Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1860
29 zászlókkal csak később, a császárok alatt találkozunk. — A keresztények három századon át üldöztetvén, végre a negyedik elején Konstantin lett romai császárrá. 0, ámbár maga még pogány vala ismervén keresztény alattvalói jámborságát, nagyrabecsülte és sokképen kitüntette őket. Belátván a bálványok tehetienségét s imádásuk fonákságát, s egyszersmind érezvén, hogy magasabb segélyt nem nélkülözhet, könyörgésével gyakran a keresztények Istenéhez fordult, tőle kérvén segélyt és győzelmet, s nem sükeretleniil. Amint egy délután seregével Galliában táborozott, az égen a nap fölött egy ragyogó keresztjei tiint fel, ezen fülirattal: E jelben gyözesz. Álmélkodás fogá el öt és katonáit. A császár tünödék, mit jelenthetne e látvány, s hö imákkal újra meg újra a keresztények Istenéhez fordult; s im éjjel megjelenik neki ugyanazon jellel Krisztus s megparancsolja, hogy — ótalmúl ellenségei ellen — annak mását, mit az égen látott, alkalmazná a hadizászlókra, mit tüstént teljesített is. Aranyozott lándzsa- nyelre megerősittetett egy keresztbetett rudacska, képezvén a kereszt két karját, melyekre négyszög alakú drága bibor kelme függesztetett, a lándzsanyel csúcsán pedig, koszorúval környezve, Krisztus nevének két első betűje pompázott. Ez lön Konstantin hadizászlója, melyet laba rumnak nevezett, s melyhez hasonlót serege minden osztályainak számára készíttetett. Ez alatt harcolván, négy csatában győzött, s az utolsóban, Urunk születése után 311- ben, az ellenség pogány vezére, Maxentius, elvesztő a csatával életét is. (Geschichte der Religion Jesu Christi von Fr. Leop. Gr. zu Stolberg, IX. Th. Wien, 1817.) Konstantin legyőzvén a pogányságot, eltörle a keresztény hit elnyomására eddig hozott minden törvényeket. A keresztények szabadon kezdek gyakorolni vallásukat és istentiszteleti cselekményeiket, s kik azelőtt templomok helyett többnyire csak rejtett helyeken végezhették közös ájtatos- ságaikat, most a nekik kedvező császár engedélye és segélyezésével pompás templomokat kezdtek építeni s a katlio- likus istentisztelet fényét kifejteni. Nemsokára szokásba hozták a nyilvános szent meneteket, melyek alkalmával az összesereglett hivek sora s rendje előtt egy, vagy szakaszonként több feszület s zászlók vitettek elő, melyek, valószínűleg a fentemlitett csodaesemény emlékére, a labarum alakjára készíttettek, s idővel az Úr vagy az ö szentjei képeivel ékesittettek. Már szent Gergely toursi püspök említést tesz róluk a hatodik század közepe táján (f 595.). — A hadizászlók később a rudról oldalvást lefolyó zászlók alakját vették föl; az egyházizászlók pedig megtarták a régi alakot, úgy, hogy sok helyen maiglan csak igy használtatnak; máshol azonban, mint zászlóink- és lobogóinkon látjuk, mindkét alak vegyesen használtatik; kétségkívül, mivel a testi harc és diadal jelvénye alkalmasnak tartatik a keresztények szellemi harca s diadalának jelölésére, és viszont. — A zászlók használata időnkben átalános lévén, s tagadhatlanul tetemes tényezőül szolgálván az istentisztelet küldiszének emelésére, az egri főgymnasium növendékei, mint különben is megannyi hadfiak az ég és föld Urának seregében, vallásos keblök sugallatát követve, elhatározák, hogy zászlóról gondoskodnak, mely alatt küzdhessék jövőben az Úr harcait s róhassák le Teremtöjök iránti imádásuk nyilvános adóját. Az iíjak áldozatfilléreihez, melyeket Jézus szent neve ünnepén ugyané legszentebb név segélyül hívása mellett gyűjteni kezűének, hozzájárulván egy, ép oly tiszteletreméltó, mint előkelő egyházi férfiúnak teljesen önkénytes, mert nem kért, de annál nagyobb hálával vett tetemes adománya, és a tanári személyzet s két érdemesült tanár által fölajánlott szép összeg, megvala az alap, s megkészült a zászló, melynek anyaságát Hevesmegye egy kitűnő katli. Urhölgye fogadá el, fölszentelését pedig a távollevő kegyelmes Föpásztor ft. Helyettese középülésünkre épen imént haj tá végre. E zászló lesz ma tanítónk, erre alkalmazom Isten Lelkének fentidézett szavait: Hallgassatok engem, figyelmezzetek az oktatásra, hogy bölcsekké legyetek. Midőn előadom, mire oktat e zászló, Jézus nevében szólván, kikérem ájtatos figyelmeteket. íme, Keresztény Ifjak! felszentelt zászlótok! S milyen zászló ez ? Csak rá kell tekintenetek, s diszességében méltán gyönyörködve, egyszersmind tüstént felismerhetitek, hogy ez épen oly egyházi zászló, milyen hozzátok, katholikus, magyar, tanuló ifjakhoz illik; oly zászló, mely sokat mutat fel, mi titeket minden szépre, jóra buzdíthat, oktathat. Ám tekintsük bár az itt pompázó színeket, az előforduló szókat s a szemlélhető alakokat, mindez hathatósan buzdít a legszebb- s legjobbra. Zászlótok szi ne fehér. Oh vajha olyan legyen leikeiteké is! Midőn megkereszteltettetek, Isten szolgája fehér öltönyt terített rátok, szent komolysággal intvén, hogy azt tisztán megőrizzétek s mocsoktalanul vigyétek az Itélöbiró széke elé. Oh vajha örökké szemeitek előtt lebegne ez intés!... Vajha, midőn beállnak a kisértet pillanatai, midőn a csábitó, hazudva, boldogsággal hiteget, hahogy ebben vagy abban szavaira hajtotok, ha lelhetek tiszta fehérségét feláldozzátok, vajha emlékeznétek meg mindannyiszor arról, mit maga az isteni Mester mond : B o 1 d o- gok a tiszta szivüek, mert ők látják Istent. (Sz. Máté ev. V. 8.) Oh kedves Fiaim! mit használna nekünk a múlandó világ minden boldogsága, kincse, méltósága, gyönyöre és öröme, ha azon valódi öröm- s egy igaz
