Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1855
8 böl ez is érthető, hogy igen jeles dolgokat szeretnék hallani; meg hogy: igen szeretnék jeles dol^oka%hallani. Határozatlanság neme szinte a gondolatok egyes részeinek egymással ellenkezése; mi által egyik a másiktól legyozetik. 9. Tisztaság nélkül kellemet nem képzelhetni; azonban ezt nem egyedül amaz mozdítja-elő. A kellem t. i. a nyelvben áll még 1) az élénk fordulatokban, 2) kiilönféleségbcn és egységben, 3) szabatosságban, 4) kerek- dedségben, 5) hangrendben, és 6) újságban is. Könnyűség, máskép természetesség, úgy a mondatok rakásának ügyes változatossága teszi az előadást elevenné ; különösen pedig az élénkséget külső és belső tulajdonai szerint kell fölvennünk, amint t. i. a figyelem ingerlésére némely kitünöbb szóbeli elrakások is szolgálhatnak, míg a képzelőerő ébresztésére kivált a gondolatok melegebb kifejezése s a tárgyak festői előadása kívántatik. Általában véve a képezés az, mi a figyelemnek és képzelődésnek az ábrák (figurák) által egyaránt szolgálhat. Az ábrák t. i. azon ingereszközök, melyek a beszédnek erősebb mozgást adván, a figyelmet megragadják, s a képzelődést elöhiván, azt folyton mulatják. Továbbá meg kell jegyezni, hogy a képes nyelv az ábrák által lesz. Az egyszerű előadásban t. i. csupán értesítés van minden öltöztetés nélkül, inig a képes nyelv egyenest az öltöztetésben áll. Az ábrákról régóta több és több oktatásokat olvashatni. Amint egy- vagy másnak ízlése vagy ítélete hozta magával, a szerint nevezte-ki az ábrákat. Eléggé láthatni, hogy gyermekjátékok is soroztattak az ábrák közé, milyen a névjáték is. Némely példák igazán arra tanítanak, hogy az ismételés ábrája túlhajtva a szépet is rúttá leheti, va- laminthogy a keresettség semmiben sem szép. Azonban ezért nem volna igazság rende szerint az ábrákra semmi gondot nem fordítani, melyek az irályban a szép kiilönféleséget is eszközük. Álljon itt a mondottak ajánlatára egy példa, előbb értesítési modorban, azontúl pedig ábrákba felöltöztetve. a) Mennyei igazságokat az anyaszentegyháztól tanulhatni. A természet szótalan jeleken beszél; a lelkiösméretet kívánságaink, ha el nem altathatják furdalásit, bal magyarázattal gáncsosítják. Ha a történelmet nézzük, ez egyfelül ugyan boldogtalan istenteleneket, másfelül Ínséggel tetézett jámborokat mutat. Az emberi bölcseség csak bizonytalanságokra vezet. A test, világ, ész, tudomány ellene voltak a mennyei igazságoknak. b) Kitől is tanúihatna ember ily mennyei igazságokat? A természettől? szótalan jeleken beszól; ki lehet néma intéseinek csalhatatlan tolmácsa ? A lelkiösmérettöl ? ellene zúgolódnak kívánságaink, és ha el nem altathatják furdalásit, álnok magyarázattal sugalmit gáncsosítják. A történettől? mutat ugyan ez boldogtalan istenteleneket, de mutat ínségekkel tetézett jámborokat is. Az emberi bölcseségtöl ? ez ime fölséges igazságok tartományában mint egy idegen tévelyeg, és önnön magával czivódván csak bizonytalanságokat szolgáltat. És, habár természetünkbe zárva lennének is ezen igazságoknak minden szikrái, nem kellene-e azokat gerjeszteni, hogy lángra lobbanva értelmünk előtt fényeskedjenek ?! Vagy ha bár a mennyei kinyilatkoztatásoknak könyvei tárva legyenek is előttünk, elegendö-e a tudomány, az okosság azoknak értelmét oly ingadozatlan tanulságokba foglalni, melyeket amannak mestersége, iinen- nek furcsasága meg nem rendíthetnének? Ah, a test gerjedelmivel, a világ hitegetésivei, az ész csal- faságával, a tudomány mesterségével szövetséget kötöttek ezen igazságok ellen, hogy felőlük, mivel megczáfolhatlanok, kétséget támaszszanak, s erejét vegyék foganatoknak. Csak az anyaszentegybáz, mely az Isten nevében szól, és oktatását a csalhatatlanság tekintetével támogathatja, lehet ezen igazságok iidvösséges iskolája. M á j e r J ó z s e f. Vagycsak ezen példából több ábrát mutathatni-ki. Az ügyes kérdések, meg az a széphatásu kétkedve okoskodás, a kérdések után az a gyönyörű epiphoneina: „Ah a test gerjedelmivel...“ az a változatos hullámzása és sulynyomatékos esése a gondolatoknak, s mi még ? — Ha valahol, bizonyosan hol buzdítunk, vagy rábeszélünk, kerülni kell az untató egyformaságot. Innen a különféleség nemcsak gyönyörködtetésből használatik, miután ez szükséges közege a figyelem folytonos fenntartásának. Azonban vigyázni kell a művésznek, nehogy a különféleség zavart egyveleggé fajúljon. Mirenézvc szem
