Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1852
9 gal, Spanyol és Francziaország is eltanulla azt. A’ spanyolok e’ kiüli burnótkészitésre is kezdek a’ dohánylevelet fordítni, ’s legelsők egyszersmind Európában, kik a’dohányporszivást gyakorlatba vették. E' példájókat legközelébb Olaszhon követte. Franeziaországban a’ dohánytermelésre ’s árulásra XIII és XIV Lajos alatt határozott kormányrendeletek adatlak; a’behozatal vám alá (fontjától 30 sou) vettetett, míg Colbert minister (1674) a’ dohányregálét hozván be, az az államnak mindjárt kezdetben 500,000 livre-tjövedelmezett. —Olaszhon is (1615) az Angoloktól fogadta azt át ’s alig néhány év leforgása alatt példátlan fogékonyságra talált az a’ félsziget’ minden államiban, annyira, hogy habár némely uralkodók, különösen VIIl-ik Orbán is (1624), kemény szigorral törekvének annak gátat vetni; a5 dohánynak nemcsak használata, de termelése is oly erős lábra kapott, hogy főleg Nápolyban, Sardinia- és Siciliában a’ külkereskedésnek is csakhamar tárgya lett. — A’ törökök, kiknél a’ dohányzás ma oly nevezetes éldeleti czikk, magát a’ növényt levantéi kereskedők által, ’s talán Angliából, 1583-ban kapták legelőször. Használatával 1605 körül barátkozának meg, ’s annak ellenére, hogy IV Amurét és több utódai által nyilvános ineggyaláztatás- orrvesztés- és hasonszerükkel üldöztetelt, oly szerencsével vert itt is gyökeret, hogy — mint közludomás — elválhatianúl van az ma egybeforrva ezen nép’ erkölcse- ’s napi életével. Nem tudni, min alapítja Ilerbstaedt állítását: mintha Oroszország a’ dohányzást Ázsiától vette volna által. Valószínűbb mások véleménye, miszerint,azt a’London és Nowgorod közötti élénk forgalom Angliából szivárogtatta be. Bizonyos, bogy Federowich Mihály 1613-ban már tilalmat hozott rá, mely első esetben kancsukát, ismételtben halálos büntetést szab a’ tilalomszcgore. Nem rajzoljuk, mint küzdé ki e’ kemény üldözés daczára is magát; elég, hogy a’ következeit században Lieíland és Curland kikötőiből már kül'kereskedésbe is gazdag szállítmányok mentek. Németországban — mint fönebb említők — Dr. Geszner a’ 16-ik sz. közepén Bajorhonból már dohányleveleket kapott; ide vonatkozó irata azonban ezen növénynek csak igen szűk ismerelére enged még következtetnünk. "S azért nein is látszik valószínűnek, mit némelyek akarnak, mintha t. i. már V. Károly kormánylala alatt hozta volna ide a’ dohány mai használatát a’ spanyol katonaság; minthogy nevezett fejedelem 1558-ki sept. 21-én túl nem volt már éleiben. De a’ 16-ik sz. utóljan, legfplebb a’ 17-ik elején itt is ismeretes volt az. így Elsasz, ekkor még Németország része, 1620-ika körül a’ virginiai magvakat már nagyban vetette; 1626-ban pedig Neander János németországi, a’ dohánylenyésztésröl ,Tab acologia1 czimű jeles munkát adott. Ugyan e’ 17-ik sz. folyamán lassanként a’ többi Németországban is elterjedt a’ sokszor mondott szokás- Az austriai föherczegségben 1670-ikén vette kezdetét a’ növény’ termeléséböli állami haszonvét, mi ez évben 2000 ftol hozott be. Hat év múltán Ensben az első austriai dohánygyár jött létre. Ezen idötájban (1689) találta fel Vikárius Ferencz austriai orvos a’ dohányzás közben kifejlett dohányolaj’ felfogására a’ szelenczés pipákat és pipaszárakat. Az állam csak 1722-ben állitá máig fenlétezö haimburgi dohánygyárát, ’s a’ rákövetkezett évben már dohányjöve- déke 126,000 fra rúgott fel, két év múltán pedig Diego d’ Aquilar üzér azt 400,000 fton bérié ki. Ugyanezen bérlet 1780-ik körül majd két millióra, 1830-ban 10,328,035 p. fra. ’s így tovább emelkedett fel. A’ dohányzás hazánkban sem régibb, mint a’ szomszéd Austriában. 1670-ben még behozatalára, pgy élvezésére is kemény tilalom*) szólt, mely 1683, 1686 és 1688-ban újabb szigorral újiltatott meg. Erdélyben, 1689-ben, a’ dohányültetés a’ föld’ elkobozlatásával, a’ dohányzás 2—300 fr. büntetéssel fenyittetett, mi ugyanez évben honunkra is ki lön terjesztve. És mind e’ felhozott tilalmak daczára, mily fogyasztási terjedtségre jutott időnkig ezen czikk, nem szükség példákkal mulatnunk. Mintegy negyedfél száz évvel ezelőtt Montezuma’ udvarában találjuk a’ dohányzást először, < ’s csakhamar rá mint csodás hatású gyógynövényt Európában. Nem egészen egy század’ leforgása után kemény fenyítékekkel tilalmazzák annak használatát Európa’ majd minden uralkodói,—’s mégis a’ közelébb lefolyt 18-ik században magokat a’ fejedelmi lakokat látjuk azon élvezet elölt megnyílni, mely akár szükségesnek, akár jótékonynak maiglan sem bizony iltaíott be! Mind oly tekintetek, melyek a’ physiologus és psychologus elölt egyaránt ’sörökre sajátságosak, fontosak maradnak. A’ kérdésről: ha vájjon a’ dohányélvezet hasznosabb-e, mint káros átalában véve az emberiségre? sokat szóltak és írtak már a’ természettudósok. Voltak nagy lekintélyüek, kik azt — legalább az egésséges felnőttekre — hasznos- vagycsak ártalmatlannak vallották; míg mások minden esetben életrövidítő lassú méregnek ismerték. Nem kell azonban a’ két ellentétes véleménynél felednünk: inikép magok ezen tudósok3 némelyei szinte vagy nélkülözői, vagy épen szenvedélyes barátai voltak vagy lehetlek a’ dohányélvezésnek. Míg hát amazokat talán túlszigorúaknak lennénk hajlandók tartani, az utóbbiak ítéletét sem tekinthetjük részrehajlatlannak, hacsak fel nem teszszük, mikép valaki, önmagával! ellenkezésben, kedvencz szenvedélyét is kész nyilvános becsmérlés ’s megrovás tárgyává kitenni. '*) „Dass ein Bauer, wenn er Tabak rauche, 6 Gulden, und ein Adeliger 50 Gulden Strafe geben solle, inmaszen es fiir einen Edelmann noch viel schändlicher sei: seinen Mund zu einem Rauchfange zu machen, als wenn ein gemeiner Bauersmann discs thue.“ L. Joh. Nitsche’s Geschichte des Tabaks und seiner Schicksale. Prag, 1848. S. 17. 2
