Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1853

gatartás, a’ hang- és taglejtés feleljen meg a’ tartalomnak; tehát legyen egyszerű, nemes, méltóság- és erőteljes,’s viselje magán a'mindennek mindene lenni livánó lélek és szív jóságának, szelídségének és sze- retetének bélyegét.

9

Az elemileg e’ szerint oktatott és vezetett se diilő ifjiít átveszi a’ gymnasium. Itt az első osztályban, miként már fentebb megemlitők, átvezettetik ő a’ keresztény hittanon egész kiterjedésében. Ha az oktatás gyümölcsöző kiván lenni, szükséges, hogy tekintettel legyen a’ tanár azon előképezettségre, melyet az elemi oktatás eredményezett, ’s ennek fokát a’ részletekig kipuhatolván, arra törekedjék, hogy azt, a’mi már megvagyon, szilárdítsa és erősítse; a’mi pedig hiányzik, szorgalmatosán pótolja. Az ezen osztályi oktatásnak kellvén közelebbi alapúi szolgálnia a’ felsőbb osztályokban adandó hittanitásra, igen kívánatos, hogy az oktatás rendszere itt már ugyanaz legyen, mely szerint az ifjú később a’ magasabb osztályokban vezettetni fog. A’ rendszer kiilönfélesége — mely a’ felnőtteknél, kik az alakot a’lényegtől már egy tekintettel elválasztani tudják, nem csak nem káros, sőt még arra szolgál, hogy mélyebben bevezettessenek a’tanulmány benső titkaiba — a' folytonos fejlődés korszakában levő ifjaknál nagy akadálya az eléhaladásnak. Tudniillik, a’ különben is sok mindenfélével igénybe vett ifjúi lélek, midőn egy, egészen új rend szerint oktattatik, megdöbben a’ nehézségektől, ’s oly formán érzi magát, mint ki egy bizonyos ismert czélhoz járatlan és ismeretlen úton vezettetvén, majdnem hajlandó hinni, hogy ezen talán ahhoz el sem is juthat; midőn ellenben a’rég ismert ösvényen járván, biztosan halad. ’S ha még úgy is találja, hogy ezen ösvényt, mióta azon utószói1 járt, gyönyörűen zöldellő fasorokkal szegélyezték, jobbra balra csinos lakokkal ékesítették, 's virágzó kertekkel disze- siték föl: új érdeket is talál abban, ’s rajta haladtában nem csak nem unatkozik, sőt az egykor és most közötti különbségben gyönyörködik is. ’S ép ez történik, midőn ugyanazon hittudomány ugyanazon rendszerben, de már anyagban bővítve, új példák és szentirási idézetekkel gazdagítva terjesztetik a’ tanuló elé.

Hogy pedig a’ magasabb osztályokban adandó hittanitás a’ más rend szerint adott első elemivel egységbe hozassák, az arra hídúl szolgáló első osztályúiéi ismét a’ történeteket kell használni közvetítőül. Minden egyes czikknél, melyet a' tanár tárgyalni akar, előre kell bocsátania az azt felvilágosító szent történeti szakaszt, 's a’ mennyire lehet ezzel kell összeköttetésbe hoznia mindazt, mit tankönyve nyomán előterjeszteni kiván. így, a’ Szentháromságról akarván szólani előre bocsáthatja Jézus megkereszteltetése’ történetét, mely alkalommal magát mind a’ három isteni személy kinyilatkoztatta; az őr-angyalokról az ifjú Tóbiás történetét; az eredeti bűnnél őssziileink elestét; az anyaszentegyháznála’ pünköst napján történteket; a’ keresztségnél Ján. III. 1 — 5; a’ bérmálásnál Ap. csel. VIII. 14—17; az Oltáriszentségnél Ján. VI. fej. és az utolsó vacsora alkalmakon eseményt; a’ penitencziatartásnál a’ tékozló fiúról szóló példabeszédet; a’ kevélységnél Lucifert ésNabuchodonosort; az irigységnél Káint és József testvéreit; a’szülők iránti engedetlenségnél 5. Moz. 21. 18—21.; a' hazugságnál Ananiás és Saphira büntetését, és igy tovább.

A’ mit a’ tanár ily módon kellőkép felvilágosított, vésse be mélyen az ifjak emlékezetébe, ’s itt már pontosan tanultassa be. Az isteni igazságok az ember egész lelkére, ennek minden tehetségeire, tehát emlékezetére ép’ úgy igényt tartanak, mint értelmére és akaratára. Miután tehát az előadások, fejtegetések és magyarázatok folytán a’ szent igazságok az értelemhez közel hozattak, kell hogy azok az emlékezet’ raktárába örök időkre behelyeztessenek. ’S itt nem csekély fontossággal bírnak egyes szók és kifejezések is. Sok van, a’ mit csak egyféleképen lehet helyesen kifejezni; ezekre nézve tehát a’ legpontosabb szóemlézést kívánjuk; ’s ha meghagyjuk is az önszavakkal élés szabadságát ott, hol azt magasabb érdekek nem akadályozzák: egy jól szerkesztett hittannak betanultatását teljességgel nem roszalhatjuk; mert igy készséget nyer a’ tanuló eszméit azon nyelvezeten és oly kitételekkel fejezni ki, melyek a’ leghelyesebbek,’s őt már gyönge korában megismerkedtetik az egyház nyelvével, melynek sokban stereotypnak kell maradnia. Nem ismeretlen előttünk, mennyire fáznak némelyek az emléztetésnek csak hallatára is, — pedig ez csak akkor lenne botorság, ha olyasmit tanultatnánk be, mit az ifjú nem ért. De ha azt, a’ mit már jól felfogott ’s megértett, a'

2