Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1857
31 „Keresztény Ifjak! Gyászravataltól jövünk, moly közös veszteségünket jelöli. Mély gyászba borult Zirc, melyet annak Egeiben, Székes-Fehérvárott, Pécsett és egyebütt létező fiai egyaránt osztanak; mély gyászba, mert elhunyt, kit Isten nekik atya-, kormányzó-, s vezetőül adott. Azon testre, lélekre egyaránt feltűnő jeles aggastyán, kit néhány havak előtt zúzott karral, de atyai szeretettől lángoló szívvel köztetek megjelenni láttatok, néhai nagyságos és fötisztelendö Villax Ferdinand a zirci, pilisi és pásztói oisterci apátságok apátja nincs többé ! Az enyészet angyala kiterjesztő múlandó része fölött sötét szárnyait; Isten elvette öt tőlünk, hogy kinyu- godhassék a munka- s fáradalmakból, (Titk. jel. 14. 13.j, melyeket egy hosszú és tevékeny élet alatt végzett. Elvette öt Isten; oh de ez által mi az egri gymnasium tanári kara, s az összes zirc-cisteri szerzet tisztelt főnökünket, szeretett atyánkat; ti pedig, tanuló ifjak! kegyes jóakarótok- s szives jóltevőtöket vesztettétek: minket tehát mint titeket egyaránt súlyosan érintett Isten sújtó keze! Jól esik a keseredett szívnek, ha résztvevő kebelbe vezetheti fájdalmának tulcsapó árját; jól esik az atyavesztett liaknak, ha elhúnyt kedves atyjukról olyakkal beszélgethetnek, kik őt velők együtt becsülték, tisztelték, szerették; de nem kevesbbé esik jól azoknak is, kik jótéteményeket vének, hallani valamit nemes keblű jólte- vöjökről: helyén leszen tehát e szomorú ünnepély alkalmával némelyeket elmondanunk, a mindnyájunk által gyászolt atya s jóltevöröl. Sőt, mivel a jótétemény hálára kötelez, egy elhunyt iránt pedig hálánkat legjobban azzal bizonyíthatjuk, ha emlékét becsben tartván, öt tisztelettel emlegetjük, s az Írás ama szavai szerint: Szent és üdvöz- séges gondolat a halottakért imádkozni, hogy bűneikből feloldoztassanak (Mák. II. 12. 46.), jóltevönk lelke nyugalmáért Istent buzgón kérjük: nem csak helyes, de igen is illő és méltó lesz megfontolnunk, kit vesztettünk, s irán- tunki érdemei fölött kissé elmélkednünk, hogy annál hatályosabban érezzük magunkat buzdíttatva imáinkban Istent kérni, adja meg mennyben az örök jutalmat annak, ki bennünket e földön oly sok jóban részesített. Halljátok tehát, kedvesén! Ki volt az kiért ma a szent áldozatok bemutattalak; halljátok miként folyt le érdemdús életének mindhárom korszaka, melyeken öt az isteni gondviselés a szerzetes papi pályára, az apáti állásra, s az örök életre előkészítő: halljátok figyelemmel, hogy a hallottakat emlékezetben tarthassátok s sziveitekben híven megőrizhessétek. Közös sorsa az embereknek születni, hosszabb vagy rövidebb ideig e földön élni, és végre meghalni. Ez rövid életrajza mindnyájunknak. Az első noha lényegében fölöttébb fontos, környületeiben, lehet mondanunk, közönyös; mert születtünk légyen bár alacsony kunyhóban, vagy fényes palotában, az öröklétre nézve mindegy, csak életünk olyan legyen, hogy erény- s érdemekkel ékesítve találjon bennünket az elkerülhetlen halál. A meg- dicsöültel VeszprémmegyePápa városában 1784-diki máj. 14-én polgári szülök hozták világra, kiktől a sz. keresztség- ben nepomuki sz. Jánost kapta védszentül, ki iránt végiglen kiváló tisztelettel viseltetett. A szülői kezek első vezetése alól ugyan a pápai iskolákba lépvén, itt kezdett pályáját a veszprémi, győri s szombathelyi tanodákban folytatva, fényes sükerrel végezte. A jeles szellemi tulajdonok s kiváló szép, deli külalak nem megvetendő kilátásokat igérének neki a világban; ámde kit Isten erre vagy arra öröktől fogva elválaszta, legyen bár Saul mégis Pállá kell lennie; igv vezérló lelkének onnan fölülről eredő titkos sugalina a szépre, nagyra hívott ViMaxot is Zircre, a Bakony egyik kies völgyének igénytelen kolostorába, hol a világ zajától elvonultan jámbor szerzetes férfiak zenge- dezék Isten dicséretet. Beléphetési vágya teljesülvén, 1802—ki febr. 10-én porosz-sziléziai Boroszló közelében, a heinrichaui monostorban, melyhez akkor Zirc, mint liókapátság tartozott, Ferdinan d szerzetes nevet nyervén, felölté a cisteroi rend öltönyét, oly határozottsággal, hogy következett 1803—ki febr. 10-én kész vala ünnepélyes esküvel is lekötni már magát, sz. Bernárd fiai közt, sz. Benedek szabályainak követésére. S igy vagyon helyesen! Az a lélekerö s jellemszilárdság vonása, hogy szintoly ingatlan, mint határozott akarattal fogja fel s tétovázás nélkül kövesse az irányt, melyet isteni mutatásra lelkének intése kijelölt. A próbaév eltelte után a theologiai sz. tanulmányokra honába küldetvén, Veszprémben kezdte meg azokat; de kitűnő képességei és előmenetele díszesebb mezőre nyitván neki utat, a pesti középponti növelőébe tétetett át, hol oly szép sükerrel haladott, hogy a sz. tudományok fontosabb szakaiból szigorlatot is állna ki, jó példát adva, mint első, szerzete azon tagjainak, kik utána ugyanazon intézet és egyetemnél valának theologiai pályájokat végzendők. Belöltvén élete 24-dik évét, 1808-ki sept. 29-kén áldozárrá szenteltetett, s e szent cselekvőny befejezte életének első, egy félszázados működésre előkészítő korszakát. Isten végtelen bölcs gondviselése többnyire csodálatos ösvényeken vezeti azokat, kiket kinyomozhatlan tanácsainak eszközeiül választott, s nagy dolgok végbevitelére hivott meg. így vezető, s nagy célokra választó el a boldogultál is. Mert ha nagyobb is népeket kormányozni; szintoly életkérdés egyes társulatok- s családokra nézve.
