Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1860

30

boldogságtól megfosztatnánk, hogy Istent egykor láthassuk, s látásában örökké örvendhessünk? Bizonyára ez azon boldogság, melyre mindnyájunknak törekednünk kell. De hol s melyik az út, mely oda, az örökéletre elvezet ? Megmutatják azt nekünk zászlónk szalagjának sziliéi. Vájjon mi is vezet minket az örök életre? Szerelmesim ! a hit, remény, és szeretet, — e három. A hit mutatja meg nekünk Istent és az ö szent akaratját, melyet teljesítenünk kell, ha ö hozzá eljutni akarunk; a hit nélkiilözhetlen alapja s gyökere a valódi, erkölcsi értéknek, az igaz hitből él; (Sz. Pál a Gal. 1. III. 11.) hit nélkül a legszebb, a legcsillogóbb tulajdonok is elvesztik beesőket ; mert hit nélkül lehetetlen Isten előtt kedvesnek lenni; (Sz. Pál a Zsidókh. i. 1. XI. 6.) mit használ pedig, ha az egész világ magasztal, dicsőit, bámul bennünket, ha Isten tetszését meg nem nyerhettük, minden halandó — fü, s minden dicsősége, úgy dicsérete is, mint a mező virága, mely elszárad. (Izai. XL. 6. 7.) — A remény biztosít minket arról, hogy Istenünk, ki minket alkotott, nem fogja tőlünk megvonni az üdvösség eszközeit; mit fiúi bizalommal várván, teljes bátorsággal fordulunk ő hozzá kérelmeinkkel, melyek nélkül mitsem nyerhetnénk; mert csak aki kér, az vészén. (Sz. Luk. ev. XI. 10.) — A szeret étről pedig, mely a törvény telje, (Sz. Pál a róm. 1. XIII. 10.) egyenesen azt nyilatkoztatja szent Pál apostol, hogy szeretet nélkül az ember semmi; (V. ö. Sz. Pál 1. lev. a Kor. XIII. 2.) Szent János pedig azt, hogy aki nem szeret, a halálban marad, (Sz. János 1. lev. III. 14.) akipedigaszeretetben marad, az Istenben marad, és Isten őbenne. (Sz. Ján. 1. lev. IV. 16. Tehát a hit, remény és szeretet jelöli ki az üdv ösvényét, e három vezet el minket az örök boldogságra. És épen e háromra emlékeztetnek zászlónk szalagjának sziliéi, melyeket tehát jámbor őseink méltán választottak nemzeti szineikül; — bizonyára azoknál szebbek és jelentesebbek nem is képzelhetők : a fehér szin, a világosság színe, találóan jelképezvén a hi t világát, melyben járnunk kell; a zöld szin, az újuló természet szine, szépen jelentvén a reményt, mely, ha Istenben van helyezve, soha meg nem csal; a vörös pedig, a vér és tűz szine, a lángoló szeretetet, mely mindent fölemészt, melynek semmi sem nehéz, s mi ebből fakad, az önfeláldozás készségét, mely csak az utolsó csöpp vér kiontásával, csak a halálban éri el határát.

De míg zászlónk színei megmondják, hogy, ha üdvözölni akarunk, tiszta szívre s ebben a hit, remény és szeretet isteni erényeire van főleg szükségünk : a szók, jelmondatunk szavai, melyekkel zászlónk szalagján találkozunk, megtanitnak bennünket, kit, mit és hogyan szeressünk. — Isten és Haza! így szól e jelmondat, — s ha azt közelebb vizsgáljuk, mit találunk benne ? a kettős nagyparancsot: Szeressed a te Uradat, Istenedet, teljes szivedből, teljes lelkedböl és teljes elmédből; és szeressed felebarátodat, mint tennenmagadat. (Sz. Máté ev. XXII. 37. 39.) — Isten! — Oh Istenem, te örök szeretet, ki előbb szerettél minket, ki ne szeressen téged ?-------Igen, ezt könnyen elmondjuk; de azért szeretjük-e

Istent valóban és úgy, mint szeretnünk kell? Ha ki engem szeret, az én beszédemet megtartja, mond Jézus; (Sz. Ján. ev. XIV. 24.) ti jóbarátim vagytok, ha megcselekszitek, amiket én parancsoltam nektek, mond ismét. (Sz. Ján. ev. XV. 14.) íme! tettekben áll a szeretet lényege, nem üres ‘'szavakban, nem puszta, meddő érzelmekben. Nem elég tehát csak szóval mondanunk, hogy szeretjük Istent, hanem tettleg úgy kell élnünk, mint ő rendelte: hiven szolgálván neki, teljesítvén minden kötelmet, s gyakorolván minden erényt, melyet nemünk, korunk s helyzetünkben gyakorolhatunk; ellenben kerülvén minden bűnt, úgy, hogy igazán készebbek legyünk halni, mint Isten ellen véteni. — De ha szeretetünk főtárgya Isten, van még, kit mellette, sőt érette és benne szeretnünk lehet is, kell is, s ez minmagunkon kívül felebarátunk, azaz minden ember, kivétel nélkül, legyen bár jóbarátunk, avagy ellenségünk. Ha Isten úgyszeretett minket, hogyegye t- len Fiát adná értünk, (V. ö. Sz. Ján. ev. III. 16.) nekünk is kell egymást szeretnünk ; ugyanis h a v a 1 a k i mondja, hogy szereti Istent, embertársát pedig gyűlöli, hazug az; mert ki nem szereti embertársát, kit lát, hogyan szerethetné Istent, kit nem lát; — ugyanazértilyen parancsolatunk van Istentől, hogy ki Istent szereti, szeresse felebarátját is. (Sz. Ján. 1. lev. IV. 20. 21.) S ime a nagyparancs e másik felét hirdeti jelmondatunk második része : Haza: — Egy pogány romai egykoron így kiálta fel: Nem tudom én minemü édesség vonzza az embert a haza- földhöz, s nem hagyja felejteni azt. (P. Ovid. Naso pontusi elegiái, IV. eleg. Ruíinushoz.) O, szegény, nem tudta; oh mi igen jól tudjuk azt. Avagy nem ez-e azon föld, melyen, Jézus szent tanát hirdetve, jártak az Adalbertek ? nem ezt öntözték-e verejtékök- s drága vérükkel a Mórok és Gellértek? nem itt vivtak-e szent csatákat Istenért, Hazáért az Istvánok, Lászlók s a Kapisztránokkal a.Hunyadyak? nem ebből sarjadzottak-e a szüzeség