Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1857
leginkább szereti a búzát, zabot, rozsot és árpát, melyeknek levelei rágása következtében elhervadnak, s igy a kalász is elvesz. Tapasztalat szerint egyetlen alak hűsz kalászt is megsemmisíthet, és gyakran egy négyszögölnyi téren nyolcat, kilencet is találhatni, s igy elképzelhetni, minő károkat okoznak, hol pusztításukra gond nem fordít- tátik. Kedvenc tartózkodási helyük a gabonaföldek, hol ugarolás alkalmával az azokon növő füvei is megelégesznek. Vestinood szerint a vetésiszökcsér pajodja nemcsak a fű- és gabonaszemek gyökereit pusztítja; hanem az öszirépát, burgonyát, sárgarépát, salátát és minden káposztafajt is. Bierkander állítása szerint, ki vetésiszökcsér pajodokat nevelt, kifejlődésükre öt évet igényelnek. Az átbábodzás juliushóban történik; a bábok egynegyed büvelyknyi hosszúak, szinök fehér, két fekete szemmel, a szemek fölött két kis barna szarvacskákkal, a test végén pedig kél tőalakű hegygyei ellátvák. A rovar kifejlődése augustushóban történik. Ennek pusztításait eléggé bizonyítják Svédhon, s Német- és keleti Franciaországnak ugyané rovar elleni panaszos tudósításai, hol már nem egyszer az aratásnak felét is megsemmisítették. Minthogy némely madárfajok e rovar alakaival igen örömest táplálkoznak, ajálltalik, hogy a kártételük által pusztulásnak indult gabonaföldek mielőbb újra fölszántassanak, hogy a madarak annál könnyebben hozzájok férhessenek; továbbá az ugarban tartott földekről minden haszontalan gaz eltakaríttassék, hogy az alakok táplálék hiányában minél előbb elveszszenek. fi. A vincellérbogár (rhynchites, Blattroller). Ormánya sodronyidomú, tizenegy tagból álló csáppal, mely az ormánya hosszában levő rovátkába rejthető. E rovar kártékonysága miatt másokét is, de főleg a bortermelők figyelmét különböző indőkben nagy mértékben magára vonta már. A vincellérbogár meznélküli, acélkék, aranyzöld, vagy zöldaranyos sziníí. A szín kiilönfélesége azonban külön fajt vagy ivart nem alkot; mért nem ritkán kék, zöld s aranyos színűeket láthatni egymással párzani. Ralzeburg, Panzer s mások szerint a nő a mell mindegyik oldalán előre irányúit tövissel vagyon ellátva. Linné szerint ez csak a kimről áll, nem különben Valther szerint is, ki több száz példányt vett vizsgálódás alá, és a két említett tövist mindig csak a Ilimnél találta. Ide csatolom saját tapasztalatomat is, miszerint, Ratzeburg és Panzer állítása ellenében, mondhatom, hogy a két tövis nem a nőt, hanem a hímet illeti. Leggyakrabban, s legnagyobb tevékenységben láthatni e rovart május és juniushóban; de őszszel szinte nem csekély számban ismét előjön. Erdőkben leginkább a bükk, nyár és hársfán tartózkodik. A barkócafán látható igen szép, több levélből pödrött tekercsek is kétségkívül az ö müvei. Bachstein egérfán és nyárfán, s a mogyorósokban találta. Schmidberger körte- és birsalmán. Valther állítása szerint aprilhóban, félig kifejlődve, az ahnafán nagy mennyiségben találtatik ; valamivel később, midőn a szölötö hajtásnak indul, ezen jelén meg, és pedig gyakran hihetetlen mennyiségben. Több mint valószínű, hogy kikeletkor először az erdei és gyümölcsfákat lakja, később pedig ezeket elhagyván, s szölötö fiatal hajtásai s levei után indúi. Ezen rovar tápláléka a fölebb említett és általa lakott növények puha részeiből áll. Főleg kedveli a körtefa fiatal hajtásait, melyeket, mintegy ujnyi hosszúságban a hegyétől, ormányával körül rág, úgy, hogy a felsőrész egészen lekonyul. Hasonló pusztításokat tesz több ösz- hangzó vélemény szerint a szőlőtökén is, minthogy táplálékául az épen előbuvó szemeket s fiatal hajtásokat szemeli ki. Egy nap alatt nemcsak egy vagy két szemet pusztít el; hanem többet is, főleg azon helyen rágván azt meg, hol u hajtás elésarjadzanék. A rágást később a lurt szárán folytatja, mi igen természetesen a hajtások és fürtök elherva- dását vonja maga után. Gyakran egyetlen rovar képes egész szőlőtől termésétől megfosztani. Táplálékául szolgálnak továbbá a levelek is, melyeknek felső zöld részét annyira ledörzsöli, hogy az átlátszó hámbőrön kívül misem marad rajta. Fi dörzsölés oly módon történik, hogy a rovar ormányával túrva, egyenes vonalban halad előre, s egy szántásra egész hosszú vonalban fosztja meg a levelet zöldjétől. Az ily vonalakról ismerhetni meg a közelben rejlő rovar tartózkodását is. Breche!, ki több vincellérbogárí hosszabb ideig fogságban táplált, mondja, hogy e rovar a levél zöldjének ledörzsöléséhez csak akkor fog, midőn fiatalabb hajtásokra már nem talál. Ezen pusztítással ugyan- egy időben, vagy valamivel később kezdődik szaporítása is. Májustól júliusig gyakran láthatni őket páronként, sőt négyel-ötöt is ugyanazon levelen együtt. A mód, mikép rakja el petéit igen érdekes. Lábainak és ormányának összészorításával egy szivaralakű levéltekercset készít, melyben petéit elhelyzi. Gyümölcsfákon a tekercsek mindig nagyobb vagy kisebb számú levelekből készülnek. A nagy és molyhos birsalma-levelekből kevesebbet szükségei; a kicsiny és sima körtefa-levélből tizennyolcat, sőt többet is. Midőn tekercsei készítéséhez fog, megszűrés és egész a belekig ható rágás által iparkodik a fiatal hajtástól a nedvforgást elzárni. Ha ezt a hajtás alkata nem engedné, vagy ha ez által az óhajtott cél egészen el nem éretnék, minden összetekerendő levél nyelét aljában szúrja meg. Gyakran, midőn egy bimbó levelei nem elégségesek a tekercs készítésére, ezt tövébenfúrja meg és a hiány kiegészítésére 2* '
