Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1859
12 6. Panotypia vagyis az állító fényképek vászonyon előállítása a következőkben rejlik : A jól megszárított üvegkép jól leporoztatik ; ezutáu a kép közönséges vízzel leöntetik, melynek leszivárgása után a kép elkészített lapja háromszor, négyszer jól leöntetik következő keverékkel: 1 rész ecetsav, 3 rész lepárolt víz ; és azután a már jól megtisztított igen finom és sima viaszvaszonyra rátétetik, mely azonnal önmagától reátapad, a netalán alatta levő lég és vízhólyagok óvatosan kitakaríttatnak, a vásznat egyenletesen az üveghez nyomván, de anélkül, hogy a kép valami nagy nyomást szenvedjen; erre a kép könnyű sajtóba vagy valami régi könyvbe tétetik, hol 3—4 óráig maradhat, vagy éjen át is. Azután a vászon egyik szegleténél fogva az üvegről lehúzatik. A vászon most a collodium réteggel szoros összeköttetésbe jött és a kép már nem az üvegen, hanem a vásznon fog lenni, míg az üveg egészen üres lett; mely jól megtisztítva ismét használható. A viasz vászonkép most üveg nélkül is rámába tétethetik. Ily képek olajfestékkel igen szépen festhetök. 7. Ha szobában akarunk areképezni, szükség, hogy a fényképésznek spanyolfala legyen, mely fehér lepellel legyen bevonva; vagy mi még jobb a spanyolfal mindkét fele V szélességre fehér, a közepén barnás lehet, ha e középső rész fal volna, angolveressel (Englischroth) és bécsi boromból (Kienruss) készült festékkel bevonható ; továbbá a személy 3—-4 lábnyira üljön távol az ablaktól és pedig úgy, hogy csak elötestében érintessék a fénytől. A beható fény öszpontosítására szükség, hogy a személy két fal közé zárattassék, fölül szinte fehér vászonból készült mennyezetféle alkalmaztassák, a többi ablakok pedig a valódi fény elnyerhetése végett be- függönyöztessenek. Tájképek levevésénél a természet után nincs semmi különös észrevétel. Csakhogy fénygátokat kell használni a tárgylencse előtt a képek élesebb előállítására ; mennyi ideig tartson a működés, a gyakorlat mutatja. — 8. Egyes észrevételek. — A dolgozóteremnek egészen homályosnak kell lenni és gyenge lámpavilággal megvilágíttatnia; de jobb ha az ablakon sárga üvegtáblák vannak, ez azon okból jobb bármely más világitásnál, mert miként tudva van, a collodium gyúlékony és illékony, a legnagyobb óvatosság mellett is könnyen meggyulad, ehhez járul, hogy a kis sötét helyiség collodium gőzökkel lévén telítve, az egész szoba könnyen lángba borulhat. Az ezüst fürdőt minden műtét után fehér papíron és üvegtölcséren át kell szűrni és meglehetős homályos helyen tartani. Előadhatja magát azon eset is, hogy különböző arányban vegyített, de meglehetősen elhasznált fürdők birtokában van a fényképész, ezen vegyületeket elpazarolni nem volna észszerű az ezüst drágasága miatt, de szenny, gyengeség, s egyéb okok miatt is a fürdő, mint ilyen, haszonvehetetlen; ezen körülmények között a folyadékot át kell változtatni tiszta érc ezüstre, ezen átváltoztatás mint vegyi kisérlet is nem érdektelen, s az egész műtét következőleg vitetik végbe: Az ezüst olvadék üvegedénybe öntetvén, egy darab újonnan kiráspolt vörös réz (hossza lehet 6y/, szélessége 6//() rudacs eresztetik az üvegbe; itt a rézhez fog tapadni a folyadékban létező ezüst, midőn gyakoribb lerázás után már semmi ezüst sem tapad a réz rudacshoz, öntessék az egész átszüröbe (filtrum) s öntöztessék előbb kútvizzel mindaddig, mig az átfolyt vizben legcsekélyebb nyoma is marad a réznek, később pedig öntöztessék párolt vízzel, ezen kezelés után az átsziiröben maradt ezüst üledék száríttassék ki. A tünemény ezen vegyi folyamnál épen az, mely elŐfordál az ólomfánál (arbor saturni). A nyert ezüst tiszta-e minden idegen elemtől, megismerhetjük, ha az átszürőn keresztül csepegett folyadékba, egy parányi legkönegszeszt (spiritus salis ammoniaci causticus) csepegtetünk, ha a folyadék még réztártalmú, azonnal zavarodni kezd, mi csalhatatlan jelé az ezüst tisz- tátalanságának. Az igy nyert ezüst felére párolt vízzel feleresztett vegyileg tiszta legsavba jő, felolvadván erős tűznek kitétetik, elpárolog s fenmarad a legsavas ezüstéleg, mely további használatra félre tétetik. Itt jó tudni, hogy a legsavas ezüst éleg mind a fehér ruhát, mind a kezeket megfeketíti; amaz fekete sziliét soha el nem fogja veszteni; azért a működő személy egyik gondja legyen ruhájára vigyázni. Mi a kezeket illeti, ezekről négy, öt nap alatt lekopik ugyan a fekete festék, de föllengített maró higany párolt vízbeni oldatával vagy hamkéldeny és iblanyfestvény oldatban párolt vízzel lemegy, itt azonban nem kell felejteni, hogy ezen szerek veszélyes mérgek. A dolgozó terem amennyire lehetséges, közel legyen; mert különben a vegyileg elkészített üvegtábla érzéketlen leszen és kielégítő sikert nem fog nyújtani. Ha az üvegtábla sokáig volt az ezüstfürdöben, a képek szinte zavartak fognak lenni. Ha a képek néha kelleténél halványabbak, tetszés szerint feketíthetők, ha azokat állandósító folyadékkal leöntjük, és azt oly sokáig, meddig szükség, rá hatni engedjük; azután a kép gyorsan megmosatik, mert különben az egész kép megfeketednék. 9. Az állító üvegképeket, hogy másolásra alkalmasak legyenek, tagadókra kell változtatni, és ez némely fényképészeknél így történik : Az elkészített üvegtáblát hoszabb ideig teszik ki a fény hatásának, hogy az egészen halvány legyen, ha most az állító kép élesen elő van állítva, az ismert állandósítás után még nedves állapotban 10
