Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1853
u a’ szertartások magyarázata egyszersmind a’ hit igazságairól addig hallottaknak lehetőleg pontos és teljes ismétlésévé váljék. Minden fának megvagynak ékességül saját levelei; de fáról lévén szó nem lenne kielégítő annak csak leveleit méltatni feleinlitésre; ép oly kévéssé lenne czélunkra elégséges a’ szóban forgó értelmezésnél is pusztán csak a’ nagy részben ékességül szolgáló szertartásokról szólani, arról pedig, mit azok ékesítenek hallgatni. Ha a’ szertartások’ magyarázatával a’ hit- és erkölcstant ügyesen összeköttetésbe hozzuk, sokat mit eddig akár az idő szőke, akár a’ tanulók gyönge kora és tehetségeik’ fejletlensége miatt el kelle hallgatnunk, kifejthetünk, és felfogathatunk; mert segítséget nyújtanak ebben nekünk az érzékek alá eső külsőségek, melyeket tárgyalunk, világot derítvén a’ bentrejlő titokteljes igazságokra. Mindezeket pedig tekintetbe véve és felszámítva a’ szellemi hasznot, mely az anyaszentegyház szertartásainak ily fejtegetése által vallásos nevelési tekintetben tanuló ifjainkra háromlik, eléggé indokoltnak tartjuk a’ fölötti örömünket, hogy valahára a’ szent tudományok ez ága is a’ gymnasiumi hittanitás körébe vonatott. Csak, ha szabad egy szerény óhajtást kifejeznünk, az egyet óhajtanék, vajha e’ tárgy eléadása az ó- és új-szövetségi szent történetek kimerítőbb tárgyalása után helyeztetnék; részint hogy akkor már érettebb ifjainknak bővebben lehessen azt előadnunk; de meg azért is, mivel a’ szent történetek az ó-szövetségi isteni tisztelet’ módja és áldozatairól szólván, sokat tartalmaznak, mi a'k. kath. anyaszentegyház szertartásainak magyarázatánál támaszpontul szolgál és felvilágosítást nyújt. „A’ gymnasium harmadik és negyedik évfolyamában a’ hittanitás tárgyát képezi az isteni kinyilatkoztatás története, ügy, hogy a’ harmadik osztályban az ó-, a’ negyedikben pedig az új-szövetség története adassék elé“ úgy mond a’ gymnasiumi hittanitást szabályzó tervezet. A’ szent történetek, melyeknek fontosságát a’ hittanitásnál már fentebb clélünlcttük, a’legjobb alkalmat szolgáltatják nekünk a’ hitigazságoknak történeti és ép azért az ifjakra nézve különösen kedves modorban előadására; ez alkalmat tehát fel is kell használnunk, úgy járván el a’ szent történetek tárgyalásánál, hogy az egyes eseményeknek necsak elsorolására szorítkozzunk: hanem azok fonalán egyszersmind az isteni kinyilatkoztatás kezdő pontjától fogva mindenütt kifejtsük és felmutassuk a’ történeti tények alatt rejlő isteni igazságokat. Isten magát sokszor és sokféleképen kinyilatkoztatta. Már az első embernek kijelentette, ki legyen 0, 's mi az 0 akaratja? ismételvén ugyanazt az emberek második ősének, a’ jámbor Noénak. ’S ezen őskinyilatkoztatás leng át az emberi nem’ történetének első két évezredein, sőt ez marada fenn elhomályosítva bár, ’s kisebb-nagyobb mértékben megcsonkítva és eltorzítva a’ későbbi,— még a’ napjainkban fennálló pogány népek’ vallásaiban is; mit már csak azért is fölöttébb szükségesnek tartunk az isteni kinyilatkoztatás történetének eléadásánál felemlittetni, hogy az ifjú előre tudja magát tájékozni, ha elébb-utóbb holmi természetes vallásról, ellentétben a’ kinyilatkoztatottal, vagy arról hall, hogy hiszen a’ fennenhirdetett és magasztalt kinyilatkoztatott igazságok közöl nem egy meglehetős világosan feltalálható a’ Zendek’ Avestája- vagy más pogány népek hitkönyveiben is, kik pedig hitigazságaikat nem kinyilatkoztatásból, hanem a’ józan észből mentették. Az ember eredetikép szentnek és igaznak teremtetett; de szabad akaratjával Teremtője’ parancsának megszegésére rútul visszaélvén elveszté eredeti boldog állapotát, ’s valamint testére nézve sok baj és nyomor alá vettetett : úgy lelkére nézve az örök kárhozat martalékává lön. Hogy ebből kiragadja őt a’ végtelen irgalmú Isten, elhatározó, ’s mindjárt a’csakhamar magába tért első emberpárnak megigéré, hogy küldeni fog valakit, ki a' csábitó kígyónak fejét összezúzza. Midőn később az ős kinyilatkoztatás már tetemesen elhomályosodott, hogy az egy igaz Istenbeni hit ’s a’ megígért Megváltóban! remény az emberi nemnél az idők’ teljéig élénken fenntartassék, kiválaszta Isten egy férfiút, Abrahámot, ’s frigyet kötött vele hite és jámborsága jutalmául megígérvén neki, hogy az ő törzséből fog születni Az, kiben minden nemzetek megáldatnak. Ugyanezen ígéretet ismételte Abrahám’ jámbor utódainak, Izsák-és Jákobnak, ’s ez időtől fogva sok minden történt, mi az igaz hit’ fenntartására vala számítva; Izrael’ népe az ígéret népe lön, 's egész történetén amaz Ígéret mint alapeszme vonul át. Midőn tehát tanulóinkkal e’ történeteket ismertetjük,
