Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1854
12 séges útmutató alapszabályokat, idő előtt darabokat tanúlni. A mondatkészítés a növendékben bizonyos értelmi fejlettséget és gondolkodást föltételez, ezt pedig rögtön, kivált midőn definitiokból indul ki a tanár, a gyönge kezdőnél eszközölni nem lehet. Fejleszszük tehát előbb a kezdő növendéknek értelmét, lebocsátkozván gyönge fölfogásához az által, hogy érzéki alakban állítsuk szeme elé a beszédrészeket, s midőn ez úton már fölfogta az értelmet, akkor adjuk a definitiot; vezessük be öt így a gondolkodás világába, és csak akkor, miután értelmét rendeztük, s beléje alapot vetettünk, vigyük öt a mondat készítésre. Ha mi a gyermek tanításnál ezen természetes fokozatot meg nem tartjuk, mi magunk nyitunk ajtót a mechanismusnak, melyet ha némely ügyes tanári kezeknek sikerül is ártatlanná tenni, legtöbb esetben kiüti fejét a bojtorján, és a siker veszélyeztetik. Nekem az alaktan kezelését illetőleg ez véleményem: állítsa a tanár a beszédrészeket és azok változásait igazán intuitiv növendékei szeme elé, s midőn őket azok értelmébe bevezette, adja azoknak definitioját; azután vegye tíz körömre a dolgot, és gyakorolja be azt maga élő szóval: ekkor megoldotta az alaktant illető föladatát; és ha kissé később érkezett is a mondat készítésre, nem késett azért el, mert alapot tett, melyre később annál biztosabban és sikeresebben építhet. Midőn tehát növendékeim a nevek ejtegetésében, és a cselekvő ige hajlításában eléggé jártasak volnának, mondanám : Fiaim! nemde ti latinul akartok tanúlni? A latinnyelv nem áll másból, mint egymás mellé rakott latin szókból. Láttatok-e már kömiveseket, midőn azok házat építettek ? a kömivesek, midőn építenek, nem hányják a köveket egymásra rendetlenül, hanem szépen egymás mellé illesztik, és ha egyik a másikkal össze nem illik, el elvágnak belölök, és addig faragják azokat, míg összeillenek. Ehhez hasonlag szükséges a szókat úgy idomítani, hogy azok egymáshoz üljenek, és értelmes gondolatot fejezzenek ki: mert ha mi a szókat rendetlenül összedobáljuk, nem fognak semmi értelmes gondolatot kifejezni; példaúl: „engedelmeskedni szülök a gyermek jó;“ van-e ezen szóknak értelme ? nincs! Ha pedig mi e szókat szépen elrakju,k, é&,egymáshoz illesztjük, akkor azoknak lesz szép értelme, példaúl: „a jó gyermek szülőinek engedelmeskedik.“ Midőn tehát., mi aszókat egymáshoz illesztjük, hogy azt, mit gondoltunk, értelmesen kifejezzük, akkor mondatot készítünk. Mit kel’ tennünk a szókkal, midőn mondatot készítünk? ßjbß ..,i!> sg1 ■ ;;> -o oy Fiaim! hogy ti jól megtanúljátok, miként k^jl a szókat egymáshoz illeszteni, figyeljetek ezen mondatra, melyet én most a táblára irok: a gyermek játszik. Jíér^Sm tőletek: hjpjl mondatik itt, hogy játszik? a gyermekről. Vigyázzatok! Azt, kiről vagy miről a mondatban valapai.jgppd%tihírjha megfelel e kérdésre: ki? mi? nevezzük alanynak. Mit nevezünk alanynak? Ezen mondatban: a gyemnek játszik, melyik az alany? miért gyermek az alany? mi az alany ? Jegyezzétek meg jól, az alany mindig Nominalivusban van, s mert ezen szónak gyermek, latin neve puer, az alany tehát lesz puer. De térjünk vissza a moüdatra: a gyermek játszik. Mi mondatik a gyermekről ? j á tszik! vigyázzatok jól! Mi az alanyról mondatik, azt nevezzük állítmánynak. Mit nevezünk állítmánynak? Ezen mondatban: „a gyermek játszik,“ melyik az állítmány? miért játszik az állítmány? Fiaim! jegyezzétek meg: az állítmány rendesen ige szokott lenni; az igénél pedig azt kell mindenek előtt keresni; micsoda időben és módban van? a fölvett példában az mondalik a gyermekről, hogy „játszik;“ mikor játszik? most! az ige tehát van a jelen időben. Ki tudná megmondani, ezen ige „játszik“ a jelentő módban van-e vagy a foglalóban? miért a jelentőben ? Ezen ige „játszik,“ van tehát a jelentő mód jelen idejében. Játszik latinul ludo, is, ere. Hányadik Conjugation tartozik ezen ige? miért a 3-ikra? lesz tehát: ludo, is, it, imus, itis, unt. íme fiaim! ezen 6 közöl kell most nekünk egyet választanunk: ha nem jól választunk, akkor nem lesz a mondatnak értelme. Melyiket válaszszuk a 6 közöl? azt az alany határozza meg. Az alany, ezen mondatban, puer gyermek; hány gyermekről van itt szó? egyről; mivel tehát az alany egyesszámban van, az igének is egyesszámban kell lennie. De az egyesszámban is 3 személy van, a 3 közöl melyiket válaszszuk? ezt ismét az alany határozza meg. Az alany, puer gyermek, van a 3-dik személyben, mert sem én rólam, sem te rólad nincs, hanem egy 3-dikról van szó: e szerint az ige is lesz az egyesszám 3-dik személyében ludit. Az egész mondat lesz tehát: „a gyermek játszik, puer ludit.“ Mit nevezünk alanynak? hát állítmánynak? micsoda beszédrész szokott lenni az állítmány? az igénél mit kell mindenek előtt tekintenem, nemde micsoda idő- és módban van? mi határozza el, hogy az ige micsoda személybe és számba tétessék? Az igét tehát meg kell egyeztetni az alanynyal személyben és számban, példaúl: a gyermekek játszanak. Melyik itt az alany? miért? micsoda esetbe jön az alany? egyes szám-e ez: gyermekek? az alany tehát lesz: Pueri. Melyik ezen mondatban az állítmány? miért? mit keresek az igénél mindenek előtt? micsoda idő- és módban van játszanak? miért j elen idő; miért jelentő mód? személy és számra mivel egyeztetik meg az ige ? micsoda szám- é&
