Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1858
6 napunknak, — határozottan nem állíthatjuk, miután „azon számos önfényü, s helyzeteit változtató nap közt, melyek világszigetünket alkotják, egyedül napunk az, melyet mi, mint központi testet, az ettől közvetlenül függő, s körűié forgó gömbült anyagokkali viszonyának valódi szemlélete által ismerünk. Qíosmos 1.) E naprendszer alá tartozik jelen értekezés tárgya a föld. Azok alapján, miket eddig összevontan előadtam, áttérek egyenesen a föld keletkezésének, s további fejlődésének részletesé történetére. II. Az előre bocsátottakból kiderül ugyan, hogy kezdetben földünk anyaga légfolyalaku volt; de ezt még más, magán a föld felületén szemlélhető jelenségek is bizonyítják. A föld ugyan is a nap és öntengelye körül forgó tekeidomu bolygó, mely a sarkaknál némileg belapult, míg az egyenlítőnél kiterjedt. Hogy földünk a nap körül forog, legszembetűnőbben az évszakok, tengelye körüli forgását pedig a nap és éj rendszeres váltakozásai — de e két mozgást még más egyéb körülmények-is tanúsítják. E folytonos s a teremtési időktől fogva változatlan kétirányú forgása a földnek az I. Szak. mondottakból magyarázható. Napkörüli forgása akkor eredt, midőn a bolygók még a kellő hőfoktól összetartva, egy közös léggyürüben, a nap magva, mint középpont körül, mozogtak. Tengelye körüli mozgása azonban akkor keletkezett, midőn e iéggyüríí kihűlés, és ez-okozta összehúzódás következtében szétpattanván a bolygók- köztük a föld — mint önálló s szabad térben mozgó testek álltak elé, és az erőmütan elvei szerint működéseiket, a saját tengelyük körüli forgást, megkezdették. Hogy e kétirányú mozgása a földnek folytonos, és mint ilyen semmi időben meg nem szakasztatott, e szerint tehát létezése első pillanatától van föltételezve, elvitázhatian. így bizonyitnak a következmények, melyeket tapasztalunk, melyekről meggyőződünk, oly előzményeket, melyeket csupán amazok nyomain, mint vélelmeket állítunk fel. Több oldalróli próbamérések, és körülhajózások kétségbe vonhatlanná tették, hogy földünk tekeidomu. Szabad térben azonban csupán higállapotú test nyerhet ily alakot, mi ismét csak a föld kezdetleges anyagának minőségéről tanúskodik. E gömbidom a tengely végeknél, vagyis a sarkaknál belapult, mig az egyenlítőnél kiterjedt ;e térkülönbség azonban a föld zöméhez képest alig jelentékeny (a sarkak átmérője az egyenlítőnél mintegy ti mflddel rövidebb) mint ezt újabb időkben a sarkaktól a forró égöv felé tett gyakori mérések, továbbá a forgó mérleg, de leginkább az ingák alkalmazása teljesen bizonyítja. *j *) Az ingák elméletét itt tüzetesebben tárgyalni nem szándékozván, csak azokat akarom fölemlíteni, miket a fönnebbiek világosb fölfogására szükségeseknek találok. Minden test, melynek valamely, a súlyponton kívül eső pontja, támasz által úgy tartatik, hogy körűié szabadon mozoghasson, ingának neveztetik, s oly inga, mely minden másodpercben egy lengést végez, másodperc ingának neveztetik. Az inga főbb törvényei, melyeket a természattan,a inenuyiségtan segélyével kifejtett, következők: a) két különböző helyen létező, s különböző hosszúságú ingánál a lengési idők négyzetei az ingák hoszával egyenes, a nehezségerövel pedig visszás arányban vannak; vagy is általánosan kifejezve : , L 1 Tt i_ —. — ~ G- g
