Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1856
u sok, törvények, nyelvek keletkeztek. A népek elfogadván a keresztény hitet a régitől eltérő gondolkodásmódot és erkölcsi jellemet alapítottak. Ázsia és Afrika tartományaiban Mahomed újszerű vallását tüzzel-vassal terjesztette, s roppant változást okozott népei között. így az ó világ elavult szellemével elenyészett s helyébe lényegesen különböző jellemmel és élettel uj kor, uj nemzedék lépett. Hogy ily körülmények közt az ész fejlődése inás irányt kapott s a tudomány uj alakot öltött, könnyen érthető. Nyugaton a tudományok végbukását egy ide*g a császári iskolák halasztották; de összeomolván a romaiak nyugati birodalma 476-ban, a szellemi miveltségnek e gyenge támaszai is ledőllek. A vad népek megvetvén az elfajúlt romaiakat, a tudományos intézetek és könyvtárak lerontásában lelték örömüket. A tudományoknak egyedüli menedéke maradt a székesegyházi és kolostori iskola, az uj keresztény tudománynak kölcsöje. Az akkori keresztény műveltségnek ezen intézetei a természettan történetére nézve is érdekesek, mivel legnagyobb részt ezen intézetek tartották fenn és őrizték meg az ókori tudomány és irodalom örökké becses maradványait. E tekintetben nagy érdemet szerzett sz. Benedek szerzete, mely a hatodik században támadt. A tudománynak nagyobb becse volt keleten, mint nyugaton; sőt a görög bölcsészet még némikép fenál- lolt, és Konstantinápolyban, Alexandriában, Athénben bölcsészeti tanoda létezett. De a hetedik század a tudományokra itt is romlást hozott. A görög birodalmat második Koshru, a hatalmas perzsa fejedelem, pusztította, ki a tudományoknak is nagy csapást okozott. Erre következtek az Arabok dulásai, mik alatt a tudomány hajlékai Alexandria- Antiochia- és Berytusban szétromboltattak. Az Arabok t. i. Mohamed által uj vallásra térítve, ábrándos dühükben az Alkoránon kívül semmit sem becsülvén, s győzelmes fegyverökkel minden irányban rettegést terjesztvén, az ókori miveltség emlékeit tüzzel-vassal pusztították. De nem sokáig tartott ez ábránd. Mihelyt Abbas nemzedéke lépett trónra, a tudomány világa az arabok közt is fényre kapott. Jelesül, kedvelték s ápolták a tudományokat Al-Mansur, Al-Raschid és Al-Mamum, kik a nyolcadik század közepétől a kilencedik közepéig uralkodtak. E fejedelmek tudományos intézeteket alapítottak, könyvtárakat állítottak, és tudósokat hittak meg, kik a görög tudósok, főleg Aristoteles, iratait szyr nyelvről arabra fordították. Az arabok különösen a mértant és csillagászatot művelték; de a füvészetet és vegyészetet sem hanyagolták el. Az elméleti szemlélődésekre kevésbbé lévén hajlandók, mint a görögök, fő törekvésöket a tudományok gyakorlati irányára forditák, s csakhamar jobb mathematikusok s ügyesebb észlelők lettek azoknál. A háromszögtanban a hurok helyett a kebleket és érintőket vevék föl, mi által a számtan ezen ágát nagy tökélyre emelők. De a legnagyobb jótét, melyet az emberi nemmel tőnek, a számolásban a tizedes rendszer behozatala. Ezen épen oly egyszerű mint szép módszer, melyet ők indiainak neveztek, Indiában, a mint ezt azok, kik az ottani szent nyelvet ta- nnlák, tanúsítják, már régebben létezett; de nem volt gyakorlatban, csak egy tartományban, melyből az hozzánk más úton, mint az arabok által, nehezen juthatott volna el. ügy tetszik, nem is vétetett az használatba előbb, mint a X. század vége felé. Az ujjakon-számolás a Móroktól Spanyolországba származván, innét a XIV. század elején Europa különféle nemzeteihez átvitetett; de csak mintegy kétszázaddal utóbb lön még befogadva. Noha az Araboknál valami másnemű eredetiség nem mutatkozott, mint az, mely az „Ezer egy éjszakát“ teremtette; mindazáltal érdeműi tulajdonítható nekik, hogy a hosszas miveleteket (procédés) minden részről összegyűjteni mindenkor igyekeztek. A lepárolás és serfözés, miről a görögök s romaiak még semmit sem tudtak, nálok ismeretes vala; mely mesterségeket azonban ők, úgy látszik, a tatároktól tanulták. Más vegyészeti műveleteket is találtak fel, s az edényeknek bizonyos idomokat és neveket adtak, melyeket azok máig megtartottak. Hirre kaptak közöttük: Al-Kendi, ki a mennyiség- és gyógytanon kívül a bölcsészetet is nagy szorgalommal művelte, és Aristoteles logikáját s metaphysikáját értelmezte a IX. század elején, Al-Farabi a X-ik, Avicenna orvos a Xl-ik és Averroes a XII—ik században. Ezen korszak alatt sűrű sötétség boritá a keresztény világ legszebb vidékeit. Az emberi ismeretek kincseit a zárdák gyűjtők egybe; mig másutt, a legtevékenyebb szellemek erőszakos küzdelmekben, vagy kegyetlen pusztításokban meriték ki erőiket. Európában a hitbuzgalom zarándoklásokra hajtá a népeket, s a zárdák vendégszerető ajtaikat különbség nélkül megnyiták a fáradt vándoroknak. Roma a keresztény köztársaságnak mindenkor központja vala; ezen világváros felé tolongtak mindenfelől az utazók, kik által Olaszhon polgárosodása sugarait Europa legtávolabb vidékeire küldöző. De az emberi szellem megújulásának fő tényezőiül a Szaracenok ellen a XII, XIII és XIV. században viselt keresztes-hadak tekinthetők. A költséges hadi készületek a föurak gazdagságát kimerítvén, sokat tettek a hűbériség bilincseinek tágítására; s a birtokot szabadabb keringésbe hozván, fokonként erösbült azon meggyőződés, 2*
