Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1857
24 kukacok, melyek a lehullott gyümölcsösei a földre jutottak, vagy melyek fiatal, sima kéreggel biró fákon élödtek, a földben bábodzanak át. Gyümölcs-kamrákban pedig deszkák és gerendák repedéseiben húzzák meg magokat. A kár, melyet ezen kukacok a gyümölcs megfúrása által okoznak, mindenesetre nagynak mondható; mert már nem egyszer egész termést megsemmisítették; s igy nem csoda, ha a gyümölcs-termelők különféle módról gondoskodtak kipusztításukra. Ezen működésnél nem csekélyben segítik az embert a harkályok, cinkék és más madárfajok, melyek a kukacot átbábodzási buvó helyén fölkeresvén, azt nem csekély számban pusztítják. Ajánlatos ellenök a fatörzsöt agyaggal bekenni, s az öregebb fákat fölrepedt és romlásnak indult héjoktól szorgalmasan tisztítani. De ezen működésünket csak részben fogja siker követni, ha a lehullott gyümölcs össze nem szedetik, s ha a szomszédok és átalában minden kerttulajdonosok ugyanezt nem teszik. Közremunkálás volna tehát e tekintetben is kívánatos ; de a mit, sajnos, csak igen kevés helyen eszközölnek. A falörzsnek agyaggal vagy mészszel bekenése, nemkülönben a hullott gyümölcsnek mennél előbbi összeszedése, kétségkívül legtöbb sikert fog aratni. b) A szűlősodró (tortrix uvana, der Traubenwickler). Ezen rovar Magyar, Schveitz, Olasz és Franciahonban, s alkalmasint mindenütt, hol csak szőlő terem, honos. Mint lepke csak tavaszutó melegebb napjaiban jelen meg. Nappal a szölötön, a nap heve ellen védelmezett helyen üldögél és csak alkonyat beálltával száll, és pedig egész reggeli 7 —8 óráig. Csak néhány napig él. A nő fehéres, fénylő petéit a virágra, s a szölőtö gyengébb hajtásaira rakja, úgy hogy a nap jótékony sugaraival a szölötőt a petével együtt fejleszsze. A petéből kikelt hernyó, a szölöhernyó, kezdetben szabad szemmel alig látható; de gyorsan növekszik, és 3/8 hüvelyknyi hosszává lesz. Színe eleinte vörösbarna, de mely utóbb testszinre változik. A szölőtö virágaiban élődik és azokból hár- mat-négyet finom szálakkal összeköt, s bennük ülve egyiket a másik után fölemészti. E hernyó a nap hevét nem állhatja ki, s annak kitéve csak kevés ideig él. Esős, vagy a szölőtö fejlődését akadályozó időben a hernyó pusztításait legnagyobb kényelemmel folytatja. Atbábodzása nem a szölőtö virágaiban, hanem annak fájában, karók hasadékaiban, hullott levelekben, s más efféle tárgyakon történik. Nyolc-tizennégy nap alatt a bábból eléjön a lepke, két-három hét lefolyása alatt a szőlő elvirágzása után már másodszor jelen meg, és csakhamar ismét petéket rak, s azokat vagy a szőlő bogyóira, vagy a lepke által tett finom szúráson át magába a bogyó belsejébe helyzi. Ennek következtében September elején a bogyócsutka közelében kék foltokat találhatni, mit azonban leginkább a sűrű fürtöknél, és pedig a csutkához legközelebbi bogyókon láthatni. Ha a bogyó már megnőtt, testének hátulsó részével benne, fejével pedig a kék folt közepén levő lyuknak van fordulva, mely neki egyszersmind a ganaj kitakarítására szolgál, mi finom szálakhoz tapadva nem csekély mennyiségben szokott a bogyókon függni. A hernyó a bogyót részben vagy egészben bőréig kirágja, s ha abban már táplálékot nem lel, a legközelebbikbe megyen át s igy tovább, oly nagy pusztítással, hogy napjában három-négy szemet is semmivé tesz, s ha az idő kedvez, csakhamar az egész fürtöt fölemészti. Rágása következtében a fürt elkezd penészedni, rothadni, míg már megérése elölt egészen kiszárad. A második szaporításból származó hernyó az elsőnél valamivel nagyobb és testszinübb. Tél beállta előtt, szinte mint az elöbbeni, a karó és szölőtö hasadékaiba vonul. Az őszi hernyó által készített hálló valamivel sűrűbb, mint a nyárié. Abban tölti a telet nyugalmasan, inig jövő tavaszszal belőle a lepke fejlődik. A szölötőt ezen hernyó két ízben pusztítja, t. i. az első szaporodásból származott virágzáskor, a másodszármazék pedig megérése előtt, és ha az idő kedvez neki, igen sok kárt okoz; mert ekkor tovább időzhetvén a bogyókban, azokat ganajával bemocskítja, a fürtök pedig zöldrothadásba esnek, vagy száraz időben elszáradnak. Azért, ha csakugyan igaz, mint állítottuk, hogy a nap heve e hernyónak ártalmas, a magasan fekvő szőlők, melyekre a nap sugarai erősen oda tűznek, tőle keveset vagy épen semmit sem szenvednek; ellenben a lapályon fekvők annál többet. Hogy a rétek, patakok és tavak közellétc elszaporodására rendkívül kedvező, tapasztalásból tudjuk. Ebből és a szölöfajból magyarázni egyszersmind, miért van a Bodentóban fekvő Reichenau sziget e hernyó pusztításainak annyira kitéve. A puhább fajú szőlők többet szenvednek általa, mint a muskatály, bakar, kecske- csecsü, furmint és a rózsabakar. Azért ezen hernyó eltávolítására is ajállható, hogy a szőlők hűvös, lapályos, árnyékos helyen ne tenyésztessenek; a szölöfajokból a keményebbek választassanak, s a vesszők rövidre metszessenek. Ajánlatos továbbá a szőlőt virágzás előtt öt-hat héttel, virágzás után pedig azonnal fölkapálni, hogy a hullott levelekben átbábodzott hernyók megsemmisüljenek. Némely helyeken szokás télen át a szölőtö igen érdes haját lekaparni s megégetni; de itt is azon óvatossággal kell eljárni, hogy az igen mélyen ne történjék; különben a szölötöre lesz ártalmas.
