Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1852
12 ictek között, hatalmas füslfellegeket bocsátva, a’ férfiakkal sót gyakran magokkal, kik legközelebbi jóakaróik volnának , az atyákkal versenyeznek! Komoly tapasztalások szólanak magokra az idősebbekre is; így természetszerűn felfokozott értelemben kell azokat a’ még fejletlenebb, gyöngébb korra alkalmaznánk. Megismerök fenebb a" dohányban rejlő mérges elemet. És azt is könnyű lessz belátnunk, mikép az ifjúnak, méginkább gyermeknek fogékonysága a’ külröli hatásokra nézve nagyobb, érzékenyebb a’felnőttekénél; minthogy azaz idegek, különösen pedig az agyvelö szervezetének gyöngédségétől fóltételeztetik. Az idegrendszer ezen gyöngédségét felnőtteknél csak kivételesnek, a’ növendékeknél rendesnek szükség tekintenünk. Önkényt kiérthető tehát, mikép a' szóban forgó növény ártalmának az utóbbiaknál nagyobb hatásokat kell előidéznie, különösen pedig az agyvelöt, melyre leginkább hat, megragadnia, :s a’ dohányzó folytonos kábultságából a’ kábaságnak, elmetompaságnak szükségképen bekövetkeznie. Mert okoskodjék bár a’ kezdő fiatal dohányos önmagáról. A’ részegség’ bódultságát kapta ö első kísérleteinél. Megszűnik utóbb e’ jelenet; de nem kell felednie: hogy nem a’ bóditó szer veszté el hatását; hanem az eltompult idegzet fogékonyságát. Mit tesz hát rá nézve a’ bóditó szer élvezését folytonosan űzni? annyit, mint folytonos bódultságban élni; minek az asyrai kártékony hatása, ’s — kivált a’ tanuló növcndékségnél—kiszámilhatlan erkölcsi következménye magától világos. De hasonlag áll ez a’ testi épségre is. A’ tüdöálladék az ifjúnál még fölötte gyöngéd. Ezért látjuk, mikép a’ tüdősorvadás nehány hó lefolytén végez az ifjú élettel, míg az idősebbek évtizedekig daczolhatnak vele. Innét a’ dohánynak’ erős, maró nedve mily könnyen megragadhatja 's nem ritkán meg is ragadja azt, az ifjúi kora hervadásnak számtalan példái szólanak, — ha nem említjük is a’ körülményt, hol a’ tüdő sorvadásra talán különben is hajlandósággal bír; mely esetben alig létez visszaélés, mi a’ lüdövész' teljes kifejlését, ‘s így a’ kora halált a’ dohányélvezetnél inkább siettetné. Figyelmet érdemel annak a’ vérképződésre, ‘s a’ testtápláiódásra ható ártalma is. A’könnyebb emésztésre nélkülözhetlen gyomornedv dohányzás által kellőnél nagyobb mennyiségben választatván el, kártékonyán fogyasztatik, ’s a’ gyomortól vonatik el; mit a’ serdülésbeni fenakadás, emésztetlenségek ’s azoknak kiszámilhatlan járulékai követnek! Az ártalmas részecskéket rejtő dohánynedv egyesülvén a’ szájnedvvel, idegen, természetellenes sajátságává lessz, némelyrészt a’ gyomorba vitetik ’s a’ többi életnedvtömeggel egyittetvén, a’ testanyag’ képződésénél (a’ táplálódásnál) a’ testi életre megvesztegető, romboló befolyást gyakorol. Mondottakból kell hát megfejteni, hogy az ifjúságra kártékonynak bizonyúlt dohányzást a’ felsöbbség is mindig tilalmazta ’s most is szigorúan tilalmazza; miben a' józanabb ifjú más okot sem keresni, sem föltalálni nem foghat, mint egyedül a’ tiszta ’s jóakartú gondoskodást: miszerint a’ serdülő nemzedék önmagának, úgy édes övéinek 's a’ honnak épségben, ’s nem elbénúlt lélekkel, kimerült sinlödö testtel növekedjék fel. Ezen szózatúnkban sem a’ dohány’ gyűlölete, vagy az iskolai fegyelem' apológiája, sem akármi egyéb nem vezérlett bennünket a’ kívül: hogy az ifjúságot önjaváért önveszélyére figyelmeztessük. A’ jól értett és érzett szeretet nem tűr , nem válogat idő- ’s alkalomban a’ hol veszélyt pillant; de cselekszi, mit ihlete sugall, bárki hogy vegye is. ’S vajha, míg mi csupán intettünk: a’ szülök—kiknek együtthatásától fóltételeztetik leginkább, a’ mit itt czélozánk — erős szigorral üldöznék a’ mindinkább terjedő visszaélést és el ne felednék: hogy jaj azon nevelőknek, kik a’ parancsszó helyett: ,ezt nem fogod tenni!* a’ .kérlek, ne tedd* féle esenkedést szülőibbnek tartják; mert e’ gyöngédkedésök illetöbb néven szereteden ség, mely elég kegyetlen a’ tapasztalatlan gyermeket testi 's erkölcsi romlása’ ösvényén megtörni.
