Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1851
9 egyike 32836/-nyi a’ forró öv pedig 57®24/-nyi szélességű, úgyhogy lehat majdnem felületének fele a5 forró öv alá tartozik, és rajta az évszakok különbsége úgy, mint a’ napoké sokkal nagyobb annál, melyet földünkön tapasztalunk. Marson merkur, vénus , a’ föld 's annak holdja okozhatnak fogyatkozásokat, noha ezen tünemények, — a’napnak kisebb látszatos átmérője miatt, mely kerékszámban csak 2^ része a’ földről tapasztalhatónak, — átalán véve valamivel ritkábbak mint nálunk. Marsnak éji egét a’ felső bujdosók ékesítik jóformán azon a' módon mint a1 miénket; egének legfényesebb csillaga a föld. — Napjai homályosabbak a’ mieinknél, mivel a’ naptól nyert világítása csak fele annak, melyben földünk részesül. A’ nehézség, és a’ testeknek szabad esése a’Marson majdnem félakkora mint földünkön, úgy hogy egy földi font ott csak 16 latot nyomna, a’szabad esés köze az első másodperezben csak 7^ lábnyi. Marsnak felületét természeltani tekintetben legjobban ismerjük, sokkal jobban mint vénuséval valaha megismerkedni reménylheljük. — Madler szerint ezen fölület veres és sötét sárga világban mutatkozik, sokszor azonban annyira meg van rakva különféle színű ’s erejű foltokkal, hogy átalános alapszínűié csak alig ismerhetünk rá Legjobban látszik a’ fehér fényességű két sarkfolt. Rendesen csak egyike látható ezeknek , néha pedig egyik sem; első esetben sarkainak egyike tőlünk el van fordítva, másodikban mind a’ kettő szélébe esik. Ezen foltoknak kiterjedési változatai szoros egybeköttelésben látszanak lenni Marsnak évszakaival. Mintegy harmincz nappal azon időpont után, melyben az illető félgömb nyara kezdődött, a’ folt legkisebb. Az éjszaki sarkfolt soha nem terjed, de soha nem is fogy annyira mint a’ déli; kápráztató fehérségük sokszor igen szembe ötlő, és kétséget nem szenved, miszerint téli évszakaiban marsnak sarki tájain egy kápráztató fehér tömeg terjed el átalános borítók gyanánt, mely nyári évszakaiban ismét fogy és mintegy 30 nappal nyara beállta után legkisebbé válik. Ezen lény megmagyarázása oly önkénylelenül következik, az egyes észrevételek annyira hasonlatosak azokhoz, melyeket földünk egy távol vizsgálónak mutatna, hogy a’ hóövek nevezete, melylyel már régibb csillagászoké’ foltokat elnevezték teljesen alaposnak veendő. Mars tehát nem csak mennyiség- hanem természettani tekintetben is a’ földéihez hasonló évszakokkal bír, öt is légkör veszi körül, melyben üledékek (Xiederschtögé) k*é- peztetnek, hasonlók, talán teljesen egyenlők azokhoz, melyek földünkön tapasztaltainak. Valószínűleg Mars felületében is, mint nálunk a’ földön, föld és víz osztozkodnak és egyik másik fölött időnként fel- hönemű sürüdések képezletnek, úgy hogy Mars természettani tekintetben földünkkel a’legnagyobb hasonlatossággal bír, mely hasonlatosság még nagyobb lesz, ha fontolóra veszszük, miszerint pontos vizsgálatok rajta még a’ reg- és eslpirnak nyomait is mulatják. Az eddigelé tekintett testek átalános viszonyaikban oly roppant hasonlatosságot mutatnak, hogy a’ lehetséget, miszerint a’ többi természettani viszonyaikban is hasonlóak egymáshoz, legalább tagadni nem lehet. De most az égitestek oly sorához jutunk, melyeknek természeltani minómüségét még csak kevéssé ismerjük ugyan, de melyek a’ többiektől minden tekintetben lényegesen különböznek, mi már csak pályáik alakjából is világossá válik. Ok mindnyájan igen kicsinyek, ’s valódi nagyságaik meghatározása mindig bajos dolog maradand, még azon vizsgálókra nézve is, kik bármily nagy távcsövek birtokában lesznek. Könnyű tehát átlátni, miszerint tengelyforgásuk idejét, tengelyeik helyezelót, egyenlítőik lej— tőségét ’slb. illetőleg még jóformán sötétben tapogatódzunk, legalább mennyiséglani bizonyossággal még ezekről keveset tudunk, de a’ mit tudunk azt a’ következőkben rövideden összefoglalandom. 1801- ben Január 1-én Piazzi Palermóban mars és jupiler között egy kis bolygót fedezett fel, melyet ceresnelí nevezett. Ennek naptóli közép távola 55 millióm 360000 német mérlföld, napkörüli futásának ideje: 4 év 7 hónap. Pályája annyira középponlküli, hogy naptóli távola 79 millióm ménfőidtől egészen 37 millióm ménfőidig változik. Szabad szemmel e’ bolygó nem látható. 1802- ben Marlius 28-án Dr. Olbers Brémában egy másik kis bolygót talált fel, melyet pa 1— 1 ásnák nevezett, ’s melynek naptóli középtávola 55 millióm 460000 nem. mérlföld, átmérője Lamont szerint 145 mérlföld. 1804-ben September 1-jén Harding tanár úr Götlingában júno bolygót találta fel. Ezen kis test a’ napot, melytől 53 millióm 38C000 ném. mérlfüldnyire áll, 4 év 4 hónap alatt kerüli be, és átmérője 80 mérlföld. 1807-ben Marlius 26-án ismét Dr. Olbers vestát találta fel 47 mill. 240000 mérlföldnyi távolban a’ naptól, melyet 3 év és 10 hónap alatt fut körűi. Most állapodás állott be a’ bujdosók feltalálásában egészen 1845-dik esztendeig mikor Heníe az astraea bolygót találta fel. 2
