Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1855

6

Tisztaság-elleniek még a nyelv sebessége által összehúzott szók, melyek t. i. legiukábblál jasTszőká^ tál jöttek a nyelvbe. Ilyen péld. metszek, mit teszek, medgyek, mit tegyek helyett; mindkettő régi róntsolt forma. Azonban szám, szád, szátok, azaz: szájam, ad, a, nem számíttathatik az összevont s rontott szókhoz; úgyanis sza : os, már előfordúl a legrégiebb biblia-maradványban fna gyokat szóló sza) innen szám, szád, szátok. így szinte szácska is jó, mint f a tőből fácska.

Továbbá, mit a közönös szokásból felvenni nem illő, az a szóferdítésben áll, miszerint a hátrább álló betű előbbre fordíttatik, mint péld. gyermecske gyermekese, szöcske szökésé (kabócza) helyett. Vannak a köznépi szokásban ilyenek is : tojval, hedegii, lejent; tolvaj, hegedű, jelent helyett. Ezek és efélék szótárba sem valók. Vannak helytelen betűcserék, péld. mihánt, mihelyt, hun, hol helyett. Azonban a rimány- kodik a reménykedik ige elferdítésének alaposan nem tekintethetik, miután a rí gyök igenis megismerszik az annak értelmét bővítő rimánykodik igében. Ebből a rimány névszót tudtunkra néhai jeles költőnk Vilkovics Mihály első vonta-ki rivó esdeklet értelmében, s utána több szótáraink is felvették azt.

Egyébaránt pórias vagy aljas szólásoknak azokat tarthatni, melyek az embernek nyers gondolkozása vagy érzése módjából erednek, vagy alacsony képet föstenek, mint péld. száj-tátva várakozni; gondjait ellegyezni, stb a f. igy, történelmi munkában, habár köznépnek iratik is, nem javallható ily kifejezés: — Mivel nehezen alkuszik-meg két eb egy csonton, a kereszt birtoka miatt öklözni kezdik egymást a botor zsivá- nyok. És ódában: — Úgy kemény cserfának ordas héja, vagyis hideg vaspléh borítja szívemet. S a halhatatlan lélekről olyképen szólani, hogy agyagtesthez van enyvezve, s az isteni hatalomról azt mondani égi háborúkor, hogy a fellegeknek pádiinentomán zürzivatar között fut.

Nyers eszmékkel rakvák olykor a közmondások is, melyeket még a népoktatásba sem illő beszöniink. Az efélék ugyan, mint: Füge nem terem tövisen. Bot ha megaranyoztatik is súlyt ül. Fejér Liliomnak is fekete az árnyéka. A gyertya másnak szolgál s magát emészti-meg; csinos beszédbe is felvehetők.

6.

A tájiság Cprovincialismus) többek által igen is lenézetett, vagy mindenben aljasnak tartatott. Általában többen valának megfenekelve azon hibában, miszerint egyik tájéki iró a másiknak szójárásáról tudni sem akart, s inkább csak a szülőföldén vagy közelében divatozó szókkal és szóejtéssel élt, Történt, hogy erdélyi ember sem ismerte az erdélyi szót. így volt péld. a dolog a kelme székely tájszóval, melyet azonban már a nagyérdemű Eder Károly Párizpápainak általa bővített magyar-latin-német szókönyvébe 1801-ben beleiktatott, és Kerekes Ábel az Erdélyi Muzeum 5-dik füzetében 1816-ban kimutatott, Történt, hogy a m. tudós társaság 1838-ban kiadta Magyar Tájszólárát, s abban számosak között mint székely szó előjön a gar szó is, mely rokon-értelmüe a dölyf- vagy gőgnek, és ugyan egy m. tudós-társasági tag a g a r szót későbben a vakon felkapott, homályos vagy idegen gyökből alakított új szók közé sorolja, holott Kazinczy Ferencz erdélyi levelei egyikében felhozván a gar szót is, említi, hogy ezt hallani a szehb társaságokban is. Azonfelül még emlékezetben vagyon néhai Zsombory László erdélyi költőnek többek közt ezen hexametere, mely csupán a gar szó végett legyen felhozva: Garra magát nagyzás feltátott szája pokolnak. — Ezeket mellesleg annyiból méltó említeni, miszerint felgondoljuk, mely igen jó a tájszók ismerete; minélfogva csak azokat foghatjuk mondani rósz tájszóknak, melyeknek hibás vagy romlott voltuk igaz elemzés szerint kimutatható, mint távozok, eszek, alszok stb. a helyes távozom, eszem, alszom helyett; vagy az általános Írói szokás ellen vannak, mint: hót, vögy, föd; bolt, völgy, föld helyett használva, stb.

Nagy hiba egyik vagy másik tájékot ajánlani egyedüli példányul szavai- és szójárásával, vagy a várost erre nézve főbbnek tartani a kisebb helyeknél. „Az ízlés, úgymond Wieland után Kazinczy Fér. épen oly kevéssé van a fővároshoz vagy egyik s másik megyéhez kötve, mint az elme és értelem.“ És szinte jól mondá Helmeczy a Berzsenyi versei elébe függesztett kalauz értekezésében, hogy: minden táj bővelkedik jóval, roszszal nagyobb vagy kisebb mennyiségben, s bár inkább a fitymálgatás helyett közlélekkel egyesítnök a jót, s igy irtogatná közösleg egyik táj a másiknak gáncsait.

A tájszók hibásságát többek közt nem mindig abban kell keresni, hogy a szó egyik helyen nyújtva, máshol röviden ejtetik. Nálunk tájejtések szerint az í, ú, ü hosszan vagy röviden mondatik, így : búcsú vagy búcsú és búcsú egyaránt bevehetek, valamint gyűrű vagy gyűrű és gyűrű. Magyarban az í, ú, ü betűnek megrövidítése értelemvállozást nem teszen, valamint Virág Ben. is észlelte Írván „Magyar prosodia és magyar irás“ czimü munkájában: „Akár mondom bu, szomorú, domború, hosszú, lassú stb. akár bű, szomorú stb. a szónak je-