Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1854
10 ről ez úttal többet nem tanítanék, hanem rövid elmefuttatást tartván a név fogalma- és Kiosztásáról, valamint az ejtegetésekről és a melléknevek végzeteiről: midőn ismételt kérdések által összefüggést, egységet s tehát tiszta fogalmakat szereznék növendékeimnek, tüstént hozzáfognék az ig e tárgyalásához. Hogy egység és összefüggés Egysei* előadásomban, az igét tárgyalandó, a.nélkiil, hogy növendékeimnek az igéről elölegesen csak említéffris tennék, visszamennék az alaktan kezdetére, honnan kiindultam, mondván: Em- lékeáfl’SIÍ^Tfiaim, hogy a lalinnyelvben előforduló szókat két részre osztottuk, és mondottuk, hogy közölök némelyek változnak, mások soha sem változnak? Nem feledtétek el, hogy én ez alkalommal ezen két szót Írtam föl a táblára , „víz“ „írok“, és mondottam: mely szók „viz“ szerint változnak, azokat hívjuk neveknek; melyek pedig eszerint változnak: én irok, te Írsz sat. azokat nevezzük i g éknek? Fiaim ! ti most már a neveket és azok változásait ismeritek; hátra van, hogy megismerjétek az igéké t. Vigyázzatok! irok nektek a táblára 3 igét: mo'sok, mosatom alszom* Vizsgáljuk meg mindenek edőtt ezen igét mosok. Midőn én példaúl ruhát mosok, mondhatoin-e magamról, hogy cselekszem valamit? Igen! nézzük meg most ezen igét mosatom. Cselekszem-e én valamit, midőn valakitől mosatom? nem, hanem tűröm, szenvedem más cselekvését. Végre vizsgáljuk meg a 3-ik igét alszom. Cselekszem-e valamit, vagy szenvedek, midőn alszom ? Sem cselekszem, sem szenvedek, hanem bizonyos állapotban vagyok. Fiaim ! minden latin ige ezen 3 ige szerint vagy cselekvést jelent, példaúl mosok, vagy szenvedést, példaúl mosatom, vagy valamely állapotot, példaúl alszom. Mely igék cselekvést jelentenek, neveztetnek cselek vő igéknek, példaúl: mosok, irok, olvasok sat.; mely igék szenvedést jelentenek, neveztetnek szenvedő igéknek, példaúl: mosatom, olvastatom sat. mely igék pedig sem cselekvést sem szenvedést nem jelentenek, hanem valamely állapotot, neveztetnek közép igéknek, példaúl: alszoún, ülök/sat. Az ige tehát azon beszédrész, mely cselekvést, vagy szenvedést, vagy állapotot jelent./Mr sziget n hányféle tehát az ige? mit jelent a cselekvő ige ? hát a szenvedő ? és a közép ? Cselekvő ige-e ez: verek valakit? hát ez: veretem valakitől? A cselekvő ige a latinban o-val végződik, melyhez ha r betűt testünk, lesz belőle szemvédő. Hogy végződik latinban a cselekvő ige? hát a szenvedő ? se ygijt;, im i Ez rendén lévén, írnék föl a táblára igeidőket példaúh: eitteim, e sz em, enni fogok, és kérdeném: mi különbséget találtok ezek közt ? nemde azt, hogy etlejnjsólyicáeljekvést jelent, mely már megtörtént; eszem oly cselekvést jelent, mely most történik, enni fogok pedig oÜyuöselékvést jelent, mely ezntán fog történni? Lássátok fiaim! mely cselekvés már megtörtént, nevezzük múlt időnek; mely most történik, nevezzük jelen időnek, mely ezután fog történni, nevezzük jövő időnek. Az igének tehát 3 ideje van t. i. jelen, múlt és j üvö. Hány ideje van az igének? melyek azok? mit jelent a jelen idő? hát a múlt? s a jövő? Tudnál-e példát mondani*#?Huiny ideje van az igének? E fölött a múlt két részre őszüket, i. aligmúl t ^s^é^múl tra. Az aligműlt oly cselekvést jelent, mely csak Sépen most történt, pelffalíl Tsté'táTék"; a régmúlt pedig, mely már régen megtörtént, példaúl: sétáltam vala. Ezen két utóbbi idő neveztetik mellék időnek, az előbbi 3 pedig fő időnek. Hány részre osztatik a múlt idő ? mit jelent az aligmúlt? hát a régmúlt ? melyik a 3 fő idő ? hát a két mellék idő? Ekkor fölirnáin a táblára ezen igét irok a jelentő mód minden idejében egymás alá: irok, irék, Írtam sat. s mondanám: íme fiaim! minden ige így változik az idők szerint; és adnék rá példákat, hogy az ifjak tanulják meg magyarban az igéuek 5 idő szerinti változását. Midőn ezt eszközöltem, leírnám párhuzamban az előbbivel a foglaló mód időit: írjak, Írnék sat. és mondanám: Fiaim! ezen második példában szinte 5 idő van kifejezve azon különbséggel, hogy az előbbi példa egyszerűen jelenti, mi történik, példaúl: irok, irtain sat. a második példa pedig oly cselekvést jelent, mely csak akkor történik, ha azt a körülmények megengedik, példaúl: hogy én irj a k, szükséges, hogy legyen Írószerem; íme Írjak szinte jelen idő, mint ez: irok; de Írjak oly cselekvést jelent, mely csak akkor történik, ha van Írószerem; avagy: ha toliam lenne, Írnék; ha volt volna toliam, irtain volna sat. íme ezen időkben a cselekvés a körülményektől függ, és csak akkor történik meg, ha a körülmények megengedik. Az 1-sö példát, melyben egyszerűen jelentetik, mi történik, nevezzük jelentő módnak, modus Indicativus; a 2-ik példát, melyben a cselekvés a körülményektől függ, nevezzük foglaló módnak, modus Coniunctivus. Melyik példa jelenti egyszerűen a cselekvést? hogy hívjuk ezen módot? melyik jelenti a körülményektől függő cselekvést? hogy hívjuk ezen módot? micsoda módban van ez: olvasok? olvastam? sat. hát ez olvasnék? olvastam volna sat. Ezt jól begyakorolván, mondanám : Midönj parancsoló hangon szólunk valakihez, akkor parancsoló módba jön az ige, példaúl: irj, olvass, írjatok, olvassatok sat. Mikor jön parancsolómódba az ige? midőn pedig nem határozzuk
