Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1850
11 3. Had /ied (99. lap), p. por-had, gör-hed, seb-hed, kor-had. 4. Szik (100 lap), p. öreg-szik, beteg-szik, ját—szik , tetszik, lát-szik. 5. Adóz, edéz, iidöz (102. lap), p. mar-adoz, víg-adoz, ep-edéz, dag-adoz stb. 6. Adzik, edzik (102. lap), p. ü-adzik, sarj-adzik , kér-edzik. 7. Apszik, epszik (104. lap), p. gyar-apszik, al-apszik, tel-epszik, ül-epszik , csill-apszik. 8. Aszik, eszik, aszik, úszik, üszik (105. lap), p. nyug-oszik, fek-üszik, al-uszik, esk-üszik, alk-uszik. 9. Bodik lédik (106. lap), vastag-bodik, öreg-bédik, keves-bédik. 10. Hadik, kédik, hadik, hüdik, (107. lap), p. hamu-hodik, bün-hödik, seb-hédik, szél-hüdik. 11. Hoszik. /észik, höszik (107. lap), p. hamu-hoszik, bünhöszik, vén-hészik. 12. Abbodik, ebbédik, obbodik (109. lap), p. nagy-obbodik, kís-ebbédik, keves-ebbédik. 13. Adózik, edézik, (időzik, iidőzik (109. lap), p. álm-odozik, alk-udozik, esk-üdözik, tün-edézik, tör-edézik 14. Amodik, emédik (110. lap), p. fut-amodik, ir-amodik, vet-emédik. 15. Apodik, epédik (110. lap.), p. al-apodik, gyar-apodik, ül-epédik, csill-apodi k. 16. Ap oszik , epészik (110. lap) p. al-aposzik, gyar-aposzik, ül-epészik. 17. Orodik, eredik, örödik (110. lap), p. fany-arodik, nyom-orodik, kes-erédik, tak-arodik, tánt-orodik, gyöngy-örödik, luib-orodik. 18. Aszkodik, eszkédik (111. lap), p. rag-aszkodik, rug-aszkodik, kap-aszkodik , er-eszkédik. 19. Bolyodik, bőlyődik (112. lap), p. gom-bolyodik, göm-bölyödik, höm-bölyödik 20. Ludozik, ledézik (113. lap.), p. rom-ladozik, haj-ladozik, bom-ladozik, nyi-ladozik, öm-ledézik Az egyszerű ad ed képzőről 55-ik lapon az mondatik, hogy néha //-val toldatik, u. m. pos-had, kor-had, ro-had; a' //-ról pedig 35-ik lapon: hogy néha hangzatosságért közbevettetik, p. ve'n-hedik, bün-hödik, ’s a’ 99-ik lapon mégis had hed mint összetett képző fordúl elé ezen példákkal : porh-ad, gör-hed, seb-hed, kar-had, sőt a’ 107-ik lapon hadik, hédik, hadik, budik is ezen példákkal: hamu-hodik, bün-hödik, seb-hédik, szél-hüdik, hol azon fölül, hogy ezek összetett képzőknek helytelenül állítatnak, miután a’ h csak kapocsbötü, az ik pedig sohasem képző, hanem, mint a’ névmásokból tudjuk, mindig személyrag , a’ seb-hed ige egy helyütt mint ik-lelen, más helyütt pedig seb-hédik mint ik-es ige fordúl elé, holott a' Zsebszótárban is csak mint ik-lelen ige vagyon följegyezve. Az egyszerű asz esz képző alatt fölhozatnak a’ helytelenül oda sorozott (ész, vész, lész, visz, hisz igék mellett ezek is: aluszik, alkuszik , feküszik , ’s mégis aszik eszik oszik úszik üszik mint összetett képző hoza- tik föl a’ 105-ik lapon ezen példákkal: nyug-oszik, fek-üszik, al-uszik, esk-üszik, alk-uszik, pedig az ik bizony itt sem különös képző, melylyel az asz esz képzőt össze lehetne tenni, hanem csak személyrag. Sőt a’ 100-ik lapon jtis mint összetett képző hozalik föl ezen példákkal: öreg-szik , betegszik , ját-szik, tel-szik, látszik , jóllehet asz esz képzőről (76. lap) b) pont utólsó soraiban ez áll: ,,E’képző némely igékben ad képzővel is fölcsercltetik, u.m. öregszik öregédik.“ Kár volt az ilyen szik, aszik eszik, haszik hészik féle képzőkkel ismét azon tévtant éleszteni föl 1846-ban, melyet Révai lanílványi Verseghi ellenében már 1806-ban elég alaposan és velősen megczáfoltanak, mert nyelvünk helyesb esmérelét ez bizony sohasem fogja előmozdítani. A’többi idevágó összetett képző is helytelenül mondatik összetett képzőnek; hiszen mihelyt valamely gyökszó, valamely képzővel megbövülve, önállólag is használatban vagyon, az ily képzett szóhoz járuló újabb képzőket már nem olvaszthatjuk össze az előbbi képzővel, hanem szükségképen el kell tőle választanunk, "s mindegyiket mint külön képzőt tekintenünk, p. ha áll igéből ap képzővel igét alkotok, mivel ál/-ap(ik) mint ik-es ige önállólag is használtatik, az ehhez járuló új ad e<l od képzővel alkotott áll-ap-od^ik) szinte ik-es igében nem olvaszthatom össze az ap és ad képzőket hogy belőlük egy, apód v. apodik képző legyen, hanem mindegyiket mint külön képzőt kell tekintenem , s mivel áll-ap-od(ik) ige is önállólag használatban vagyon, ha ebből hat képzővel ismét új igét alkotok , az áll-up-od-hat(ik) szinte ik-es igében az ap, ad és hat képzőket nem olvaszthatom össze hogy belölök egy, apadhat v. apodhatik képző legyen, hanem azokat szükségképen szét kell választanom, ’s mindegyiket mint külön képzőt tekintenem; mint összetett képző tehát sem apód sem upodhul nem fordulhat elé, annál kevesebbé az apodik vagy apodhatik, mert az ik sohasem képző, hanem csak személyrag. Ugyanez áll az ide vágó adóz, adzik, bodik, abbodik, adózik, apszik, apaszik, orodik, aszkodik, bolyodik, ludozik stb. képzőkről is, t. i. a’ szóalkotás szabályai szerint összetett képzőül egyik sem fordúlhat elé. Ihász G. szaktanár. 2 *
