Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1854
15 nál pedig belanúltatnára velők azon ismeretes latin verseket: Trans, apud, adversum sat. és begyakorolnám azokba őket. Midőn így mind a 8 beszédrészt kisebb nagyobb mértékben megismertettem növendékeimmel, ekkor egy egészbe szedném azokat ilykép : Fiaim! a latin szók tehát két részre oszlanak, t. i. némelyek változnak, mások soha nem változnak; a változók, ezek: név, ige, igenév, névmás, a változatlanok pedig ezek: igehatározó, névhatározó, kötszó, és indula tszó. Ki tudná nekem a 8 beszédrészt elszámlálni? hogy osztatnak föl a latin szók? melyek változnak? s melyek nem változnak? Ezután kérdések közt mennék át mind a 8 beszédrészen, kérdezvén növendékeimtől azok fogalmait, kisebb nagyobb mértékben bocsátkozván a részletekbe, miként azt a körülmények kívánnák mindaddig, míg növendékeim igazán alapos ismereteket bírnának, és könnyűséggel forognának azokban; mit midőn eszközölnék, előadásomat az alaktanról bezárnám. 8. Minthogy a hely szűke meg nem engedi, hogy értekezésemet tovább is azon terjedelemben folytassam, miként azt eddig tettem: összébb huzom a vitorlákat, és ezentúl csak arra szorítkozom, hogy pár szóval kijeleljem, mily utat és módot követnék a következők tárgyalásában,-— mellőzvén minden magyarázási kísérletet, mely fentebbi értekezésemben úgyis eléggé szemlélhető. Midőn az alaktanba kezdettem, azon beszédrészeket vettem föl mindenek előtt tárgyalásul, melyek rendesen a mondat alkatrészeit képezik, t. i. a nevet és az igét. Ezeket növendékeimmel megismertetvén, tüsténthozzáfogtam a mondat készítéshez, és a legegyszerűbb mondatoknál kezdvén, fokonként vezettem őket a tárgyeseteken keresztül, hogy a névnek minden esetét gyakorlat alá vonhassam. A melléknév egyeztetése után fölvettem a főnevek nemeit, valamint az igék múlt és hanyatszavát, hogy ezeket is mielőbb gyakorlás tárgyává tehessem. Ezután tárgyaltam a többi beszédrészt. Most midőn növendékeim mind a 8 beszédrészt ismernék, mennyire nekik azokat ismerni egyelőre szükséges: visszatérnék a szókötésre. Hogy a kezdőre nézve a lehető legegyszerűbb s tehát legrövidebb szókötés leg- czélszerübb, ezt a tapasztalás minden kétségen kívül helyezte. Miért is én, mint növendékeimet a sum, fio existo sat. kapcsolóféle igékkel, és az appositioval megismertettem: tüstént tárgyalnám a szóvonzatot. Vannak nyelvtanitok, kik miután a mondat alkatrészeit növendékeikkel megismertették, azonnal az olvasáshoz fognak, elemzés közt alkalmilag tanítván a szókötést. Hogy ezen kezelési módnak sok előnye van a másik mód fölött, mely a szókötési szabályokat egész terjedelemben tanítja az olvasás előtt, az tagadhatlan. Mind a mellett ezen tisztán gyakorlati kezelésmódot nem követném, mert tudok egy 3-dik utat, mely ennél is többet igér. Ugyanis: összeszedném a szóvonzatot a legszélsőbb vonalokban nehány pontba, és miután figyelmeztettem növendékeimet, hogy jelenleg a tárgy az, melyre kell fordítani minden figyelmüket, s mely lehet Génit. v. Dativ, v. Accusat. v. Ablat-ban: leíratnám növendékeimmel néhány pontban a szóvonzatot; például: Genit-t kívánnak 1-ször a tudást, nem tudást jelentők; 2-or sat.; Da- fiv-t, melyek valaminek hasznát vagy kárát jelentik sat. Ez meglévőn, a nélkül hogy példákba bocsátkoznám, meg- tanúltatnám ezen pontokat növendékeimmel, és tüstént megkezdeném az olvasást. Ez által azt nyerném, hogy kevés fáradság mellett egy rendszeres egészbe szedvén a szóvonzatot, oly készletet adnék növendékeimnek, melyben csirában minden megvan, melyre híva tkozhatnám, s melyet midőn szükséges, tovább és tovább fejleszthetnék. Ha pe- dio- valaki a néhány pontba szedett szóvonzat fölött elmosolyodván, mondaná: nem is fog a gyermek többet tudni a szóvonzatból, mint nehány pontot! válaszolnám: nem is akarom, hogy növendékeim olyat tanúljanak be, mit gyakorlatba át nem vihetek! Midőn tehát növendékeim legszélsőbb vonalokban a szóvonzatot bírnák, bezárnám előadásomat a szókötésröl, és tüstént hozzáfognék az olvasáshoz. 9. A tapasztalás bizonyítja, hogy a nyelvtanúlásnak legjobb mestere a praxis. Mi az élőnyelvet illeti, annak megtanúlására elégséges a társalgás, mely a mennyiben jó nyelven történik, magában foglalja a nyelvtant s annak helyes alkalmazását; a holt nyelvtanúlásnál a nyelvtani szabályok mellett nélkülözhetlen az olvasás. Az olvasmány által eszközlendő siker kettőtől föltételeztetik t. i. a helyes megválasztástól és az ügyes vezetéstől. Mi az olvasmányok helyes megválasztását illeti, szabadjon arra vonatkozólag mondanom: midőn mi létrán megyünk fölfelé, nem mellőzzük az alsó fokokat, hanem rájok lépvén, általok igyekszünk fölebb és fölebb jutni a magasba : ugyanezen fokozatot kell megtartanunk a kezdő növendékek olvasmányánál.
