Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1857
ily hasznos madarak pusztítói ellen mennél előbb s szigorúbban életbe lépnének! Alacsony fákon könnyen megláthatni a levelekre rakott sárga petéket, és igy könnyen el is pusztíthatok. Magasabb fákon szükséges a telet elvárni, s a hernyófészkeket megsemmisíteni; minek azonban még april előtt kell megtörténnie. Úgy, a lehullott s földön heverő fészkeket is összeszedni s megégetni; a társaságban élő hernyókat szappanos vízzel lefecskendezni, vagy alájok gyújtott kénnel megfojtani, igen aj állható. Mesterséges pocsolyákat készíteni, s az oda sereglett lepkéket megölni sok időt igényel, s nem is igen célhoz vezető; mert főleg a nő-lepke kiirtására kell törekedni, mely pedig, mint már fölebb említők, többnyire fákon üldögél. Egyébiránt minden kiirtási eszközök közt leghatályosabb és egyszerűbb marad: a hernyófészkek korai szedése s megsemmisítése. 10. A káposzta-lepke (pontia brassicae, der grosze Kohlweiszling), 36 mill, hosszú, 61 mill, széles. Fehér, széles, fekete végű előröpűkkel, a hímnél azonfelül két fekete ponttal. Megjelenési ideje májustól őszig terjed, midőn némely években töménytelen mennyiségben jelenkezik. így 1752-ben Rössel állítása szerint oly sokaságban szállongott, hogy messziről tekintve mint sűrű fehér felhő tűnt fel. Leginkább látható a lucerna virágzásakor, midőn százanként kapaszkodik annak kék virágaira. Kertekben leggyakrabban fehérvirágú növényeken, mint a káposztán stb. láthatni, melynek némely években valódi csapása; minthogy kikelt hernyója azt egészen elpusztítja. Petéit a levelek alsó részére rakja, melyek eleinte zöldes, később aranysárgás színűek, s tíz-tizennégy nap múlva kelnek ki. Hernyóik eleinte a peteburkon rágódnak, melyet fölemésztvén, szorosan egymás mellett heverve, a növényzet pusztításához fognak. Növekedésűk igen gyors, minthogy éjjel—nappal esznek, s a káposztát néha annyira elpusztítják, hogy belőle mitsem hagynak fel egyebet, mint a csiraleveleket s a levélidegzetet. A táplálék súlya, melyet naponként magokhoz vesznek, kétszerte nagyobb, mint önsúlyuk. Felnövekedvén a hernyók, már nem élnek társaságban; hanem szerteszét mászkálnak. A felnőtt hernyónak feje gömbölyded, melyen V alakú villás vonal látható. Színre sárgászöld, minden gyűrűje négy nagy és számtalan apró ponttal jegyezve. Hátán és lábain egy világos-sárga vonal húzódik át; egész teste pedig apró szőrrel födött. A kifejlődött hernyó elhagyván a növényt, valamely sövényen, kerítésen, vagy a nyitott ablakon át bemászván, a szobák vagy folyosók falain helyet keres magának, hol átbábodzhassék. 0 szinte, mint a galagonya-lepke, fonálra függeszti magát, fejjel többnyire fölfelé. Néhány nap múlva megjelen a báb, mely fején egy, testén pedig több sárgás-zöldszinü apró hegygyei, fekete vonallal és ponttal van ellátva. A káposzta-lepke túlságos elszaporodását leginkább gátolja a nedves hideg; sok elvesz, midőn átbá- bodzási helyét keresi, sok elpusztíttatik verebek és sármányok által is, nemkülönben a fürkészdarázsok (ichneumon) által, melyek petéiket a káposzta-lepke bábjaiba rakják s kikelt porontyaik az egész bábot fölemésztik. E kártékony hernyó pusztítására vagy legalább kevesbítésére főleg ajánlatos: hetenként egyszer a káposzta-sorokat bejárni, s a levelek alsórészén található petéket szétdörzsölni, mely fáradságunkat bizonyos siker fogja követni. Nemkülönben ha már a hernyók a petékből kibújtak, de még társaságban együtt élnek, lerázás és összetaposás által is igen sok kiirtható belölök; ha pedig már felnövekedvén szétoszlottak, nincs más mód ellenök, mint egyenkénti összeszedésök. Az éji lepkék tápszerüket éjjel keresik, nappal pedig elrejtve nyugszanak. Testük gyapjunemü szőrrel mezeit. Röpüik nagyok és szélesek, a hátulsók aránylag szinte nagyok, nyugvó állapotban szétterjesztvék, vagy a potrohra hajlottak. Csápjok rövid sörteféle, a hímnél tolialt, s két sorban álló szálakra hasgatott. Petéik laposak, fölül egy kévéssé benyomvák, gömb- vagy tojásalakúak. A kártékonyabbak közöl megemlítendök : H. A gyürüs-pohóh (boinbyx neustria, der Ringelspinner), a gyümölcsfák veszélyes ellensége; mert petéit a vékony ágak körül rakván, hernyói gyakran az egész fát megfosztják leveleitől. A lepke színe sárga s vörösbarna közt változó. Előröpüin két, keresztben futó vörösbarna vagy sárgás vonallal bír, melynek köze, főleg a nőnél, barna színű; a röpük szélei pedig fehér és barna vonallal tarkitvák. Nappal ritkán láthatni, csak éjjel száll a világosság felé, s nyitott ablakoknál gyakran a szobákba is betéved. Párzás után alig nyolc napra megkezdi a nő a petézést, s a lerakásra rendesen valami gyümölcsfát, vagy hanga-mandolát, galagonyát, kökényt, rózsabokrot választ, melyeken egy vesszőt szemel ki, s arra gyűrüalakban helyezi petéit. A peték alakja megfordított tompa loborhoz (pyramis) hasonlít; mert felül egy kissé be vagyon horpadva. Kezdetben lágy, ragadós anyagban állanak, mely később annyira megkeményedik, hogy a gyűrű egészen szilárd tömeggé keményül, úgy, hogy azt csak erőszakkal hasíthatni le, és mivel a peték egymásmelleit igen szorosan állanak az ág körül, mint a fenyő-toboz pikkelyei, csavarvonalat képeznek. Vájjon a nő csak egy ily gyűrűt alkot-e, melyben körülbelül háromszáz pete van, vagy többet is, bizonytalan. A petékből a hernyók csak a legközelebbi tavaszszal jönek ki, t. i. april vAgéjteJ^ vagy 3
