Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1857
6 If. A rovarok három fö testrészből s több tagokból állnak. Amazok: a fej, mclltok és altest; tagok: a három pár láb, tapogató tagok vagyis csápok és többnyire szál-nyak. Mindnyájan légzacskók által lélekzenek. Legjellemzőbb sajátjuk az átváltozás. Szaporodásuk többnyire peték által történik, melyekből alakok, nyüvek vagy hernyók jönek létre ; ezek ismét bábokká változnak, és végre megjelen maga a tökéletes, szaporításra alkalmas rovar. A rovar (bogár), mely vagy mint pete, vagy mint élő jöttl étre, meglehetős gyorsan női, és néha szűkké vált bőrét elveti azaz megvedlik; de ha utolsó vedlése elmúlt, növekedni megszűnik. A tökéletes rovar fején két, oldalvást fekvő, hosszúkás, a világosság felfogására számtalan lyukkal ellátott szem létezik, melyek nagyító üvegen nézve csodás alkatnak; de ezek mellett némely rovarfajnak, mint például a méhn ek, a homlokán több sima mellékszem is látható. A szemek körűi vannak az úgynevezett tapogatók vagy csápok beékelve, melyek főleg különféle alakjok által tűnnek fel, s a rovar meghatározásánál nem csekély fontosságúak ; igy: a homokfutoncnál fonál-, a méhnél ostor-, a lepkénél bunkóalakuak. — A szájrészek vagy rágószervek a táplálék minősége szerint idomítvák. Ezek közöl megemlítendök: a két mozgatható fog, melyek a táplálék megrágására, és a falámok, melyek a táplálék befalására rendelvék. — A száj, a fej felső vagy alsórészén azon nyílás, melyen át a rovar a táplálékot veszi. A mozgatható részek, melyek a szájat környezik, szájrészeknek vagy rágószerveknek neveztetnek. A rágószervek egymástól tökéletesen különvált részekből állanak, mint: a felsöajak- ból, mely a szájat felülről, és az alsóajakból, mely a szájat alulról zárja; a két állkapocs erős rágonynyal van ellátva, melyek vízszintes irányban egymás ellenében mozognak és a száj oldalán foglalnak helyet. Az alsó állkapocsba ékelvék a falámok. A méhek-, göröncsök- és darázsoknál, melyeknek szájrészei harapásra, dörzsölésre, szívásra alkal- mazvák, a falámok még szokott alakjokban vannak meg; de a rágonyok kinyujtvák, és ily alakban a középen álló ormány-alakú nyelv gyámolítására szolgálnak. A legyek- és lepkéknél minden szájrész szivóormánynyá vagyon összenőve. —A mell vagy törzs elő-, közép- és hátsó mellrészre osztható, s mindegyik egyegy pár lábat tart. A kézép és hátsó mellrészböl a szárnyak nőnek ki, melyek alkatuk különfélesége szerint az osztályozásnál szinte nagy szerepet játszanak. A végtest, melynek felső részét a szárnyak takarják, szabályszerüleg kilenc gyűrűből áll. A tökéletesen kifejlődött rovarnak most említett testrészei nem mindig találhatók föl ugyanazon nagyságban és minőségben a fejletlen rovarnál. A hernyó például, mely mint lepke fonálalakú szívóormányt kap, erős rágószervekkel vagyon ellátva; de a lepkénél látható csápok és kifejlődött szemek hiányzanak nála; alkata fejétől kezdve giliszta-alakú, de mégis, mint a tökéletes rovar, tizenkét gyűrűből áll; a későbbi átváltozásnál a fej után közvetlenül következő gyűrűk a mell elő-, közép- és hátsórészeivé válnak. Ezen első három gyűrűn levő három pár kampős láb fejlődik a lepke lábaivá; a lest hátulsó részén levő lágy, szömölcsalakú többi láb ellenben az átváltozásnál egészen elvesz. A gyűrűk a test előrésze felé húzódnak össze, úgy, hogyha a gyűrűk száma által a volt hernyó fölismerésére nem vezettetnénk, a lepke hátulsó részéből alig ismerhetnök fel a volt giliszta-alakú hernyó testéi. Ha a hernyó véletlenből a test három gyűrűin levő lábak egyikél elveszti, hiányzani fog a lepkénél az annak megfelelő láb; de ha a szömölcsalakú lábak közöl veszít el egyet, ha e sérülés következtében a hernyó el nem vesz, a lepke tökéletes hat lábbal fog megjelenni. — A tulajdonképi hernyóból lepke fejlődik, mely keményhajú fejjel, hárompár kampós lábbal, négypár szömölcs-alakú haslábbal, és egypár toló-lábbal vagyon ellátva; de a mérő- vagyis ágaskodvajáró hernyó négypár has-láb helyett csak egypárral bír. A tulajdonképi hernyónak tehát soha sincs több, mint nyolcpár lába; és igy azon hernyóból, mely nyolcpár lábnál többet bir azaz melynek hárompár mell-, s öt, hat, hétpár has-, és egypár tolólába vagyon, soha sem válik lepke, s fél-, vagy álhernyónak neveztetik. A pajodok azaz hosszú lábú, rövid lábú, s lábnélküli alakok és pondrók nem mind ugyan, de mégis többnyire puha fehér bőrrel fedvék, és külsejük szerint a férgekhez hasonlítanak; miért is az avatatlan férgeknek nevezi őket. A pajodok szarunemű fejjel és hárompár jól kifejlett lábbal bírnak; a rövidlábú alakok hárompár rövid lábbal és szaru nemű fejjel; a lábnélküli alakok szarunemű fejjel bírnak ugyan, de lábuk nincsen; a pondrók mind a szarunemű fej, mind a lábak hiányával vannak. A petéből fejlődött hernyó, kivévén vedlési idejét s a pihenő időt, folytonosan táplálkozik, s kifejlettségének idejét elérvén, átbábodzik, mely állapotban többé-kevésbbé mozdulatlan hever, többnyire csak testének hátulsó részéi képes mozgatni, és semmi táplálékot sem vészén magához, mig végre a bábból kifejlődik a rovar.
