutalmak által a tanuló ifjúság vallásos buzgalomra, fedd h etlen erkölcsi viseletre és a tanulmányokban mennél örvendeztetőbb előmenetelre serkentessék! — Midőn mi erre szivünk mélyéből „Amen“t mondunk, egyszersmind a kegyes jó Istentől az Egyháznak, a Hazának, az emberiségnek mennél több Rajnerokat kívánunk!
