Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1853

Az al-gymnasiuini hitoktatás és annak alapja.

Csak néhány éve még, hogy német-hon’ egy kitűnő jelességü férfia látnoki szent bátorsággal 's tekintély— lyel az egész világ hallatára, nyilvános helyen , komoly szót emelt, figyelmeztetve mindenkit a’ közelgő veszélyre,de egyszersmind kimutatva az egyetlen mentő-szert is. A' nagy nevű Hi rseher tudort értjük, ki a’ baadeni kamarákban világosan és részletesen előadta jelen korunk hibáit és tévelyeit, élethűn rajzolta sok részben mély erkölcsi sülyedettségét. Azóta dolgaink jobbra nem, inkább talán roszabbra fordultak. Egyébiránt ha nem veszszük is tekintetbe, mik azóta történtek, ’s csak azok nyomán tartunk korunk fölött szemlét, miket ő páratlan ékesszólás- és tagadhatlan tárgyavatottsággal előadott, őszinték akarván lenni, be kell vallanunk, hogy ha épen nem jutottunk is még annyira, mint ama' kor (a X. század), melyről egykor veronai Ratherius irta, miszerint az elsőtől kezdve az utolsóig nincs, ki az egyház törvényeit , de sőt az evangéliumot és Isten parancsait is megtartaná : annyi minden esetre igaz, hogy az újabb kor’ tévelygő bölcsészbe ’s a’ keresztény tanokkal homlokegyenest ellenkező elvei , a’ mindenki kezében forgó tengernyi hírlapok-, folyó-és röp-iratok hasábjain elszórva, regények és színdarabok által népszerüitve, nemcsak hogy az úgynevezett műveltebb osztályt megmételyezték; hanem a’ társaság közép, sőt alsóbb rétegeibe is lehatottak, 's oly erkölcsi rombolást eszközöltek már, hogy, hacsak hamarjában kedvezőbb fordulat elé nem idéztetik, Europa’ keresztényisége ’s azzal együtt évezredes műveltsége nem sokára bizonyosnál bizonyosabban romba dől.

Hogy ez ne történjék, a’ fent említett tudós férfiúval úgy tartjuk, nincs más mentő-szer, mint visszatérni a’ keresztény hit’ nagy, örökké szent 's igaz tanai- és elveihez. A’keresztény hit hóditá meg egykor és alakitá át a’ mélyen sülyedt pogány Romát; ez szelidité meg az éjszaki vad csordák’ enyészettel fenyegető seregeit; ez emelheti fel újra korunkat is, mely müveit külseje mellett beljére nézve mindinkább közeledik amazok elfajultságához.

Ezek igy leven, lehetetlen nem örvendenünk, midőn látjuk, hogy azok, kikre nálunk az isteni gondviselés a’ nyilvános nevelés és oktatás vezetését bízta, arra irányozzák intézkedéseiket,hogy a’ gymna- siumi nevelés és oktatás keresztényileg vallásos legyen,és vallásosság jellemzetté műveltséget eredményezzen. Tudniillik már a gymnásiumok uj szervezetének tervében kimondatott, és iránytőül állitatott fel: hogy a’ gymnasiumi oktatás minden tárgyának a’vallásosság és erkölcsösség eszméinek valósítására, mint középpontjukra, kell közrehatniok.Mely alapul letett fő eszméhez képest időről időre figyeltetének a’ tanári testületek, hogy ama czélt szem elől soha no téveszszék. így az 1853. jun. 28-kán 830 sz. a. kelt k. leiratban ezeket olvassuk: ,,A’ növendéknek azon mértékben, a’ mint többet tanul, jobbá és jámborabbá is kell válnia. Ha e’ feladat eszközlése egy részt a’ tanár belátására és helyes tapintatára bizatik, más részt feljogo1 *