Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1855
mind a szakaszos irálynak vagyis vagdalt mondatoknak saját érdemük van , mindkettőt felváltva használhatni ■ es~ ezt a kíllönféleség tekintetéből is kell tenni. Untató egyformaság lenne még az is, liahogy a mondatot a beszédben folytonosan ige zárná-be. Ne higyük, hogy a szónoki számszeriiség (numerus oratorius) kiválólag ebben állana; ugyanis a helyes szórenddel, különben is hibátlanul s a szókra nézve jó hangvegyiilettel alkotott mondat magában is számszerű. Nem szükség azontúl, hogy némely rhetorok tanítása szerint a prósában is szómértéket és lábakat tüzzünk-ki. Tapasztalás tanít, mikép mértékes versek is lehetnek rósz hangzatuak s rósz gördületüek, ha a mértéken kívül másra nem vigyázunk. Ezek után a hangrendről bővebben. » 12. A hangrend és hangkellem a beszédnek különös ajánlói. Jól van kiemelve egy tudósunk által, hogy maguk a szók hangjaiból is érzékenyítö erő, és igy valódi nyelvszépség támadhat. E szerint a szép munkák Írója egyéb működései közben teljesen azon van, hogy Írásában azon édes hangrend támadjon, mely euphoniának mondaíik. Mi- hezképest kerülni kell : 1) A mássalhangzók kellemetlen összecsoportulását s különösen a keményebb betűk bőségét, péld. mi fülsértő akadékos kimondás volna ez: Mord barczférjfiak rögtön kört formálnak. — Nyelvünket tekintve, benne a k betű, mely magában is elég nyers hangú, nemkülönben a t még kettöztetve is uralkodik. Hacsak azt vesz- sziik is fel, hogy nemcsak neveknek, de igéknek ragai is legnagyobb számmal k betűsek, úgy a t betű is a nevek képzőiben és ragaiban, valamint az igék alakításaiban is gyakran előfordul, szinte magunk magunktól elrettenhetünk ily képtelen bőség miatt. Mégis voltak, kik a nők nők képzőkkel alakított szók számát szaporították; kik ellen a derék Vörösmarty egy élez- és szeszélydús értekezésében méltán feddödzik, kimutatván, mikép vannak a magyarnak szebb hangú képzői, a nők- nök-kel egyértelműek, úgymint ász, ész, ár, ér, és a részesülök ó és ö képzője. Szinte a tisztelt iró méltó gúnynyal rója-meg a magyar tudós társaság által kibocsátott Magyar Nyelv Rendszerében is a nok-nök-öt, s különösen a gondnok névszó szerzőjét idétlen szócsinálónak bélyegzi, kinek nem jutott eszébe, hogy azon szót ragozni is kell : gondnoknak, gondnokoknak, stb. — Egyébaránt a birtokos nak n e k rag gyakor előfordulása is kikerülhető, például: ház ura, kér t gazdája, kenyér ára, háznak ura stb. helyett. Az igéknél pedig a múlt idő pattogó ragát mellőzhetni az igének félmult időbe tétele által is, péld. tar- t o 11 a in; t a r t á m , á d, á; vetettem, vetem, é d , é. 2) Távoztatni kell kivált a szép munkák Írójának a sok egyforma hangzó betűnek egymásutáni következését, úgy hogy, ha csak lehet, egymás után legfölebb is ne több, mint hét egyazon hangzó következzék. A versekben ugyan, miután a szép vers a nyelv zenéje, még nagyobb gonddal szükség működni; például, ne legyen ily sorunk : komoly dolog; kevés sz épet jelent. Kazinczy F. méltán nyelvünk vétkének vallotta azt, mikor valaki merő egy hangzóból álló verssorokat alkotott, mint Varjas János, ki 1765-ben vezeklő (poenitentialis) éneket adottki 55 rímes strophában merő e betűvel így kezdve : „Vétkeztem, jéh ! vétkes fészekben vétkes test s vér lelt életein.“ — Ezenkívül többen is kedvet kaptak egy hangzóval alkotni sorokat. Ezen hibán ugyan verselöink már túl vannak, úgy hogy Szemere is csak tréfából írta volt: Hírt bírni kincs, inig irigy nincs. Azonban minden Studium nélkül is megtörlént több jobbjainkon, hogy egy hangzó tizenkint is jőve verseikbe , így : Felejtés tengerébe nem merít. Szem ere. — De ne rettegj, mély sebemnek nem tér h el nek ... K a z i n c z y.— A sajka száll, a sajka haj tat. Alatta..Kölcsey. — Reggel este gyenge szél lengedez. Döbren- tei. — Ájul szivem fájdalmában hanyatlásán hazámnak. Horvát Endre. — Ezekre azonban kivételképen mondhatni, hogy gondolatot mechanismusnak feláldozni sokkal nagyobb hiba, mint viszont. Azonban nyelvünk hatalmassága szerint, ha t. i. azt szójárásaiban, különösen tájszavaival, ejtéseivel ismerjük, s régiségeibe avattak vagyunk, következőleg módunk van ezer meg ezer innen onnan ismerős szavai- és szólásaiban válogatni, könnyebben segíthetni a dolgon. Meg kell jegyezni, hogy a hangzók közt nyelvünkben az e legtöbb. Három különböző e belünk van ugyan (nem számítván ide a palóczokétj de a kimondásban nagy a rokonság köztük. A két rövid e kis különbözése szerint nem is tartóztat bennünket, miszerint egymással rímeltessíik, mint példaképen : serken, berken. Azonban van módunk benne, a sok e betűt vagycsak az által is elkerülnünk, ha a duna-melléki, sőt a Tiszánál is közép e helyett dívó ö betűt helyenkint használjuk. így alkalmasint kivihető , hogy kivált versben egymás után négy öt e betűn felül ne következzék. lm, például, szép változatosság ez: förgeteg, fölelevenül, hegyek fölött terhes föllegek.
